~ 21. fejezet ~

Szép jó estét Mindenkinek! :)
Meghoztam a részt, remélem örültök, és nem nyírtok ki a sok kimaradásért.
Na szóóval a részről. Szerintem nagyon rossz lett, bár az eleje még úgy ahogy elmegy. Aztáán, nem tudom már miket akartam írni, elfelejtettem.:D De gondolom ez a papolás itt a rész elején senkit sem érdekel, de mindegy.
Nem is jártatom tovább a szám: Jó olvasást, we hope you like it! ;)
Zs & Sz

… Lassan nyitogatta szemeit, közben morgott. Körülnézett, majd tekintete megállapodott rajtam. Ő is olyan meglepettnek tűnt, mint én pár perccel ezelőtt.
- Jó reggelt! – köszöntött „alvótársam”(hát őszintén remélem, hogy csak alvótárs volt).

- Jó reggelt neked is – ültem fel az ágyban és közben próbáltam felfogni a látottakat. Pár percig ültünk, vagyis én ültem, ő meg feküdt mellettem néma csöndben és csak néztünk ki a fejünkből, a gondolatainkba merülve.

- Öhhm .. Te emlékszel valamire a … a tegnap estéből? – kérdezte.

- Hát nem igen. De a fejem az szörnyen fáj. És te emlékszel valamire? – néztem rá reménykedve, hátha ő tud valamit az estéről/éjszakáról.

- Sajnos nem.

- A fenébe! – csaptam mérgesen a takaróra.

- Nyugi! Kiderítjük mi történt! – simított végig a karomon egy aranyos mosollyal az arcán. Válaszképp csak egy enyhe mosollyal az arcomon bólintottam. Pár perc múlva beszélgetést, mozgást hallottunk a többi helységből. Szóval a többiek is felébredtek. Épp az ágyból akartunk kikászálódni, amikor az ajtó kinyílt és … és Eleanor lépett be rajta. Amikor meglátott minket, az álla szerintem a padlót súrolta. Csak tátott szájjal állt, és nézett minket. Nem erre a látványra számított, hogy belépve Louis szobájába minket talál az ágyban. Ajj mi lesz ebből!!

- Eleanor, drágám, - tért vissza elsőként az élők közé Louis, és megpróbált valami ésszerű magyarázatot adni. - Ez.. ez .. nem .. történt semmi – én még mindig csak ültem és néztem barátnőmet (ha még egyáltalán szóba fog velem állni ezek után, bár nem történt semmi, vagy legalábbis reménykedem benne), aki engem fürkészett, érzelemmentes arccal. Közben Lou kipattant az ágyból és barátnőjéhez sietett.

- Akkor, .. akkor mégis miért, .. miért vagytok itt – nyelt egy nagyot. –Együtt?? – kérdezte El.

- Szívem, ezt .. nem tudom – beszélt kissé szaggatottan a Tomlinson fiú. – Tudod, tegnap este mindenki sokat ivott. És hát, hát én nem igen emlékszem az estére – vallotta be szomorúan Louis. Láttam az arcán, hogy nagyon bántják a történtek, hogy nem emlékszik a tegnapi eseményekre. Átölelte, a még mindig az ajtóban álló lányt, de ő nem viszonozta az ölelést. Most éreztem úgy, hogy el kell innen mennem. Kell keresnem egy embert, aki tudhatja, hogy mi történt az éjszaka. Meg hát már alig bírok magammal, mindjárt előtörnek a könnyeim, mert ezt tettem egy párral. Ha miattam szakítanak, hát én azt nem bírom. Gyorsan felugrottam, és az ajtó felé vettem az irányt. Eleanor előtt megálltam.

- Eleanor – kezdtem volna valami értelmeset kinyögni, de ő elfordította a fejét. Loura néztem, aki egy erőltetett mosoly kíséretében az ajtó felé bökött fejével, jelezve, hogy most menjek, megpróbál beszélni vele. Könnyekkel a szememben mentem ki a szobából és rohantam le a lépcsőn. Leérve majdnem felböktem Harryt.

- Em, minden rendben? – kapta el a csuklóm és visszarántott magához.

- Hát – nyeltem vissza a könnyeim. – Nem minden. Te mire emlékszel a tegnap estéből? – kérdeztem reménykedve.

- Nem sokra. Kissé sokat ittam. De mi történt? – kérdezte ismét.

- Hazza, tudnál adni nekem fejfájás csillapítót?

- Em, attól, hogy terelni próbálsz, tudom, hogy nincs minden rendben, és jó lenne, ha elmondanád, hogy tudjak segíteni. Amúgy meg adok, és közben csinálok neked teát is, de el kell mesélned mindent! – nézett rám aggodalmasan, majd átölelte a vállam és a konyha felé sétáltunk.

Kb. 5 perc múlva már az asztalon gőzölgött a teám, én meg Harolddal szemben ültem, és épp farkasszemet néztünk. Már nem bírtam tovább a szemkontaktust, így a bögrére szegeztem a tekintetem, és az asztalon lévő kezemmel babráltam azt.

- Em – rakta a kezét a kezemre a Styles fiú. – Mondd már el mi a baj, kérlek!

- Jó – adtam meg magam, de még mindig nem néztem rá. – Igazából nem nagy dolog, vagyis nekem az, mert nem tudom mi történt az este vagy mi nem történt, de tudnom kell, mert így megint elveszíthetek egy barátot, vagy kettőt, de ezt nem akarom, nem akarom, hogy az legyen, mint régen és … - kezdtem el hadarni mindent, de Harry közbeszólt.

- Emilia!

- Jó, szóval, .. Louis mellett ébredtem, és bejött Eleanor és nem tudom mit történt és kivagyok – hadartam újra, szóismétlésekkel tele, majd miután ezt így közöltem félénken Harryre néztem. Ő csak tátott szájjal bámult rám, meglepte a dolog, de gyorsan rendezte arcvonásait kétségbeesett arcom láttán és megpróbált valami nyugtató választ adni.

- Ne aggódj, nem hiszem, hogy történt volna bármi kettőtök között – kezdte el simogatni a kezem.

- Miből gondolod ezt?

- Ismerem Louist, legjobb barátok vagyunk. Neki ott van Eleanor, nem csalná meg – mondta. Hát oké, ez igaz. De engem ez még nem nyugtat meg. – Bár – tűnődött el – amióta együtt vannak Lou nem ivott sokat, és hát tegnap eléggé, berúgott, DE ettől még nem gondolnám, hogy történt volna kettőtök között valami.

- Legyen igazad Harry! – néztem bele zöld szemeibe.

Ekkor ajtócsapódást hallottunk az emeletről, majd El száguldott keresztül a nappalin, majd ki a házból, utána pedig Louist is láthattuk, ahogy átviharzik a lakáson, majd ő is távozik az ajtón.

- Ajj – mondtam alig hallhatóan lehajtott fejjel, és éreztem, ahogy kigördült pár könnycseppem, mert tudtam, ez mind miattam van.

- Ne aggódj, megbeszélik a dolgokat – fogta meg Harry az állam, és emelte fel a fejem. Aprót bólintottam, majd felálltam és az ajtót felé indultam.

- Most meg hova mész? – kérdezte.

- Haza – mondtam majd gyorsan felhúzva a cipőmet, otthagyva Haroldot elindultam. Hát igen, szegény még nem is sejtette, hogy miről is beszéltem… 

~ A szállodában

Épp a ruháimat pakoltam a bőröndbe mikor Rebeka benyitott a szobámba. Gondolom most értek haza a fiúktól. Olyan gyorsan döntöttem úgy, hogy eljövök a srácoktól, hogy rájuk nem is gondoltam. De jobb is, hogy nem jöttek velem, legalább a séta közben ki tudtam szellőztetni a fejem és át tudtam gondolni a dolgokat.

- Em, minden rendben? – csak ez után a kérdése után vette észre Reb, hogy mit is tevékenykedem. Szegénynek az álla leesett és kikerekedett szemekkel nézett rám. – Em, mi a jó fenét művelsz? Mégis hová mész?

- Haza.

- De, de mégis miért?

- Mert nem bírok itt maradni tovább.
- Miért? Mi történt?
- Ma reggel Louis mellett ébredtem. És nem tudjuk, hogy mit történt, már volt egy vitájuk Eleanorral, és ezért úgy érzem el kell mennem.De ti még itt maradhattok, még van két hét. Nekem meg kell egy kis idő, hogy mindent rendbe tudjak rakni.

- Kérlek Em maradj! Nem is biztos, hogy történt köztetek bármi is. Ezért nem mehetsz el!

- De Rebi, elmehetek. És most lenne egy kérésem – álltam barátnőm elé és megfogtam a két kezét. - Kérlek menjetek el valamerre délután Michcsel, hogy egyedül tudjak lenni. Ne aggódj, nem ma utazom, hanem holnap az egyik délelőtti járattal!

- Em ...

- Shh. Minden rendben van! – húztam magamhoz, és megöleltem. – Na, menj! – utasítottam egy halvány mosollyal. Ő csak aprót bólintott, majd kisietett a szobámból.

A délelőtt folyamán még elmentem egyet sétálni a közeli parkba, bár az idő nem volt valami fényes, az égen szürke színű felhők sorakoztak, és én azon imádkoztam, hogy ne kezdjen el esni az eső. Mire hazaértem, lakótársaim már nem voltak otthon. Gyorsan kerestem valami zenét, és ebédet kezdtem el főzni. Remélem, értékelik a többiek a főztömet. Egy jó óra múlva már kész voltam az étellel, már csak pakolásztam a konyhában mikor megszólalt a csengő. Vajon ki lehet az? Tűnődtem az ajtó felé menet. Mikor kinyitottam, nem várt személy látványa fogadott.

Ingyen reklám itt is folytatódik: http://titokbaburkolozva.blogspot.hu/.:)

Ingyen reklám

Sziasztok!
Mint a címben is olvashatjátok, ingyen reklám következik. Méghozzá az új blogomé. Ha felmerülne valakiben a kérdés, hogy itt hagyom-e ezt a blogot, akkor a válaszom nem. Csak sok volt a szabad időm és kitaláltam egy új történet. Remélem sokan fogjátok olvasni innen és, tetszeni is fog. Egyébként a prológus feltöltését szerdára terveztem.:)

Szóval itt a linkje: http://titokbaburkolozva.blogspot.hu/

Mellesleg bocsánat, hogy 3 hétig nem hoztunk új részt, de ma este Szandi feltölti az újat. Úgy tudom extra hosszú lesz. Tartalmáról én sem tudok, meglepi lesz.

Ennyi voltam mára.
Pusssz: Zsuzsi

9-10. díj

Nagyon szépen köszönjük Rebeka Ramsay-nak! :)

Szabályok: 

1. Megemlítjük, megköszönjük, hogy kitől kaptuk a díjat!

2. Felsorolunk 4 bloggert, akiknél 100-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma

3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról!

- M. Mircsi

- Lizzy

- szerecsendio

- O.Sz. Emilia

Köszönjüüüük Nomii B-nek! :)

1. Küld tovább öt embernek!

- Angéla:)

- ineedahero

- Cynthia

- Kiny

- Magyar Dia

2.Válaszolj a kérdésekre!

1. Miért döntöttél úgy, hogy megmutatod a világnak, hogy hogyan írsz?/ Miért kezdtél írni?:)
   - Szandi: Hát nem is tudom igazából. Olvastam blogokat, aztán egyszer-kétszer eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha csinálnék egyet, de konkrét történet ötletem akkor még nem volt. Aztán Zsuzsival elhatároztuk, hogy megírjuk az ötletét. :)- Zsuzsi: Régóta érlelődött már bennem ez a sztori és egy álmatlan karácsonyi napon összeállt teljesen.
2. Szeretnél kijutni az életedben külföldre?
   - Szandi: Voltam már párszor kint a szomszédos országokban, de amint lehetőségem adódik, hogy messzebbre is eljussak akkor menni fogok.- Zsuzsi: Rengetegszer voltam már kint, főleg, hogy itt van a szomszédban ... . De legszívesebben egész életemben utazgatnék.
3. Kedvenc sztárod/sztárjaid?
   - Szandi: Nincs kedvencem.- Zsuzsi: Nem sorolnám fel, kismilliónyi van.
4. Kedvenc banda?:'))
   - Szandi: Nincs kedvencem. :)- Zsuzsi: Ebből is, de itt felsorolom. Muhahaha. Szóval One Direction, The Wanted, Hot Chelle Rae, All Time Low, Little Mix és Jonas Brothers. És most remélem, hogy nem felejtettem el egyiket sem. 
5. Szereted a(z) One Direction-t?
   - Szandi: Igen.- Zsuzsi: Jááááá.
6. Ha szereted a(z) One Direction-t ki a kedvenced, és mi fogott meg benne?:)
   - Szandi: Zayn. Hát nem tudom. Úgy az egész srác. Olyan helyes, meg jól néz ki. És bírom a stílusát is. Úgy az egész srácot imádom. :) (Bukom a rossz fiúkra xDD) - Zsuzsi: Nem szeretném elmondani, mert akkor lelövöm azt, hogy ki lesz a főszereplő.:( De azt elmondhatom mi fogott meg benne. Szóóval az egész ember. Arc, szem, haj és ahogy később jobban megismertem őket, már a személyisége is. Egyszerűen imádom.

3. Mondj magadról nyolc dolgot!

Szandi:

1. Úúúú holnap érettségiii!!!!
2. Nem akarom felvenni a matrózblúúzt!
3. Legyen már vége a sulinak!.
4. Még 5 dolgot kéne írnom?!
5. Fehér és kékesszürkés színű a körmöm :)
6. Van 2 gyűrűm amit állandóan hordok :)
7. Már nem tudok mit írni.
8. Mi lenne ha legközelebb kérdeznétek inkább? :D

Zsuzsi:

1. Holnap (kedden) érettségizünk infóból, szóval szurkolhatoooook!
2. Nem tudom szoknyába vagy nadrágba menjek.
3. Körömömet sem tudom milyenre fessem.
4. "I wanna stay up all night, and jump around until I see the sun" --> bocsesz, át kellett írnom.:D
5. Ekete, pekete, cukota pék, Ábel-bábel dominé, csiszi á, csiszi bé, csiszi-csoszi kompodé.
6. Nemsokára leteszem a kresz vizsgát is, úgyhogy szurkolhattok akkor is!:)
7. Lesz majd kiscicám. Egyszer. Nemsokára. Majd.
8. Az egyik halam vagy felfúvódott a bél szeleivel vagy terhes...

4.Kérdéseink!
- Mik a terveid a nyárra?
- Milyen nyelveket tanulsz?
- Díszíti-e valamilyen poszter a szobád falát?
- Ha tetszik egy dal, rongyosra szoktad hallgatni?
- Szereted az iskolát, ahová jársz?
- Sok időt töltesz a gép előtt?

7-8. díj

Nagyon szépen köszönjük alice. ~ -nak.:)

Szabályok:

a) Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad!

b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, majd másold át a kérdéseket a díj adónak oldaláról!

c) Válaszolj a kérdésekre!

d) Küld tovább maximum 5 írónak!

Kérdések nekünk:

1. Ki a kedvenc íród ( híres/blogger ) ?

 - Szandi: Nincs kedvenc írom. Sok jó könyvet olvastam, de szinte mind különböző íróktól. A blogokkal is hasonlóan vagyok.

 - Zsuzsi: 4 kedvenc írom van, ha jól emlékszem: Darren Shan, Leiner Laura, Stephanie Meyer, E.L. James. Bloggerból pedig nagyon sok kedvencem van, felsorolni nem fogom.

2. Ki az az előadó, akinek eddig a legtöbb dalát hallottad?

 - Szandi: Hát nem tudom. Talán One Direction.

 - Zsuzsi: One Direction, Eric Saade és valamilyen szinten Sp.

3. A barátaid olvassák a blogodat/tudnak róla?

 - Szandi: Nem.

 - Zsuzsi: Nem.

4. Mit szeretsz az írásban?

 - Szandi: Leírhatom benne bánatom, örömöm, álmaim, a valóságot.

 - Zsuzsi: Kiélhetem benne minden hülyeségemet, írásba foglalhatom a sztorit, ami nyár óta a fejemben van, csak kicsit átalakítva. Néha pedig feszültséget vezetek le vele, de ez nem fordul elő gyakran.

5. Honnan merítesz ihletet a történetedhez/történeteidhez?

 - Szandi: Sok helyről.

 - Zsuzsi: Mindenhonnan.

Nagyon szépeen köszönjük Magyar Dia'nak!!

Szabályok:

a) Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad!

b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, majd másold át a kérdéseket a díj adónak oldaláról!

c) Válaszolj a kérdésekre!

d) Küld tovább maximum 5 írónak!

Kérdések:

1. Kedvenc állat?

 - Szandi: Kutyák.

 - Zsuzsi: Minden hónapban más. Most a cicák. Februárban a borz volt. 

2. Hol töltöd a nyarat?

 - Szandi: Itthon, aztán lehet, hogy megyünk valamerre, de ezt még nem tudom.

 - Zsuzsi: Nagyrészt otthon, de már meg van hova megyünk nyaralni.:D

3. Kedvenc évszak? 

 - Szandi: Nincs.

 - Zsuzsi: Tél

4. Mi az életcélod?

 - Szandi: Hát elsőnek szeretném megtalálni azt a szakmát ami érdekel, kitanulni, aztán dolgozni. Egyenlőre ennyi. :)

 - Zsuzsi: Egyetemen olyat tanulni, ami érdekel, majd elköltözni ebből az országból és ott építeni tovább az életemet.

5. Ki a példaképed? Indokold!

 - Szandi: Nincs.

 - Zsuzsi: Nincs példaképem.

~ 20. fejezet/2 ~

Dugó, dugó hátán. Fél órája indultunk el, de még csak az út felét tettük meg. Ez az út, egyébként negyed órába telik normálisan. A fiúktól kapott Up All Night cd ezerrel pörög a lejátszóban. Mich, hogy unalmát űzze, ülve táncolt és hamiskásan énekelt. Reb is néha bekapcsolódott, csak neki nem hamis a hangja. Én pedig, ültem és figyeltem az utat, hogy mikor indul meg végre a sor vagy pedig a GPS-be pötyögtem, kerülőutat keresve. Jelezném, eddig sikertelenül.
10 perccel később és 100 méterrel előrébb megpillantottam egy eldugott kis utacskát. Szerencsére nem volt olyan messze, hogy ne lássam az utcanevet, így leolvastam, bepötyögtem és voilá, meglett a kerülőút. Most az egyszer nem bántam, ha többet fogyaszt az autó. Csak érjünk végre oda. Nehézségek árán, de sikerült épségben megúsznunk a manőveremet. Ha hússzor nem dudáltak ránk, akkor egyszer sem.
- Em, miért kanyarodtál le? – kérdezte Mich, miközben úgy kapaszkodott az első ülésekbe, mintha az élete függne tőle.
- Mert, bár kicsit hosszabb lesz, de jelenlegi állás szerint előbb érünk oda – tudattam vele.
20 perc kocsikázás után értünk a stadionhoz, ahol újabb probléma merült fel. Parkolóhely keresése. Hosszas keresgélés után Rebeka felkiáltott:
- Nézd, nézd, nézd Ott egy! Siess! – mutogatott, közben pattogott fel-le az ülésén.
- Csigavér, ez már a miénk.
Igazam volt, bekanyarodtam a helyre, majd kiszálltunk az autóból. Becsatlakoztunk az örvénylő tömegbe, majd velük együtt sodródtunk, a bejárathoz, az ellenőrző kapuhoz, végül a nekünk szánt helyekre.
- Úristen, innen mindent látni fogunk – ujjongott Reb.
- Igen, tudom. Látom. Remélem, örültök.
Egymásra néztek és folytatták:
- Egyszerűen imádunk – mind a két oldalamról kaptam egy-egy szoros ölelést és egy-egy óriási cuppanós puszit.
Kezdésig már csak pár perc volt hátra, mikor kaptam egy smst.
„Remélem nem felejtetted el, hogy amikor vége van, jöttök hozzánk. xx L”
Egyem a zúzáját, de cuki. Megmutattam Rebnek és Michnek is, akiknek egy széles vigyor terült szét az arcukon. Gyorsan bepötyögtem a választ.
„Nem felejtettem el, sőt Rebeka és Michael sem. De neked, vagyis nektek most a fellépésre kellene koncentrálni. Sok sikert, mindenkit puszilj meg helyettem is, magadat is. xx Em”
Hihetetlen mennyi tehetséges sztárja van Angliának. Fantasztikus, a mit produkáltak. A One Direction következett.  Mi hárman és gondolom még sokan mások állva, őrjöngve tapsoltak, tapsoltunk. A fiúk egy kamion hátsó részén gördültek ki. Közben a leghíresebb dalukat énekelték, amit imádok. Ugráltak, pörögtek, forogtak, majd elgurultak. Ennyi volt. Végül is, minden csoda 3 percig tart nem? Vagy az 3 nap? Nem tudom.

***

Szándékosan megvártuk, míg nagyjából kiürült a nézőtér és csak akkor hagytuk el az épületet. Zseniális ötletemnek köszönhetően, egész normálisan tudtunk a fiúk közös házáig utazni. A kapu előtt nem tudtam eldönteni, hogy csöngessek vagy telefonáljak, de az első mellett döntöttem. Egyszerűbbnek tűnt. Kiszálltam az autóból és nem túl kedves módon rátenyereltem a csengőre. Repesni fognak az örömtől. Rövid időn belül Harry csoszogott ki. Kitárta előttünk az ajtót, majd üdvözölt bennünket.
- Szia Harry! – köszöntem, majd megöleltem és még egy puszit is kapott.
- Tudod, Em, legközelebb egy-két kis csengetést használj. Nem vagyunk süketek, de ha így folytatod, azok leszünk.
Két oldalamról kaptam egy-egy kis lökést. Hogy milyen türelmetlenek tudnak lenni.
- Értem, de így jobban tetszett. Harry, ő lenne Rebeka, ő pedig Mich – mutattam be őket egymásnak.
Harry üdvözölte őket puszi és ölelés kíséretében.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek benneteket. Sok jót hallottam már. Gyertek! – invitált be bennünket.
Bent mindenki ott volt, aki barátnak számított. Volt, akiket személyesen nem ismertem, csak újságból, tévéből, rádióból. Ott voltak a fiúk és a barátnőik, ha jól láttam Ed Sheeran, Nick Grimshaw, a Little Mixesből Jade és Jesy és még páran.
Miután az ismeretlenek bemutatkoztak, kimentünk a kertbe sütögetni. Rebeka eltűnt mellőle, csakúgy, mint Mich is. Ha jól láttam Reb Danielle, Liam, Ed trióval társalgott. Mich pedig megtalálta társát Nick személyében. Én pedig Louisval, Eleanorral, Niallel és Harryvel társalogtam, már ha lehet a folyamatos vihogásunkat beszélgetésnek hívni.
- És akkor, összeszedtem minden bátorságom, hogy megszólítsam, odamentem hozzá. Mire ő megfordult, nekem pedig a hullánál is fehérebb lett az arcom. A dögös csaj, nem is csaj volt, valami cicafiú, csini csajszinak öltözve. A lehető leggyorsabban hagytam el a helyszínt – fejezte be a sztoriját Harry. Belőlünk pedig az eddiginél is hangosabb röhögés tört elő.
- Kész a hús! Vályúhoz! – rikkantott Zayn.
Mindenki kapott két szelet húst és leültünk a tűz köré. Nem néztem volna ki Zaynből, hogy ilyen finom ételt tud készíteni. Minden elismerésem az övé.
Evés után maradtunk a tűz körül és mindenki elmesélte a legcikibb sztoriját. Közbe mindenkibe dőltek a különböző fajtájú alkoholok. Mindenkibe, még belém is, aki maximum szilveszterkor iszik egy pohár pezsgőt.
- Játsszunk 1D féle felelsz vagy merszet! – kiáltott fel Louis.
- Az milyen? – ráncoltam a szemöldököm.
- Olyan kedves Em, hogy ha valamit nem csinálsz meg, innod kell.
Ismét előtte a „kedves Em” poénját, az elmúlt 3 napban tizenhatodszorra. Niall berohant még pár üveg italért, addig Liam keresett egy üres üveget, amit megjegyezném, nem volt nehéz feladat. Nemsokára Niall is visszatért és kezdetét vehette a játék.
- Had pörgessek. Légyszi, légysziiiiiiiii – nyavalygott Harry, majd pörgetett is. Csodák csodájára én voltam az első áldozat.
- Kedvem Em, felelsz vagy mersz? – húzogatta szemöldökét.
- Merek – vágtam rá kapásból. Mikor lettem én ilyen bátor?
- Hmmmm, ez jó. Louis segítened kell.
Mindketten elrohantak. Pár perc múlva valami löttyel a kezükben tértek vissza.
- Tessék. Fenékig – nyújtotta felém Harry. Belenéztem a pohárba és valami furcsa színű lötty volt benne. Szaga, igen szaga pedig valami orrfacsaróan büdös volt.
- Mi van ebben? – kérdeztem.
- Ha megiszod, megtudod – vigyorgott Louis.
Számhoz emeltem, de nem ment. Próbáltam, hogy befogom az orrom, de úgy sem volt jobb, ugyanis akkor a szemem csípte. Hagyma biztos volt benne.
- Én ezt meg nem iszom – csaptam le magam elé.
- Akkor innod kell.
- Nem érdekel. Inkább az, mint ez a förtelem.
Hazza felém nyújtott valamit. Pár korty volt már csak benne, de az nagyon csípte a torkom. Játszottunk tovább, mindenki ivott, akkor is, ha teljesítette a feladatot, ha nem. Rebeka, El és Perrie a második kör végére már teljesen kiütötték magukat. Számomra csak a 3. után jött el a teljes képszakadás.

2012. augusztus 13. (hétfő)

Valami keménybe ütközött a kezem. Szemeim azonnal kipattantak. Körülnéztem, de nem a saját ágyamba voltam. Soha nem jártam még itt. Elfordítottam a fejem, ahol az a kemény dolog volt és akkor tudatosult bennem, hogy valaki fekszik mellettem. Hogy kerültem ide és ő hogyan? Ugye nem történt köztünk semmi? Mi fog történni ezután, ha történt? Bökdösni kezdtem a személyt, hogy minél előbb választ kapjak kérdéseimre. Lassan nyitogatta szemeit, közben morgott. Körülnézett, majd tekintete megállapodott rajtam. Ő is olyan meglepettnek tűnt, mint én pár perccel ezelőtt.
- Jó reggelt! 

6. díj

Nagyon szépen köszönjük Julia Boo-nak!:)

Szabályok:

a) Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad!

b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, majd másold át a kérdéseket a díj adónak oldaláról!

c) Válaszolj a kérdésekre!

d) Küld tovább maximum 5 írónak!

Kérdések nekünk:

1. Mire vagy képes, hogy elérd a célod?

             - Szandi: Ez sok mindentő függ.
             - Zsuzsi: Az a kitűzött céltól függ.

2. Mennyire veszed komolyan az írást?

             - Szandi: Eléggé komolyan. Megteszek minden telhetőt, hogy minél jobban írjak.
             - Zsuzsi: Azt hiszem mostanában megkomolyodtam e téren, de nem nagyon látszik.
3. Mikor vannak ötlethullámaid?

             - Szandi: Este, meg olyankor amikor éppen nincs lehetőségem leírni a gondolataim.
             - Zsuzsi: Elalvás előtt vagy fürdés közben.

4. Hol szeretnél élni?

             - Szandi: Miami, New York, Párizs, Madrid, London, Velence.
             - Zsuzsi: Európa északi, nyugati vagy déli részén, esetleg New York.
5. Számodra reális életkép a ház, férj, gyerekek és kutya?

             - Szandi: Igen.
             - Zsuzsi: Igen, még egy macskát tudnék hozzáképzelni. 

Kérdések tőlünk:

 1. Kedvenc idegen nyelvű szavad?

 2. Legőrjítőbb szokásod?

 3. Mikor és miért kezdtél el írni?

 4. Kedvenc nap?

 5. Milyen zenét hallgattál utoljára?

Akiknek küldjük:

- Selena

- Kikiih

- Kiny

- Magyar Dia

- Diana Lindsey

~ 20. fejezet/1 ~

Sziasztoook!
Először is, bocsánat, de a rész 2 részre kell osztanom, mert nagyon hosszú lenne, szóval holnap is hozok még egyet.

Másodszor, mint láthattátok, tegnap kb 3x cseréltük le a blog kinézetét, mert vagy nem tetszett vagy csak szimplán gagyi volt. Reméljük az új design mindenkinek tetszik, nekünk legalábbis igen.

Harmadszor, a részhez nincs különösebb hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy jó olvasást. 

Sokadszor, akinek közületek van érettségi szünete, annak pedig kellemes szünetet.:)

A végére pedig: Köszöntjük az új olvasókat. Köszönjük a sok (majdnem 5000) oldalmegjelenítést. És kommentelésre fel!:D

xx

Zs&Sz

2012. augusztus 12. (vasárnap)

Az olimpia záróünnepség napja. Izgulok-e? Nekem miért kellene? Ja, hogy a fiúk miatt… Értük rettenetesen, habár tudom, hogy tökéletesen fognak szerepelni.
De mielőtt belecsapnánk a lecsóba, kezdjük szépen sorjában az elmúlt 1hét, 1 nap eseményeivel.
Nagyon kiakadnátok, ha azt mondanám, hogy nem teljesen emlékszem rá? Én sem vagyok túl fiatal, ahogy öregszem, kihagy az emlékezetem. De megpróbálom.
Aki most látna, elmeroggyantnak nézne, mert a gondolkodós fejem, nem túl hétköznapi. Összehúzott szemek, csücsörítős felsőajak, felnyomós szájak, gyanakodó nézés.
2 perc, 5 perc, 10 perc, 15 perc. Ennyi volt meguntam. Hiába törtem a fejem, nem jutottam semmire, vagyis nagyvonalakban tudom csak elmesélni.
Rengeteget voltam Rebekával és Michaellel. Úgy éreztem elhanyagolom őket, így minden nap csináltunk együtt valamit. Volt, hogy csak boltba mentünk együtt vagy elkísértük Michet dolgozni vagy itt hagytunk, csapot, papot és elmentünk kirándulni, de a közös esti filmezések mindig garantálva voltak.
Sok időt töltöttem a One Directionos fiúkkal is, akik bár néha az agyamra mennek rettenetesen a szívemhez nőttek. Az agyamra menésről jut eszembe. Ha ismered őket vagy csak szimplán megadod nekik a számod (esetleg egymás közt cserélik), mindenképp némítsd le a telefonod. Hajnali 4-kor hívtak fel, olyan indokkal, hogy kialudt a lámpa, véleményem szerint merre kell kicsavarni a kiégett égőt vagy a fekete gatyához kék vagy fekete felsőt vegyen-e fel. Hiába a sok hasonló pillanatuk, nehéz lesz itt hagyni őket. Tudom, ezt már mondtam.
Az itt hagyásról jut eszembe. körülbelül 16 napunk maradt, hogy kiélvezzük a London nyújtotta lehetőségeket és minél több időt eltölteni az itt szerzett barátaimmal, akik valamilyen szinten, még ha nem is tudják, de megváltoztatták az életem. Boldogságot hoztak az életembe, abban az időszakban, amikor a szobában ülve sírtam volna. Ha otthon maradok, biztosan bedepressziózok.
Ha csak az elmúlt időszakra gondolok, mindig mosolyra húzódik a szám, de egyből szomorú leszek, mivel ez a tündérmese már csak 16 napig tarthat. Bár a mai technika vívmányaival tarthatjuk majd a kapcsolatot, de az mégsem ugyan olyan, mint nap, mint nap szemtől-szemben lenni egymással, feltérképezni a partnered arcvonásait, amikor különböző témákról beszélgetek, megölelni vagy csak simán rápillantani.
Egy aprócska könnycsepp hullott ki szememből. Gyorsan letöröltem. Kikászálódtam a mostanra kihűlt vízi kádból, majd törölközőbe csavarva lépkedtem el a szobámig. Fehérnemű fiókból kiválogattam az egyik legkényelmesebb fekete fehérnemű szettemet, majd gyorsan magamra kaptam. Bőröndömből előkaptam a rövid, pöttyös és imádni valóan puha fürdőköpenyem. Felvéve azt is, libegtem ki a konyhába. Három óra volt már csak az olimpiai záróműsor kezdéséig. Mich idegesen kopogtatta ujjait a pulton. Kivettem a hűtőből a kedvenc joghurtomat, majd öntöttem egy pohár narancslevet is.
- Kérsz te is? – kérdeztem Michtől, miközben a dobozt lóbáltam.
- Nem, köszönöm – rázta a fejét.
Visszaraktam az üdítőt a hűtőbe, majd miután bezártam azt, lekönyököltem szembe Michaellel.
- Nagyon izgulsz?- kérdeztem. Bár a választ tudtam, mivel elég volt rápillantani.
- Ennyire még soha sem. Még akkor sem izgultam mikor bejelentettem otthon nemi hovatartozásomat – nevetett fel kínosan, majd folytatta – Nagyon várom már. Soha nem hittem volna, hogy eljutok az olimpiára nézőként és, hogy még a One Directiont is láthatom, az valami… Valami hihetetlen. De ha most nem haragszol, mennék készülődni, mielőtt miattam késnénk el – mosolygott.
Felállt aranyos, balettos szökellésekkel hagyta el a helységet, helyét Reb váltotta. Furcsa, egy ember ki, egy ember be. Ez olyan, mint valami rosszul megrendezett film, ahol „véletlennek” van feltűntetve, pedig ott nem az, itt az volt.
- Hát ezt meg mi lelte? – kérdezte a lány, még mindig Mich után nézve.
- Bezsongott – adtam a legkézenfekvőbb, legvalósabb választ.
- Te hogy-hogy nem készülődsz már?
- Mert nem találom a megfelelő ruhákat – mondtam, majd felegyenesedtem, hogy a kukába dobhassam az üres joghurtos poharat.
- Ezt most komolyan mondod?
- Segítenél? – fordultam vissza hozzá.
- Persze. Egy feltétellel – mutatta fel ujját.
- Mi lenne az?
- Megcsinálod a hajam – vigyorgott.
- Már az hittem valami komoly lesz. Na, menjünk.
Útban a szobámhoz elhaladtunk Mich birodalma előtt és kihallatszott, hogy valakivel társalog. Az a valaki szerintem saját maga volt, mivel a konyhapulton láttam a telefonját másodpercekkel ezelőtt. Szobámba érve Rebeka azonnal elkezdett kutakodni a szekrényben, majd kihúzott egy pirosas-narancsos ujj nélküli felsőt, aminek a létezéséről, már réges-régen elfeledkeztem. Még egy fekete gatyát és fekete blézert nyomott a kezembe, majd a fürdő felé lökdösött.

Hamar átöltöztem, a saját tempómhoz mérten.

Visszaérve a szobámba, láttam, hogy Reb is átöltözött. Hát igen, a saját tempóm 10 perc volt. Barátnőmnek a fele elég.
- Csodásan festesz. Mindig is tudtam, hogy jó stílusérzékem van – veregette vállba magát.
- Köszönöm, te sem panaszkodhatsz.
Ő kicsit nőiesebbre vette a figurát. Egy nyári ruhácskát vett fel, egy szintén fekete blézerrel. Szőke haja vállára omolva várta, hogy kezdjek vele valamit. Hosszas fejtörés után, a szálkafonás mellett döntöttem. Nem sok időbe telt elkészíteni a frizuráját, mivel rengetegszer csináltam már az effajta fonást. Az én hajamat lazán felkötöttem egy copfba. Később mindketten visszavonultunk saját fürdőnkbe, hogy elkészíthessük sminkünket. Nem vittem túlzásba a dolgot, szempillaspirál+tus+szemceruza triót használtam szemeimen, majd felkentem egy kevéske alapozót és kedvenc szájfényemet.
Rápillantottam a mellettem lévő telefonomra, ami szerint már csak 2 óra van a kezdésig. Kirohantam a nappaliba. Útközbe két lakótársam ajtaját vertem és kiabáltam be, hogy siessenek. Tudom, soknak tűnik a két óra, de nem Londonban, főleg olimpia idején. Mindenhol dugók. Rebeka és Mich egymás mögött somfordáltak ki a nappaliba. Barátnőm kezében egy fehér mintás cipőcske volt és amint elém ért, kezembe nyomta.
- Remélem jó lesz – mosolygott.
- Nagyon szépen köszönöm – hálálkodtam.
Felkaptam a cipőt, bevártam a többieket, majd mint egy tehéncsorda vonultunk el az autóig.

Valaki észrevette rajtam kívül, hogy tele van "majd"-dal a fejezet?

~ 19. fejezet ~

Hát sziasztok!

Ismét itt vagyok új fejezettel.

Nem fűznék hozzá semmi különöset.

Jó olvasást!

xx

Zs & Sz 

Egy szó. Egyetlen egy. Őrült. Mint ezek a fiúk és, mint a próbájuk. Soha nem hittem volna, hogy látni ilyet is. Amikor én próbáltam még régen, akkor mindig arra törekedtem, hogy minél tökéletesebben menjem minden. De amit tanultam tőlük, az az, hogy nem kell feltétlen a hibátlannak lenni. Hibákkal ugyanolyan ember az ember.
- Hogy tetszett pindur? – kérdezte Lou. Kissé izzadt volt, kissé kócos, de, mint mondtam őrültek és annak ez az eredménye.
- Eszméletlen volt. Azért remélem élesben nem így adjátok elő – ciccegtem. Jót derültem az arckifejezésükön. Minden pénzt megér.
- Nem tetszett? – biggyesztette le száját.
- Mondom, hogy eszméletlen, fantasztikus, lenyűgöző, fenomenális, überszuperkirály lesz. De nagyon remélem, hogy fogjátok ott is előadni a kézenállás, éneklés kombinációt.
- De akkor tetszett?
- Louis, nem tudok több szinonimát az eszméletlen kifejezésre – mosolyogtam bájosan.
Közeledett felém izzadt testével, mire én csak távolodtam tőle. Gondolom meg akart ölelni.
- Na, most miért? – szomorodott el megint, kezeit pedig széttárta.
- Csupán azért, mert ne ölelgess össze izzadtan. Sőt, ha izzadt vagy, sehogyan. Majd, ha lezuhanyoztál, na, akkor lehet, addig nem – világosítottam fel.
- Értem, akkor várj itt, mindjárt jövök – azzal elrohant a… valamerre.
- Gyere, menjünk ki – intett Niall.
Lassan mellélépkedtem és elindultunk kifelé. De vajon hova tűntek a többiek? Zaynről tudom, hogy Perrievel van. Ők, ahogy végeztek elköszöntek. Harryről és Liamről semmit nem tudok. Talán elszippantották őket a földönkívüliek. Odakint kerestünk egy eldugott, árnyékos helyet, amit egy fa alatt találtunk meg és odacsüccsentünk.
- Gondolom, Louis elfelejtette mondani, hogy hivatalosak vagytok a záróünnepségre – mondta.
- Komolyan? Rebeka és Michael is jöhet? Ugye nem versz át? – csücsörítettem, ferde szemmel méregettem és próbáltam hozzá komoly arcot vágni.
- Nem, nem verlek át. Szerinted, csak poénból használok többes számot? Nem. Meg szeretnénk ismerni a barátaidat.
- Ennek nagyon örülök. És nagyoooon szépen köszönöm, köszönjük – öleltem meg.
Pár pillanatig még öleltem, mikor egy hang szólalt fel mögölünk.
- Őt miért ölelgeted?
- Azért Louis, mert Niall, már zuhanyozott – adtam meg a legkézenfekvőbb választ, ami teljesen igaz volt.
- De akkor is. Ez igazságtalan.
- Nem, nem igazságtalan.
- De az.
- Nem.
- De.
- Nem.
- Hagyjátok már abba – röhögött Niall – Tényleg nem ölelted meg, mert izzadt volt?
- Nem. Nem szeretem, kifejezetten undorodom az izzadtságtól.
- Ez jó. Mitől undorodsz még? – kérdezett Niall megint.
- Ne már, hogy erről fogunk beszélgetni – fintorgott Lou.
- A lábaktól, helyesbítek, csak a talpaktól, amiket nem fedi semmi. A nyáltól. És mint mondtam az izzadtságtól.
- Furcsa vagy te lány – jegyezte meg Louis.
- Szerintem is – kontrázott Niall.
- Nem fogom azt mondani, hogy ez van, ezt kell szeretni, elég elcsépelt szöveg, szóval inkább szó nélkül hagyom – mosolyogtam rájuk.
- Éhes vagyok. Menjünk Nando’sba – Niall.
- Muszáj? – Louis.
- Igen. Tegnap megígérted, hogy el fogsz vinni oda.
- Akkor gondolom, nincs kifogás.
- Nincs. Em, velünk tartasz? – kérdezte Niall felém fordulva.
- Ne haragudjatok, de haza kell mennem. El kellene intéznem valamit. De jó étvágyat.
Elbúcsúztam tőlük, egy-egy puszival, ölelés kíséretében. Igazából semmi elintéznivalóm nincs, de nagyon keveset vagyok mostanában Rebekával és Michaellel. Bepattantam az autómba és meg sem álltam hazáig.

***

- Halihó, van itthon valaki? – rikkantottam hazaérve. Nagyon remélem, hogy legalább Rebeka itthon lesz.
- Konyha – sipított Reb.
Lassan, ráérősen sétáltam az előbb említett helység felé, de a küszöbön megakadtam. Az a látvány, az valami borzalmas. Rebeka és Mich ügyetlenkedtek, véleményem szerint sütit sütöttek. A konyhát majdnem mindenhol fehér por borította, néhol tojásdarabkák, néhol pedig összekevert tészta mócsingok.
- Ti mit műveltek? – kérdeztem.
- Sütit sütünk. Kérsz? – rebegtette szempilláit Michael.
- Aranyoskáim, sütit nem így kell sütni, hogy az egész konyha disznóól lesz. Biztos, hogy nem fogok takarítani helyettetek.
- Nem is kell. Majd mikor mindennel végzünk, ámulni és bámulni fogsz, hogy a kupi ellenére is, milyen ínycsiklandozó muffint sütöttünk – húzta fel az orrát Reb.
Furcsa szagot, igen szagot, éreztem, ezért a sütő felé vettem az irányt. A muffinjuk leginkább széndarabkákra hasonlítottak.
- Mich, gyorsan, adj egy kesztyűt. Leég a konyha – sietősen lekapcsoltam a szerkezetet, majd megfordultam és kérdőn pillantottam rájuk, hogy miért nem adnak végre egy kesztyűt vagy rongyot vagy tudom is én mit, bármit – Csak azt ne mondjátok, hogy nincs semmi ilyenünk itthon? És így kezdtetek el sütni? – semmi válasz, csak a cipőjüket bámulták – Jézusom! Akkor Mich hozz gyorsan egy divatjamúlt, régi vagy valamilyen szakadt pólót vagy gatyát, akármit.
5 perc elteltével kihalásztam a sütőből a széndarabokat, majd szobám felé indultam volna, mikor eszembe jutott valami.
- Hoppá, majdnem elfelejtettem. Meg vagyunk hívva az olimpia záró műsorára. 12-én lesz, szóval aznapra ne tervezettek semmit.
- Tessék? Jól hallottam? Miért? Vagyis hogy-hogy? – értetlenkedett Rebeka.
- Meghívott minket a One Direction. Szeretnének megismerni benneteket – vigyorogtam.
- Hát én kihűlök – legyezte magát Mich, majd egy szempillantás alatt padlót fogott.