~ 36. fejezet ~

Sziasztok!
Tök rég írtam ilyen bejegyzés előtti beköszönőt, de olyan kakimaki napom volt, hogy úgy gondoltam csak azért is írok. Amúúgy egy aprócska kulisszatitkot úgy érzem muszáj elárulnom. Szóval: Eredetileg Szandi írta volna a részt. Csak hát, ő most bulizik, én meg itthon tespedek a cicukámmal, miközben gyártom a részeket és eszem a délután sütött, kissé elrontott csokitortámat. Szörnyűűű egy életem van. #ezvan
Jó olvasást, meg minden és hétfőn iskola, szóval JÓ TANULÁST is!! #muhöhöhö
Puszilunk mindenkiit: Szandi és Zsuzsi <3
U.I.1.: Szandii érezd jól magad és bulizz helyettem iiis ezerrel!:D <3
U.I.2.: Nóra, most van itt a hamarosan.:)
U.I.3.: Késve, de Boldog 20. Születésnapot Liaaaaam! <3

*2012. szeptember 20. (péntek)

Utálom, amikor vagy a reggeli irritáló ébresztőmre kell kelnem vagy telefoncsörgésre. Imént az utóbbit tapasztaltam meg. Morogva nyújtóztam az éjjeliszekrényem felé, hogy megkaparinthassam a szörnyen idegtépő muzsikát játszó készüléket. Egyébként a fiúk, Moments című dal a csengőhangom, ha Louis hív és akkor is éppen azt hallottam. Futólag rápillantottam az órára, ami 6 órát jelzett. Mi a fene?

- Igen? –szóltam bele teljesen rekedten.

- Em? – kérdezett vissza bizonytalanul Louis. Gondolom furcsállta, hogy ennyire elváltozott a hangom.

- Igen, én vagyok. De azt nem értem,hogy te miért hívtál fel hajnali 6 órakor – duzzogtam és legörbítettem a számat, bár ő ezt nem láthatta..

- 5 van, de mindegy. Csak azért hívtalak, hogy értesítselek, kiszivárgott a Live While Were Young. 

Hangán tisztán hallatszott, hogy rettentően dühös és most már megértem, hogy miért zaklat ilyen korán. Mérgesen beszívta a levegőt és folytatta: - Nem értem, miért jó ez az embereknek. Hogyan lehetnek ilyen alattomos hangyászsünök? – halkan felkuncogtam a jelző hallatán – Ők mit szólnának, ha nyilvánosságra tennék valamit, amit ők egyáltalán nem akarnak vagy csak később? Komolyan mondom, ha megtudom ki volt az, megfojtom egy kiskanál vízben.

- Louis – szóltam bele a telefonba hosszas hallgatásom után, de ő csak mondta tovább a magáét – LOUIS! – kiáltottam bele ezennel. Ahogy éles, sipító hangomat meghallotta azonnal elhallgatott. Ez könnyen ment, gondoltam. – Kérlek, nyugodj meg. Vegyél mély levegőket és ülj le. Az ilyen „aljas hangyászsünök” nem érdemlik meg, hogy energiád és idődet fecséreld rájuk. Főjenek a levükben. 

Nyugodt hangon beszéltem, pedig én is felhúztam magamat a dolgon. Sokat dolgoztak a zenén és a videó klipen is, erre jön egy ilyen ember, aki jó szórakozásnak találja, hogy kiszúrjon a fiúkkal. Fantasztikus, mondhatom. 

- Em, ne haragudj, hogy felkeltettelek és ilyen hisztivel kellett kezdened a napodat. Nagyon sajnálom.

- Ugyan már, semmiség. És mit fogtok csinálni?

- Hát eddig még csak én és Liam tudunk róla és arra jutottunk, hogy csinálunk egy rövidke Twitcamot és ott bejelentjük, hogy áthozzuk ma délutánra a megjelenését – hadarta, de mégsem olyan gyorsan.

- Szerintem szuper ötlet – mosolyogtam.

Büszke voltam a fiúkra, hogy ilyen jól oldják majd meg a helyzetet. Elcsacsogtunk még egy ideig, amitől Louisnak is jobb kedve lett, valamennyire és én is felélénkültem, valamennyire.

- Lou, készülődnöm kell, különben elkések az iskolából – mondtam, amikor az óra, már bőven 6:35-öt mutatott. 

- Isten ments, hogy miattam késs el – röhögött a telefonba.

- Kössz – morogtam, de belül felettébb jól szórakoztam. 

- Tudod, hogy imádlak, de durcázz. Este el ne felejt lecsüccsenni a géped elé. Jó tanulást! Szeretlek! Szia – búcsúzott.

Elmotyogtam egy „én is szeretlek”-et és egy „sziát” és letettettem.

Telefonomat ledobtam az ágyneműm közé és rohantam is a fürdőbe. Gyorsan készültem el, mert nem tudom miért. Ruháimat is a szekrényből az alapján válogattam ki, hogy melyik volt legfelül. Végül is tök jók akadtak a kezembe. Egy világos farmer, egy szürke pulcsi, amin a „Young & Wild” felirat díszelgett. Gondolatban már elterveztem, hogy a fehér vászoncipőmet fogom felvenni hozzá. Tökéletes. (Em ruhája)

***

Az iskola a többi naphoz képest eseménytelenül telt. Ahhoz képest, hogy péntek van, a diákok nagy része szinte hullaként lebegtek vagy zombiként lépdeltek a folyosókon. Ilyenkor nem kéne feldobva lenni, hogy hétvége lesz, emberek? Nekem mindegy, ti tudjátok. Hozzájuk képest, én végigpörögtem a napot. Hihetetlen, de még felelni is jelentkeztem történelemből. Meg kell mondjam, zseni vagyok. Ugyan, semmi önfényezés. 

Délután 5-kor a laptopom előtt ülve vártuk Rebekával, hogy a fiúk végre megjelenjenek végre a képernyőn. A gyomrom egyre gyakrabban korgott, így muszáj voltam kimenni a konyhába valami csipegetni valóért.

- Reb, kérsz valamit te is? – kérdeztem, miközben nagy nehezen feltápászkodtam. 

- Kapok olyan finom gumicukrot? Tudod, a focilabdásat – csillantak fel a szemei.

- Most az egyszer. De csak most – mutattam fel mutatóujjamat fenyegetően és megpróbáltam szigorúan nézni, de sikertelen próbálkozásom után kínomban elnevettem magam.

Már majdnem a konyhában jártam, amikor Rebeka sipítozni kezdett.

- Em, gyere gyorsan.

Tüdőm kiköpve szaladtam vissza a nappaliba, majd egy ügyes ugrással – ne gondoljatok semmilyen tigrisbukfencre, meg szaltókra és egyebekre – ismét a helyemen voltam.

A laptopom, amúgy hozzákötöttem a TV-hez, így nagyképernyőn néztük, ezeket az idiótákat. azt kell mondjam, ez tényleg gyorsa bejelentés volt. Nagyjából ez volt a szövege: " Azt szerettük volna, hogy a rajongóink lássák a videót és meghallgassák a dalunkat, de a megfelelő minőségben, ezért előrehoztuk a premiert. Nagyon izgatottak vagyunk a „Live While We’re Young” miatt, rengeteget dolgoztunk rajta, és alig várjuk, hogy ti is lássátok és halljátok még ma! ” A végén hozzátették, hogy az ottani idő szerint 6-kor fog debütálni a klip, ami azt jelenti, hogy itt 7-kor, azaz van még 2 órácskánk.

Két órával később tűkön ülve vártuk, hogy végre megnézhessük a klipet. Mikor végre megtaláltuk YouTube-on egyből nagy képernyőre kapcsoltuk és visszadugtuk a TV-be a kábelt, hogy a teljes képernyő ne a gépemre legyen csak érvényes. Rebekával végigsikoltoztuk az egészet. Egyszerűen imádtuk. Már épp az ismétlés gombra nyomtunk volna rá, de egy kis felugró ablakocska, miszerint bejövő hívásom van Skype-on, megakadályozott benne. Gyorsan rányomtunk a videó válasz gomba és már meg is jelent az 5 srác feje. Louis ült középen, mellette balra, nekünk jobbra volt Zayn és Harry, míg a másik oldalán Liam és Niall csücsült. 

- Sziasztoook – vigyorogtak idiótán a kamerába. – Hogy tetszett? Ugye láttátok már? – folytatta Harry.

- Persze, hogy láttuk. Most akartuk megnézni még egyszer, de te keresztbe tettetek nekünk. Csak úgy megsúgom, hogy imádjuk. Egyszerűen fantasztikus az egész – hadarta Rebeka, miközben én bőszen bólogattam. 

Gyomrom ismét megkordult, pedig alig fél órája ettem. Mehetek ki megint a konyhába. Felháborító.

- Ha megbocsájtotok, élelmet kell szereznem – vigyorogtam a kamerába és már le is léptem.

Nagy léptekkel, már majdnem futva igyekeztem a konyha felé. Azonnal a hűtőhöz léptem és felrántottam az ajtaját. Felső polc, üres, második polc, majdnem üres, csak egy csomag banán volt ott. Harmadik polc, szintén üres. Az alsón pedig ott van a vaj, a felvágottak és legalul a fiókokban pedig a zöldség. A „nagy” választék híján megfogtam két banánt és visszaslattyogtam a nappaliba Rebhez és a fiúkhoz. Ők éppen valami nagy sztori közepén voltak, így szó nélkül ültem vissza a helyemre. Próbáltam értelmezni, hogy mégis mi a fenéről társalognak, de elbuktam, maradt nekem a banánom. Lassan felbontottam, majd még lassabban elkezdtem nyammogni rajta. Nem tudom, ti hogyan szoktátok enni, de én mindig szétnyomom a falatot a nyelvemmel a szájpadlásomon. Mióta eszemet tudom, ezen a bugyuta módon eszem ezt a gyümölcsöt. 

Körülbelül fél órája ettem a két banánt és lassan kapizsgálni kezdtem, miről is beszélgetnek. Hát persze, hogy a klipkészítés őrült pillanatit mesélték el. Hogy mennyire „izgi” volt beleugrani a vízbe a kötélről, milyen „szupcsi” volt azzal az autóval száguldozni és az egésznek a hangulatáról. Néhol mi is szóhoz jutottunk Rebekával, de többnyire a fiúk meséltek egymás szavába vágva. Mikor éppen azt mesélték, hogy Harry hogyan állt fejre egy gumilabdában, ajtócsapódás, majd motoszkálás hallatszott az előszoba felől. Barátnőmmel érdeklődve hátrafordítottuk fejünket, hogy megnézhessük, ki is érkezett, de csak Peti ért haza az edzésről. 

- Cső – dörmögte orra alatt, mikor elcsoszogott mellettünk.

- Szia Petiii – nyávogtuk szinkronban Rebbel.

Fiúk néma csendben ültek és figyelték az eseményeket. Mindegyikőjük felvont szemöldökkel és gondolkozó fejet vágtak. Hát perszee, ők még nem tudják, hogy Peti kicsoda. Felpattantam, majd öcsém után rohantam. Minő meglepetés ért, mikor a konyhában találtam meg. Azonnal megragadtam a karját és magam után vonszoltam vissza a kanapéra. Leültettem Reb és magam közé, majd belekezdtem.

- Fiúk, ő itt az öcsém, Péter, de csak Peti. Peti, ők a One Direction, balról-jobbra, Niall, Liam, Louis, Zayn és Harry – mutattam be őket egymásnak. – A középső AZ a Louis – hajoltam füléhez és belesúgtam.

Rám nézett egy kaján vigyorral, majd ismét a képernyőre meredt. Szemében láttam azt a furcsa csillogást, ami nekem biztosan nem jelentett jót. Louis nyitott felé a leggyorsabban, majd utána sorjában a többiek is, minket teljesen kizárva a beszélgetésből, mert valami fiús dologról csacsogtak. Petinek nem jelentett gondot az, hogy angolul kell társalognia, mert őr régebb óta beszéli ezt a nyelvet, mint én. 

Este kilenckor már témát váltottak és most a fociról vitatkoztak, hogy melyik a jobb csapat. Időközben Rebeka már hazasétált, én pedig annyira elálmosodtam, hogy félpercenként ásítoztam. 

- Peti, majd kapcsold ki a gépet. Megyek aludni – mondtam öcsémnek, de csak legyintett a kezével, hogy maradjak csendben. Intettem a fiúknak is, de kétlem, hogy bármelyik észrevette volna. Végül is, örülök, hogy Peti ilyen jól kijön velük, főleg, hogy Louisval. 

Mikor a fürdőből lépdeltem ki, a telefonom jelezte, hogy üzenetem érkezett. Mosolyogva nyitottam meg, miután láttam, hogy ki volt a feladója. 

Louis: „Em, hihetetlen jó fej az öcséd. Ne haragudj, hogy kiszorítottunk a beszélgetésből, de ígérem, bepótoljuk holnap. Lehet kicsit kések, de megpróbálok időben jelentkezni. Jó éjszakát! Szeretlek! xx”