~ 18. fejezet ~

Ciao!

Megint én = megint új fejezet.

Kinek jó, kinek nem. Ezt döntsétek el ti.;)

A blog jobb oldalán megtalálható a "házi" hörcsögünk. Lehet etetni, meg futtatni a körbe és arra megy, amerre a kurzort mozgatod. Neve még nincs szegénynek, de várjuk a javaslatokat!!!

Okééé, ma is őrült hangulatban vagyok, szóval mielőtt elszaladna velem a ló, abbahagyom a szövegelést.

Pusszantok mindenkit, vagyis pusszantunk.

xx

Zs&Sz

Majd' elfelejtettem, itt a szavazás eredménye. Elég érdekes, de többet nem árulok el, úgy nem lenne értelme. Idővel mindenre fény derül...

2012. augusztus 06. (hétfő)

A tegnapi napon nem volt izgalmakkal, váratlan fordulatokkal teli. Sőt, ha lehet az mondani, semmilyen nem volt. Egész nap a bál fáradalmait pihentem ki és Rebekával töltöttem. Filmet néztünk, elmentünk a közeli boltba bevásárolni, ugyanis semmi nem volt itthon. Szó szerint semmi. Se kenyér, se vaj, se Nutella, még egy apró morzsácska sem. Út közbe elmeséltem az előző éjszakát, töviről hegyire. Délután 3 körül Mich is hazatért a munkából. Neki is csak a jól megszokott, sablon napja volt. Elmondása szerint valamilyen francia kirándulócsoport tért be hozzájuk. Nem tudtak angolul, így kézzel-lábbal elmutogatták, mit szeretnének. Izgalmas. Később Michael barátunk is beszámolót kért az estéről. 

Perrievel elhalasztottuk mára a találkozót, mert később rájött, hogy interjúra kell mennie a Little Mixnek. A mai nap aggasztóan fülledt volt. Itt a globális felmelegedés? Vagy csak hősugárzóval melegítik a földönkívüliek a Földet, hogy mi kihaljunk és ők minden gond nélkül elfoglalhassák azt. Most akkor kezdjünk el félni? Mielőtt a körmömet rágtam volna félelmemben, kezemmel elhessegettem eme furcsa gondolatokat. Bevánszorogtam a fürdőbe, lezuhanyoztam hideg vízzel, mert tényleg nagyon meleg volt, majd elvégeztem a szokásos reggeli teendőket, kivéve a sminkelést. Ilyen időbe minek felkenni magamra a sok szépségápolási cuccot? Felesleges, úgyis leizzadom. Ruhámat, szekrényből, bőröndömből és Reb bőröndjéből válogattam össze. Próbáltam nem túl sok réteget felvenni, így egy rövidke felső és egy nagyon vékony anyagból álló szoknya mellett döntöttem. Lábbelit és táskát Rebeka adta kölcsön.

Az autó mellett tettem le voksomat. Csupán két indokot találtam, miért. 1, mert nem tudom, hova kell pontosan menne, lehet a város másik részébe. 2, van lég kondi. Napom megmentője., csakúgy, mint a GPS. Az épület nevét harmadszorra sikerült jól beírnom és csak kétszer mondott rossz útvonalat a nőci, akinek hangja nagyon sértette fülemet. Az autóval leparkoltam a célpontomhoz legközelebb eső helyre és vártam. A várás nálam egyértelműen annyit jelent, hogy telefonomon pörgetem a menüket, belépek egy-két alkalmazásba, majd rájövök, hogy nem is akarom azt használni, így inkább átkapcsolok egy másikra. Egyszer csak kopogtattak az ablakomon, így eme rettentően izgalmas szórakozásomat fel kellett függesztenem. Perrie óriási vigyorával találtam magam szemben. Kiszálltam a kocsiból, majd egy gyors öleléssel köszöntöttük a másikat.

- Honnan tudtad, hogy 4 keréken jöttem?

- Hello csajszi! Én is örülök, hogy látlak. Nem tűnt fel, hogy csak te állsz itt? – köszöntött vadul vigyorogva. Nem tetszik ez nekem. Igaz 2 napja ismerem, de ezt bárkire nézve meg tudom állapítani, hogy valamit tervel – Nagyon örülök, hogy autóval jöttél. Így egyszerűbb lesz eljutni oda, ahova menni fogunk.- Miért? Hova megyünk? – kíváncsiskodtam.
- Nem mondom meg – nyújtotta rám nyelvét – Na, pattanj vissza a kocsiiba és menj arra, amerre navigállak. És könyörgöm, tégy úgy, mintha élveznéd.
- Jó-jó. Csak… áhh, mindegy.Visszaszálltam a járműbe, majd gázt adtam és repesztettem az utat arra, merre az anyósülésen csücsülő szőke mondta. Tudtam, hogy jól döntöttem, hogy nem gyalogosan indultam el, mert most tényleg a város másik felébe mentünk. Egy óriási stadion előtt álltunk meg. Kiszálltunk, majd Perriet követve indultunk el. Ez a létesítmény olyan, mint egy focistadion. Foci jövünk nézni? Nem tűnik túl jó ötletnek, valószínű csak felszakítaná a régi sebeket.

Beérve teljesen lenyűgözött a látvány. Kívülről is csodaszép volt, de belülről meg szebb. Mint utólag kiderült az olimpiai stadionba vagyunk. Nem tudom, miért, de valószínű, később arra is fény derül. Leültünk a legelső sorba, oda ahová a biztonsági őr vezetett minket. - Most már, elárulod, miért vagyunk itt? – fordultam szöszke felé.

- Csak figyel és ámulj! – kacsintott – Ha megbocsájtasz, nekem el kell rohannom valamiért, de fél perc és itt vagyok – felállt és már ott se volt.

„Nagyon csini vagy, kedves lb-m. Talán felemelhetnéd a popód és megfordulhatnál. xx L”

Homlokom ráncolva, bár megtettem Louis kérését. Sosem értettem miért jó a titokzatosság. Jobb szeretem a nyílt lapokat. Lassan, nagyon lassan megfordultam majd a One Directiont pillantottam meg. Pontosabban csak a 4/5-ét. Zayn nem volt köztük. Szóval ezért rohant el Perrie és erre fel volt ez a nagy titkolózás.

Mindenkit egyesével köszöntöttem, majd egy létfontosságú kérdés kívánkozott ki belőlem.

- Nagyon örülök nektek, meg minden. De valaki elárulná végre, hogy mit keresünk itt?

- Kedves Em! Várj, ez hülyén hangzik… Emi, Emily, Emilia. Neked miért nem illik a neved a kedveshez, mint minden normális embernek? – vont kérdőre Louis. Szombat óta nem lett normálisabb, sőt, ha lehet azt mondani, még agyalágyultabb lett.

- Illik az, csak béna vagy. Szóval választ még mindig nem kaptam.

- Fellépünk az olimpiai záró műsoron és szeretnénk meghívni – hadarta Harry. 

- Na neeee. Komolyan? Úristen ez tök jó – ujjongtam. Ez nagy siker egy előadónak.

- Teljesen komoly. És szeretnénk, ha te is itt lennél és megtekintenéd a produkciónkat élőbe – szónokolt Niall. A többi 3 csak csöndbe bólogatott.

- Ez még kérdés? Természetes, hogy itt leszek.