~ 17. fejezet ~

Aloha!!
Megérkezteem! Csak annyit szeretnék mondani, hogy aki még nem szavazott, az már csak holnap délig teheti meg. Úgyhogy, SzavazniSzavazniSzavazni!!! Nagyon kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre.:)
Jó olvasást!
xx
Zs&Sz

A bejárat elé érve a limuzin megállt. Fejem partnerem felé fordítottam, aki várakozóan rám pillantott.

- Na, mehetünk? – kérdezte. Válaszképp csak bólintottam. – Nagyon izgulsz?

- Persze, hisz ezer éve nem voltam hasonló kaliberű rendezvényen, sőt semmilyenen. 

Kiszálltunk az autókból, belekaroltam Natebe és utána már csak villódzó fényeket láttam. Minél közelebb lépdeltünk a kapu felé, annál több és több vaku villogott. Garantáltam látáskárosult leszek. A riporterek hangjukat nem kímélve kiabáltak furcsábbnál furcsább kérdéseket. A korlát mögött álló rajongók rettentően hangosan sikítoztak, őrjöngtek, néhányan mikor megpillantottak még a nevemet is kiabálták. El sem hiszem, hogy ennyi idő után, vannak, akik még rajonganak értem. 

A bejárathoz érve megkaptuk az utasítást, hogy adnunk kell egy röpke nyilatkozatot, majd „pózolnunk” kell a rendezvény hivatalos fotósainak is és csak utána foglalhatjuk el a helyünket. A kék szőnyegen tovább sétálva elérkeztünk a gála emblémájával felállított fal mellé, ahol a riporternő Jessie J-t faggatta arról, hogy mire számíthatunk tőle az év maradék részében. Hamar lezavarták a maradék kérdéseket, majd mi következtünk. Gyorsan végeztünk mi is. Arról faggatott minket, hogy mik a tervei is The Wantednek erre és a következő évre, mikor terveznek turnéra menni, stb… Persze én is górcső alá került, mikor jelenik meg új kislemezem, videó klip és mikorra tervezem visszatérésem. Felszínesen mosolyogva válaszoltam a kérdésekre.

Belépve a terembe gyönyörű látvány fogadott. Körasztalok voltak mindenütt, fehér terítővel. A székek szintén fehér lepellel voltak borítva, arany masnival átkötve, tökéletesen illett a bordó szőnyeggel borított padló és szintén bordó függönyökkel. Félkör alakú teremnek 2 oldalán svédasztal volt felállítva, mindenféle körettel, süteményekkel, hidegtálakkal. A helység közepének szélen egy kis színpad szerű emelvény volt felállítva. A hölgy az ajtóban eligazított minket, hogy merre találjuk a helyünket. Lassan sétáltunk a megadott helyre, miközben rengeteg színész, énekes, médiaszemélyiség, üzletember mellett haladtunk el. Asztalunk, szerintem tökéletes helyen volt, nem túl a szélen és nem is középen. Tökéletesen lehetett közlekedni és mindent láttunk onnan, amit kellett. „Padtársaink” a többi The Wantedos fiú volt és azok partnerei. Tisztelettudóan bemutatkoztam mindenkinek. Habár a 4 lányból 2 még felém se pillantott miközben bemutatkozott, kitartottam az eredeti tervem mellett, miszerint jól fogom ma este érezni magam.Fél óra elteltével, azt hiszem Kelsey és Gracie, még mindig nem volt hajlandó, egy szót sem szólni hozzám, sem a 2 normálisabb lányhoz sem. A fiúk mind nagyon rendesek és viccesek. Sokat kérdeznek, de engem az egyáltalán nem zavar. - Milyen érzés volt ennyi idősen ekkora sikereket elérni? – tette fel sokadik kérdését Siva.

- Felemelő. Különlegesnek éreztem magam, amiért sikerült megcsinálnom azt, amiről mások csak álmodnak. Most tuti, hogy beképzeltnek tűnhetek, de ez a teljes igazság – magyaráztam bőszen mosolyogva.

A mögöttem ülő asztalhoz éppen most érkezett egy nagyon hangos társaság. Megfordulni lusta voltam, így nagyon nem is izgatott és nem szerettem volna a beszélgetést sem félbeszakítani kíváncsiságommal, de valaki megtette mögülem, ugyanis vállonbökött.

- Pszt! – még egy bökés. – Pszt!

Továbbra sem törődtem a rejtélyes pisszegővel, tovább beszélgettem Sivával és Natetel. 

- Pszt! Em, figyelj már.

- Na, jó mé… - muszáj volt megfordulnom, de mikor megláttam az illetőt, elakadt a szavam – Neked miért kell pisszegned? Nem lett volna egyszerűbb szólni vagy köszönni? – vontam fel szemöldököm. Időközben Nate és Siva is elment ennivalóért. Gondolom feltűnt nekik, hogy kik ülnek az asztalnál, így inkább leléptek egy esetlegesen kialakulható vita előtt. Sebaj. 

- Hát így szórakoztatóbb volt, azt hiszem – villantottam meg teljes fogsorát. – Nem ülsz át egy kicsit beszélgetni hozzánk? Most úgyis leléptek a bájgúnárjaid.

- Lehet róla szó, de ha kijavítod az utolsó mondatodat, csak akkor – megvillantottam fogsoromat én is.

- Ahjj. DE csak azért, mert csíplek. Most úgy is elmentek a te kedves, aranyos, TEHETSÉGES barátaid, lenne kedved ideülni dumcsizni? – a tehetséges szót, meg az egyéb jelzőket nagyon „tündibündin” mondta. Inkább nem is részletezem, hogy.

- Hát persze Tomlinson, de csak azért, mert ilyen cukorbogyó vagy – kócoltam össze haját.

- Ez most mire volt jó? Tudod mennyi idő egy ilyen mesterművet összehozni? – sápítozott.

- Nehogy leszakadjon a plafon.

A többiek észre sem vették, hogy plusz egy fővel bővült asztaluk. Mindenki le volt foglalva a mellette ülővel. Liam egy gyönyörű, göndör hajú lánnyal, ha jól értesültem Danielle, Zayn egy csinos, szőkével hajúval, Perrievel, míg Harry és Niall egymással.

- Egyébként, hol van Eleanor? – kérdeztem Louist, aki a kanalat tükörnek használva próbálta rendbe hozni a szénakazalt a feje tetején.

- Vissza kellett mennie az egyetemre. Mulaszthatatlan előadása volt és lesz.

- Szegény, pedig jó lett volna találkozni. Mellesleg, nem mutatnál be az asztalnál ülő, számomra ismeretleneknek? 

- Jaaa, hogy ti még nem ismeritek egymást – csapta homlokon magát – Khm, khm. Figyelmet szeretnék. Danielle és Perrie, szeretném bemutatni nektek Emet – s, mint aki jól végezte dolgát, leült.

- Ezt nem mondod komolyan? Te aztán nem tudsz bemutatni senkit. Sőt többet nem is mutatkozom veled nyilvánosan. Gáz vagy – csaptam játékosan oldalba.

Mielőtt megszólalhatott volna, Perrie sétált elém, majd kezét nyújtotta.

- Szia. Perrie Edward. Örülök, hogy megismerhetlek – mosolygott.

- Fazekas Emília. Én is örülök, sok jót hallottam rólad – öleltem meg. Lehetséges, hogy kezdek beangolosodni? Közben Danielle is odaért hozzánk.

- Danielle Peazer. Sokat hallottam már rólad és nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek.

- Fazekas Emília. Én is rengeteg jót hallottam rólad – öleltem meg őt is. Igen, már biztos beangolosodtam. 

- Nos, drámakirálynő, barátkozzatok, nem szeretnék utatokba állni. Mi történne, ha miattam nem jönne létre csodálatos és harmonikus barátságotok? – játszotta magát Louis.

- És még én vagyok drámakirálynő – morogtam orrom alatt – Tényleg nem fogom magamat égetni veled többet. Ennyi, vége a barinőségünknek – jelentettem ki határozottan, de nem komolyan.

- Neeeeeee. Ne tedd ezt velem. Kicsi szívem most tört porszem méretűre – törölgette szemeit – Kicsilány, csak ügyesen. Miért mondom? Jómagam sem tudom – nyomott egy puszit arcomra majd átült Danielle helyére, Liam és Niall közé. Ezek után, tuti el fogom vinni egy elmegyógyintézetbe. 100%, hogy nem normális.

A lányokkal nagyon gyorsan közös nevezőre kerültünk. Rengeteg dologról tudtunk csacsogni. Például, pasik, ruhák, zene, stb… Tervem, miszerint jól fogom érezni magam, sokkal jobban sikerült, mint gondoltam. Perrie felajánlotta, hogy holnap elmehetnénk vásárolgatni és vidámparkba is. Sajnos Dani nem tud velünk jönni, mert fellépése lesz, de majd legközelebb. Ami késik, nem múlik.

Otthon Rebeka és Mich is az álmok tengerén járhattak. Biztosan tudom, mert benyitottam a szobájukba is. Mindegy, akkor majd holnap mesélek nekik. Elmentem letusolni, majd én is találkoztam az álmom manócskáimmal.