2013. február 23., szombat

~ 9. fejezet ~


Halii peoplee!

Meghoztuk a részt! Íme a 9. fejezet.
(Nyugodtan lehet minket követni twitteren, mindenkit visszakövetünk. Csak Zsuzsii eszik embert muhahahaha :D na azt hiszem ezt még visszakapom:))Nagyon szépen köszönjük a több mint 1100 látogatót!!! *.* Köszönjüük!! :)

Jó olvasást! We hope you like it! ;))

xx Zs & Sz




- Mit fogunk nézni?
- Grease – válaszolt.
- Basszus! Ez az a film, ami a régi nagy kedvencünk – mondtam.
- Pontosan – azzal elindította a filmet. Úgy érzem, jó estének nézünk elébe…


~ 2012. július 22. vasárnap
Nyűgösen keltem reggel. Több okból kifolyólag is. Tegnap este nagyon jól elszórakoztunk, beszélgettünk és jó sokáig fenn maradtunk. Beszélgetésünk alatt érintettünk komolyabb témákat is, például, mi történt velünk az elmúlt 2 évben és, hogy kerültünk most ide. Másik ok, hogy mikor az ablak felé fordultam szakadt az eső, hát akkor ma lesz alkalmam megismerni azt a híres „londoni időjárást”. Kikeltem az ágyból, közben folyamatosan ásítoztam. Beslattyogtam a fürdőmbe és összekészülődtem.



Mikor végeztem elindultam a konyhába. Nem várt látvány fogadott ott. Két új lakótársam vígan cseverészett egymással, ha jól hallottam a legújabb film-kasszasikerről. Örültem, hogy jól kijönnek egymással.
- Jó reggelt! – köszöntem.
- Szia! – kurjantották mind ketten és megölelgettek.
- Na, milyen volt az első londoni éjszakád, Reb? – fordultam az említett felé.
- Isteni. Még egyszer nagyon-nagyon köszönöm, hogy idejöhettem hozzád - mosolygott és megölelgetett még egyszer.
- Em, anya meg szeretne ismerni – szólt oda angyalian mosolyogva Mich. Semmi bevezetés, csak cakkumpakk odalöki az információt.
- Őőő, jó. Már várom. Majd szólj mikor – ééés téma lezárva. Remélem. – Amúgy mit csinálunk ma?
- Mi lenne, ha elmennénk a One Direction dedikálásra Westfield Plázába?- Rebeka. Miért nem említette este, hogy rajongó? Most már biztos találkozni fogok Louissal, pedig halogatni akartam azt a találkozót.
- Persze, menjünk. Ott még úgysem jártam és végre lesz szerencsém eljutni oda is – bólintottam mosolyogva. Ezt a témát is én zártam. Hol van Mich? Eddig még itt volt nem? Ezeket miért nem kérdezem hangosan? – Reb, Mich hol van?
- Már egy ideje visszament a szobájába. Megyek készülődni – tájékoztatott Rebeka. Bólintottam egyet és nekiláttam a reggelim elkészítésének. Nutellás kenyér mogyoróvajjal, sós édessel. Imádom. Csináltam egyet Michnek is és elindultam a szobája felé. Kopogtam, majd benyitottam. Az ágyán ült, számítógépezett.
- Hoztam neked egy szendvicset. Nem tudom szereted-e , nutellás-mogyoróvajas….
- Édes és sós – fejezte be a mondatot helyettem. Felült és megpaskolta a maga melletti helyet.
- Szóval szereted – nyugtáztam mosollyal.
- Imádom, köszönöm – puszilt meg.
- És milyen volt a családi összejövetel? – kezdtem el faggatni.
- Jó volt, igazából semmi különös nem történt. Húgom beszámolt mik történtek vele Japánba, mutatott képeket és hozott nekem hagyományos japán ajándékokat.
- Mikor jöttél vissza?
- Reggel 7-kor. Figyelj Em, köszönöm, hogy itt lakhatok veled – ölelt meg, de nem mosolygott. Miért nem mosolygott?
- Mi a baj? Látom rajtad, hogy valami van. Ki vele.
- Új munkát keresek – mondta.
- Hogy-hogy?
- Nem tetszik nekem, hogy ott lakom ahol dolgozok, szóval új munkát keresek – magyarázta.
- Segítsek? – kérdeztem.
- Nem kell, köszönöm. Már felhívtam egy helyet és ma hívtak be állásinterjúra. De azért még néztem helyeket, hátha nem sikerülne megszerezni ezt.
- Nagyszerű – mosolyogtam. – Hova hívtak be?
- A Nando’s-ba. Nem hinném, hogy tudod mi az – fejrázás részemről. – Szóval az egy étteremlánc. Elég népszerű itt.
- Ahhaaa. Akkor megvan hova kell menni ma ebédelni. És milyen posztra hívtak?
- Először kiszolgáló, és ha egy hétig jól teljesítek, előléptetnének kisfőnökké.
- Váóóó, remélem, felvesznek – paskoltam meg kedvesen a vállát. – Még azt szerettem volna kérdezni, hogy lenne kedved eljönni velünk a Westfield Plázába, One Direction dedikálásra? Mindjárt indulnánk.
- Te tényleg elmész? – dülledtek ki szemei. Ő tudott Louisról és arról is, hogy nem szeretnék még találkozni vele.
- Muszáj. Rebeka nagyon bezsongott az ötlettől. Szerintem imádja őket.
- Hát akkor sok sikert. Szurkolok. De te is szurkolj, mert 10 perc múlva indulok az interjúra. 

~ 30 perc múlva
Térképen utánanéztünk hova is kell menni pontosan, így gondoltuk nincs az olyan messze. Nem is volt, de mivel egy autóbérlő mellett haladtunk el kibéreltünk egy kocsit, ki tudja, mire kellhet még 3 hét alatt. Gyorsabban értünk oda, szerencsére vagy sem. A pláza kívül és belül is gyönyörű volt. Az első 1, másfél órában a boltokat jártuk körbe-körbe. Vettünk egy két dolgot. Egyet, kettőt? Tele voltak a kezeink zacskóval. Fél órával később, miután ittunk egy-egy shaket, elindultunk a hely felé, ahol a fiúk dedikáltak. Kíváncsi voltam, Louis fel fog-e ismerni. Próba szalonna. Beálltunk a MÉG nem túl hosszú sorba, körülbelül 15-ek voltunk. Az úgy jó vagy nem.
Rettenetesen untam a várakozást, meg is látszott rajtam. Össze-vissza forgolódtam. Mindenféle menekülő utakat kerestem, de Rebeka miatt nem mehettem el. 1, mert megígértem neki, 2, belém karolt. Hát igen, hiába 2 év kihagyás, ismer.
- Könyörgöm Rebeka, bármit megteszek, csak ne kelljen végig várnom ezt a rettentően hosszú sort – néztem könyörögve a szóba forgó személyre, de nem engedett.
- Emília, már csak 7 ember van előttünk. Annyit igazán kibírsz – kezdett ideges lenni, de amint visszapillantott kedvenceire, elmúlt a méreg.
Nem tehettem mást, mint vártam. Vásárolgatás közben kifaggattam Rebet, hogy miért is vagyunk mi itt. Kiderült, hogy Amerikában is nagy sikereknek örvend ez a bojbend. Végre, sorra kerültünk. Először Liam elé léptünk. Fel sem nézve kérdezte a nevet, hogy kinek írja, majd Rebeka kicsattanó boldogsággal tájékoztatta a fiút a nevéről, én meg sem szólaltam. Gondolom ezt Liam is észrevette, ezért felnézett. Mikor megpillantott, szemei felcsillantak. Vagy csak rosszul láttam?
- Te vagy Emília Fazekas? – kérdezte szélesen mosolyogva.
- Őő, igen – most aztán teljesen összezavarodtam.
- Adnál egy aláírást? – kérdezte. Na, ha előbb teljesen zavarodtam össze, akkor most globálisan, véglegesen, világűr méretűen. Alig láthatóan bólintottam, ő pedig idenyújtott egy kártyát, amin ők vannak. Nekem aztán mindegy. Ugyanezt a kis akciót eljátszottuk Niallel, Zaynnel és Harryvel is. Azért ezek furcsa dolgok. Míg nekik van dedikálásuk, nekik kéne aláírást osztogatni, ők kértek tőlem. Pedig már nem számítok nagy hírességnek. Most következett az utolsó, az az Louis. Mikor elé léptünk ő sem pillantott fel, csakúgy, mint Liam. Névkérdezés, 4 láb, egy név, kettő helyett, felnézés. Csillogó és furcsán méregető szemek.
- Szia Em! – köszönt. Én csak intettem egyet. – Hogy van a kezed? Még egyszer bocsánat.
Rebeka eközben finoman oldalba bökött. Finoman?? Ugyan, holnapra kék-zöld lesz a jobb oldalam. Kérdő pillantásokat lövellt felém, de én csak leintettem. Valószínű lesz mit magyaráznom otthon. Viszont észrevettem, hogy Louis balján ülő Harry ugyan ezt játssza a fiúval.
- Köszönöm kérdésed, egyre jobban – próbáltam mosolyogni, de ha egyszer nyűgös vagyok, akkor nehezen megy. Azt hiszem, most jön a feketeleves. Látszik a mimikáján. Ajjajj.
- Miért nem kerestél?
- Miért nekem kellett volna téged? – kérdeztem kissé meglepetten (hitetlenkedve), mivel nálam még úgy szokás, hogy a fiú keresi a lányt, nem pedig fordítva. De lehet, hogy az én gondolkodásmódom maradi..
- Jó, igazad van – mondta, majd elővett még egy autogramos lapot és arra írt valamit, majd az egyiket Rebi, másikat pedig felém nyújtotta, és rám kacsintott (?).
- Köszönjünk, további szép napot! Menjünk Reb – vettem el lapot és megfogva a lány kezét elkezdtem kifelé sétálni. Rebeka még elhadart egy gyors „Köszönöm”-öt, aztán megpróbálta velem felvenni a tempót, mert én igencsak gyorsan haladtam a kijárat felé. Mikor kiértünk megállt, ezzel megakadályozva azt, hogy tovább húzzam, és szembe fordult velem.
- Fazekas Emília! Mégis mi a jó fityfene volt ez??!! – kérdezte felháborodva, kérdő tekintettel. – Mi volt ez az előbbi odabent? – ismételte meg.
- Mi lett volna? Autogram-osztás – válaszoltam kissé flegmán és idegesen, majd indultam volna a kocsi felé, de megfogta a csuklóm.
- Nem is mondtad, hogy ismered a Louist – mondta most már higgadtabban, de még mindig meglepődve.
- Nem kérdezted – vontam meg a vállam. Igazából semmi kedvem sem volt róluk beszélni, vagyis Louisról. Nem akartam még vele találkozni, nem voltam erre felkészülve.
- Mondjuk gondolhattam volna, hogy ismered, hisz egy nagy sztár vagy – és folytatta volna, de közbevágtam. Azért is, mert egy kicsi gúnyt véltem felfedezni hangjában, és ezt én értem el a bunkó stílusommal.
- Rebeka! Nem vagyok sztár érted? Abbahagytam mindent, tudod te is jól – emeltem fel a hangom. – És azt is tudod, hogy hiányzik a karrierem, szóval inkább ne beszéljünk erről.
- Akkor miért nem kezded újra? – kérdezte higgadtan és normális hangszínnel.
- Mert az nem olyan egyszerű... – mondtam halkan, és a földet kezdtem el nézni.
- Mindent meglehet oldani.
- Túl sokat csalódtam már – kiáltottam fel. Gondoltam vissza a múltbeli dolgokra, amiktől összetörtem. Ezután meleg karokat éreztem magam körül. Viszonoztam Reb ölelését. Pár percig így álltunk, majd barátnőm elhúzódott és megszólalt:
- Mehetünk? – kérdezte.
- Persze –bólintottam. Majd az autó felé vettük az irányt. Út közben mindent elmondtam neki Louisval kapcsolatban.


~Otthon (vagyis még mindig a szállodában, ami még mindig otthon)
Michet nem találtuk a lakosztályon, így hát egy evészet után beültünk a szobámba. A tv-t egy zenecsatornára raktuk, majd a gépem is bekapcsoltuk és a Twittert böngésztük közösen, közben pedig beszélgettünk. Ekkor hallottam, ahogy a telefonom csipogva jelzi, hogy üzenetem érkezett. A táskám tartalmát az ágyra borítva, nem volt kedvem benne turkálni, így jobb ötletnek tartottam kiszórni belőle mindent, gyorsan felvettem a telefont, és megnyitottam az smst.
„MEGKAPTAM AZ ÁLLÁST!!!!! Nemsokára megyek haza, de előtte még benézek, a boltba kell valami? xx Mich”
- Mich megkapta az állást!! – kiáltottam fel.
- Hmm? – nézett rám kérdőn Reb.
- Várj, mindjárt elmondom – mondtam és bepötyögtem a választ.
„Gratulálok! Hozz valami pezsgőt, hogy tudjunk ünnepelni. És siess! De azért vigyázz magadra. xx Em”
Elküldtem, majd barátnőm mellé leülve elkezdtem mesélni, hogy Mich új munkát keresett, és most kapta meg a választ, miszerint felvették. Miután megértett mindent, elkezdtem visszapakolni a táskámba Reb segítségével.
- Ez meg mi? – kérdezte megemelkedett hangerővel, és meglóbálta a Louistól kapott kártyát.
- Egy autogram? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Hát mi más lehetne?!
- Azt tudom teee. De egyáltalán elolvastad mit írt rá?
- Nem. Miért kellett volna? Gondolom, ott van, hogy szeretettel Emnek vagy valami hasonló.
- Hááát nem éppen - mondta elnyújtva a szót. Erre felnéztem és megláttam vigyorgó arcát kikaptam a kezéből a lapot és elolvastam… 
Folyt. köv. :)

U.I.: I don't know why she swallowed a fly, perhaps she'll die. Most akkor komoly leszek... Itt a fiúk úúúúj klipje....mily meglepő, mi ezért is oda-vissza vagyunk. 





2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett!!! Kíváncsi vagyok Lou mit írt a lapra:)) És légyszi siessetek a következővel!!! xoxo:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönjük! :) hát a kövi részből megtudod ;) sietünk! xx

      Törlés