Halii
peoplee!
Meghoztuk
a részt! Íme a 9. fejezet.
(Nyugodtan lehet minket követni twitteren, mindenkit visszakövetünk. Csak
Zsuzsii eszik embert muhahahaha :D na azt hiszem ezt még visszakapom:))Nagyon szépen köszönjük a több mint 1100 látogatót!!! *.* Köszönjüük!! :)
Jó olvasást! We hope you like it! ;))
Jó olvasást! We hope you like it! ;))
- Mit fogunk nézni?
- Grease – válaszolt.
- Basszus! Ez az a film, ami a régi
nagy kedvencünk – mondtam.
- Pontosan – azzal elindította a
filmet. Úgy érzem, jó estének nézünk elébe…
~ 2012. július 22. vasárnap
~ 2012. július 22. vasárnap
Nyűgösen
keltem reggel. Több okból kifolyólag is. Tegnap este nagyon jól elszórakoztunk,
beszélgettünk és jó sokáig fenn maradtunk. Beszélgetésünk alatt érintettünk
komolyabb témákat is, például, mi történt velünk az elmúlt 2 évben és, hogy
kerültünk most ide. Másik ok, hogy mikor az ablak felé fordultam szakadt az
eső, hát akkor ma lesz alkalmam megismerni azt a híres „londoni időjárást”.
Kikeltem az ágyból, közben folyamatosan ásítoztam. Beslattyogtam a fürdőmbe és
összekészülődtem.
Mikor
végeztem elindultam a konyhába. Nem várt látvány fogadott ott. Két új
lakótársam vígan cseverészett egymással, ha jól hallottam a legújabb
film-kasszasikerről. Örültem, hogy jól kijönnek egymással.
- Jó reggelt!
– köszöntem.
- Szia! –
kurjantották mind ketten és megölelgettek.
- Na, milyen
volt az első londoni éjszakád, Reb? – fordultam az említett felé.
- Isteni. Még
egyszer nagyon-nagyon köszönöm, hogy idejöhettem hozzád - mosolygott és
megölelgetett még egyszer.
- Em, anya
meg szeretne ismerni – szólt oda angyalian mosolyogva Mich. Semmi bevezetés,
csak cakkumpakk odalöki az információt.
- Őőő, jó. Már
várom. Majd szólj mikor – ééés téma lezárva. Remélem. – Amúgy mit csinálunk ma?
- Mi lenne,
ha elmennénk a One Direction dedikálásra Westfield Plázába?- Rebeka. Miért nem
említette este, hogy rajongó? Most már biztos találkozni fogok Louissal, pedig
halogatni akartam azt a találkozót.
- Persze,
menjünk. Ott még úgysem jártam és végre lesz szerencsém eljutni oda is –
bólintottam mosolyogva. Ezt a témát is én zártam. Hol van Mich? Eddig még itt
volt nem? Ezeket miért nem kérdezem hangosan? – Reb, Mich hol van?
- Már egy
ideje visszament a szobájába. Megyek készülődni – tájékoztatott Rebeka.
Bólintottam egyet és nekiláttam a reggelim elkészítésének. Nutellás kenyér
mogyoróvajjal, sós édessel. Imádom. Csináltam egyet Michnek is és elindultam a
szobája felé. Kopogtam, majd benyitottam. Az ágyán ült, számítógépezett.
- Hoztam
neked egy szendvicset. Nem tudom szereted-e , nutellás-mogyoróvajas….
- Édes és sós
– fejezte be a mondatot helyettem. Felült és megpaskolta a maga melletti
helyet.
- Szóval
szereted – nyugtáztam mosollyal.
- Imádom,
köszönöm – puszilt meg.
- És milyen
volt a családi összejövetel? – kezdtem el faggatni.
- Jó volt,
igazából semmi különös nem történt. Húgom beszámolt mik történtek vele Japánba,
mutatott képeket és hozott nekem hagyományos japán ajándékokat.
- Mikor
jöttél vissza?
- Reggel
7-kor. Figyelj Em, köszönöm, hogy itt lakhatok veled – ölelt meg, de nem
mosolygott. Miért nem mosolygott?
- Mi a baj?
Látom rajtad, hogy valami van. Ki vele.
- Új munkát
keresek – mondta.
- Hogy-hogy?
- Nem tetszik
nekem, hogy ott lakom ahol dolgozok, szóval új munkát keresek – magyarázta.
- Segítsek? –
kérdeztem.
- Nem kell,
köszönöm. Már felhívtam egy helyet és ma hívtak be állásinterjúra. De azért még
néztem helyeket, hátha nem sikerülne megszerezni ezt.
- Nagyszerű –
mosolyogtam. – Hova hívtak be?
- A
Nando’s-ba. Nem hinném, hogy tudod mi az – fejrázás részemről. – Szóval az egy
étteremlánc. Elég népszerű itt.
- Ahhaaa.
Akkor megvan hova kell menni ma ebédelni. És milyen posztra hívtak?
- Először
kiszolgáló, és ha egy hétig jól teljesítek, előléptetnének kisfőnökké.
- Váóóó,
remélem, felvesznek – paskoltam meg kedvesen a vállát. – Még azt szerettem
volna kérdezni, hogy lenne kedved eljönni velünk a Westfield Plázába, One
Direction dedikálásra? Mindjárt indulnánk.
- Te tényleg
elmész? – dülledtek ki szemei. Ő tudott Louisról és arról is, hogy nem szeretnék
még találkozni vele.
- Muszáj.
Rebeka nagyon bezsongott az ötlettől. Szerintem imádja őket.
- Hát akkor
sok sikert. Szurkolok. De te is szurkolj, mert 10 perc múlva indulok az
interjúra.
~ 30 perc
múlva
Térképen
utánanéztünk hova is kell menni pontosan, így gondoltuk nincs az olyan messze.
Nem is volt, de mivel egy autóbérlő mellett haladtunk el kibéreltünk egy
kocsit, ki tudja, mire kellhet még 3 hét alatt. Gyorsabban értünk oda,
szerencsére vagy sem. A pláza kívül és belül is gyönyörű volt. Az első 1,
másfél órában a boltokat jártuk körbe-körbe. Vettünk egy két dolgot. Egyet,
kettőt? Tele voltak a kezeink zacskóval. Fél órával később, miután ittunk
egy-egy shaket, elindultunk a hely felé, ahol a fiúk dedikáltak. Kíváncsi
voltam, Louis fel fog-e ismerni. Próba szalonna. Beálltunk a MÉG nem túl hosszú
sorba, körülbelül 15-ek voltunk. Az úgy jó vagy nem.
Rettenetesen
untam a várakozást, meg is látszott rajtam. Össze-vissza forgolódtam.
Mindenféle menekülő utakat kerestem, de Rebeka miatt nem mehettem el. 1, mert
megígértem neki, 2, belém karolt. Hát igen, hiába 2 év kihagyás, ismer.
- Könyörgöm
Rebeka, bármit megteszek, csak ne kelljen végig várnom ezt a rettentően hosszú
sort – néztem könyörögve a szóba forgó személyre, de nem engedett.
- Emília, már
csak 7 ember van előttünk. Annyit igazán kibírsz – kezdett ideges lenni, de amint
visszapillantott kedvenceire, elmúlt a méreg.
Nem tehettem
mást, mint vártam. Vásárolgatás közben kifaggattam Rebet, hogy miért is vagyunk
mi itt. Kiderült, hogy Amerikában is nagy sikereknek örvend ez a bojbend. Végre,
sorra kerültünk. Először Liam elé léptünk. Fel sem nézve kérdezte a nevet, hogy
kinek írja, majd Rebeka kicsattanó boldogsággal tájékoztatta a fiút a nevéről,
én meg sem szólaltam. Gondolom ezt Liam is észrevette, ezért felnézett. Mikor
megpillantott, szemei felcsillantak. Vagy csak rosszul láttam?
- Te vagy
Emília Fazekas? – kérdezte szélesen mosolyogva.
- Őő, igen –
most aztán teljesen összezavarodtam.
- Adnál egy
aláírást? – kérdezte. Na, ha előbb teljesen zavarodtam össze, akkor most
globálisan, véglegesen, világűr méretűen. Alig láthatóan bólintottam, ő pedig
idenyújtott egy kártyát, amin ők vannak. Nekem aztán mindegy. Ugyanezt a kis
akciót eljátszottuk Niallel, Zaynnel és Harryvel is. Azért ezek furcsa dolgok.
Míg nekik van dedikálásuk, nekik kéne aláírást osztogatni, ők kértek tőlem.
Pedig már nem számítok nagy hírességnek. Most következett az utolsó, az az
Louis. Mikor elé léptünk ő sem pillantott fel, csakúgy, mint Liam. Névkérdezés,
4 láb, egy név, kettő helyett, felnézés. Csillogó és furcsán méregető szemek.
- Szia Em! –
köszönt. Én csak intettem egyet. – Hogy van a kezed? Még egyszer bocsánat.
Rebeka
eközben finoman oldalba bökött. Finoman?? Ugyan, holnapra kék-zöld lesz a jobb
oldalam. Kérdő pillantásokat lövellt felém, de én csak leintettem. Valószínű
lesz mit magyaráznom otthon. Viszont észrevettem, hogy Louis balján ülő Harry
ugyan ezt játssza a fiúval.
- Köszönöm
kérdésed, egyre jobban – próbáltam mosolyogni, de ha egyszer nyűgös vagyok,
akkor nehezen megy. Azt hiszem, most jön a feketeleves. Látszik a mimikáján.
Ajjajj.
- Miért nem
kerestél?
- Miért nekem
kellett volna téged? – kérdeztem kissé meglepetten (hitetlenkedve), mivel nálam
még úgy szokás, hogy a fiú keresi a lányt, nem pedig fordítva. De lehet, hogy
az én gondolkodásmódom maradi..
- Jó, igazad
van – mondta, majd elővett még egy autogramos lapot és arra írt valamit, majd
az egyiket Rebi, másikat pedig felém nyújtotta, és rám kacsintott (?).
- Köszönjünk,
további szép napot! Menjünk Reb – vettem el lapot és megfogva a lány kezét
elkezdtem kifelé sétálni. Rebeka még elhadart egy gyors „Köszönöm”-öt, aztán
megpróbálta velem felvenni a tempót, mert én igencsak gyorsan haladtam a
kijárat felé. Mikor kiértünk megállt, ezzel megakadályozva azt, hogy tovább
húzzam, és szembe fordult velem.
- Fazekas
Emília! Mégis mi a jó fityfene volt ez??!! – kérdezte felháborodva, kérdő
tekintettel. – Mi volt ez az előbbi odabent? – ismételte meg.
- Mi lett
volna? Autogram-osztás – válaszoltam kissé flegmán és idegesen, majd indultam
volna a kocsi felé, de megfogta a csuklóm.
- Nem is
mondtad, hogy ismered a Louist – mondta most már higgadtabban, de még mindig
meglepődve.
- Nem
kérdezted – vontam meg a vállam. Igazából semmi kedvem sem volt róluk beszélni,
vagyis Louisról. Nem akartam még vele találkozni, nem voltam erre felkészülve.
- Mondjuk
gondolhattam volna, hogy ismered, hisz egy nagy sztár vagy – és folytatta
volna, de közbevágtam. Azért is, mert egy kicsi gúnyt véltem felfedezni
hangjában, és ezt én értem el a bunkó stílusommal.
- Rebeka! Nem
vagyok sztár érted? Abbahagytam mindent, tudod te is jól – emeltem fel a
hangom. – És azt is tudod, hogy hiányzik a karrierem, szóval inkább ne
beszéljünk erről.
- Akkor miért
nem kezded újra? – kérdezte higgadtan és normális hangszínnel.
- Mert az nem
olyan egyszerű... – mondtam halkan, és a földet kezdtem el nézni.
- Mindent
meglehet oldani.
- Túl sokat
csalódtam már – kiáltottam fel. Gondoltam vissza a múltbeli dolgokra, amiktől
összetörtem. Ezután meleg karokat éreztem magam körül. Viszonoztam Reb
ölelését. Pár percig így álltunk, majd barátnőm elhúzódott és megszólalt:
- Mehetünk? –
kérdezte.
- Persze
–bólintottam. Majd az autó felé vettük az irányt. Út közben mindent elmondtam
neki Louisval kapcsolatban.
~Otthon (vagyis még mindig a szállodában, ami még mindig otthon)
~Otthon (vagyis még mindig a szállodában, ami még mindig otthon)
Michet nem
találtuk a lakosztályon, így hát egy evészet után beültünk a szobámba. A tv-t
egy zenecsatornára raktuk, majd a gépem is bekapcsoltuk és a Twittert
böngésztük közösen, közben pedig beszélgettünk. Ekkor hallottam, ahogy a
telefonom csipogva jelzi, hogy üzenetem érkezett. A táskám tartalmát az ágyra
borítva, nem volt kedvem benne turkálni, így jobb ötletnek tartottam kiszórni
belőle mindent, gyorsan felvettem a telefont, és megnyitottam az smst.
„MEGKAPTAM AZ ÁLLÁST!!!!! Nemsokára
megyek haza, de előtte még benézek, a boltba kell valami? xx Mich”
- Mich
megkapta az állást!! – kiáltottam fel.
- Hmm? –
nézett rám kérdőn Reb.
- Várj,
mindjárt elmondom – mondtam és bepötyögtem a választ.
„Gratulálok! Hozz valami pezsgőt, hogy
tudjunk ünnepelni. És siess! De azért vigyázz magadra. xx Em”
Elküldtem,
majd barátnőm mellé leülve elkezdtem mesélni, hogy Mich új munkát keresett, és
most kapta meg a választ, miszerint felvették. Miután megértett mindent,
elkezdtem visszapakolni a táskámba Reb segítségével.
- Ez meg mi?
– kérdezte megemelkedett hangerővel, és meglóbálta a Louistól kapott kártyát.
- Egy autogram?
– kérdeztem felvont szemöldökkel. Hát mi más lehetne?!
- Azt tudom
teee. De egyáltalán elolvastad mit írt rá?
- Nem. Miért
kellett volna? Gondolom, ott van, hogy szeretettel Emnek vagy valami hasonló.
- Hááát nem
éppen - mondta elnyújtva a szót. Erre felnéztem és megláttam vigyorgó arcát
kikaptam a kezéből a lapot és elolvastam…
Folyt. köv. :)
U.I.: I don't know whyshe swallowed a fly, perhaps she'll die. Most akkor komoly leszek... Itt a fiúk úúúúj klipje....mily meglepő, mi ezért is oda-vissza vagyunk.
U.I.: I don't know why
Nagyon jó lett!!! Kíváncsi vagyok Lou mit írt a lapra:)) És légyszi siessetek a következővel!!! xoxo:))
VálaszTörlésköszönjük! :) hát a kövi részből megtudod ;) sietünk! xx
Törlés