2013. június 30., vasárnap

~ 24. fejezet ~

Ciaoo!
Ne haragudjatok, de muszáj volt itt abbahagynom a fejezetet, két okból is kifolyólag, amit majd holnap részletesebben leírok. Most csak ennyi lettem volna.
Jó olvasást!
Pusziiii: Szandi és Zsuzsi



2012. augusztus 25. (vasárnap)

Egy nap. Ennyi maradt nekem, nekünk Londonban. Sok mindent szerettem volna még itt csinálni, látni. Most majdnem úgy beszélek, mint akinek itt a vég és soha többet nem adódna lehetősége visszajönni, de az már nem ugyanolyan lesz. Ez olyan filmbeillő történet. Egy majdnem hétköznapi lány összefut, szó szerint, a kedvencével, majd legjobb barátokká válnak. Később az ő barátaival, bandatársaival is baráti viszony alakul ki. Szoros baráti.
- Ennyi volt mára az After Afternoon. Köszönjük mai sztárvendégünknek, Louis Tomlinsonnak ezt a 3 feledhetetlen órát. Ne feledjétek, holnapi sztárvendégünk Jessie J lesz, akivel többek közt legújabb, készülőfélben lévő albumáról fogunk csevegni. Jake Knight voltam, tartsatok velem, holnap is.
   Ma már nem ez volt az első, hogy elkalandoztam a külvilágot teljesen kizárva. Hiszen rettegek, mit hoz a jövő. Vajon mit fog tenni a távolság barátságunkkal? Tönkremegy vagy túléli? Igen, az internet a barátunk, de nem orvosság mindenre.
Mielőtt mélyebben beleástam volna magam a témába, Louis jött ki a kis szobácskából, ahol eddig felvétel volt. Elém állva, kezét nyújtotta felém, amit én szívesen elfogadtam. Felhúzott a kanapéról, ahol 3 hosszú órát töltöttem, miközben őt és Jaket hallgattam. Az alacsonyabbik, szőke, barna hajú srác is kijött a szobából, majd kezet fogott Louval, engem pedig megölelt, ment is a maga dolgára.
- Indulhatunk, hölgyem? – kérdezte Louis, miközben a kabátomat segítette fel rám.
- Természetesen, uram.
Megvártam, míg ő is felveszi magára a kabátját, majd kezünket összekulcsolva indultunk kifelé az épületből. A parkolóban ismét a lapos Porsche várt bennünket. mivel a nagyobbik még mindig szervizben van. Louis úriember módjára segített be, az amúgy nem túl kényelmes járműbe. Miután mindketten elvégeztük a biztonsági óvintézkedéseket, értsd biztonsági öv használat, lassan indultunk el valamerre. Feleslegesnek találtam a faggatózást, mert nem árulta volna el, ha pedig igen, azzal sem jutok előrébb.
Éppen, hogy szusszanásnyi időnk maradt Calvin Harris és Ellie Goulding duója után, egyből váltott a rádió a másik kedvencünkre, a Rihanna, Mikky Eko duett, amit szintúgy végigénekeltünk. Énekeltünk? Ugyan, visítottunk. Közben ismerős környékre tévedtünk. Az ablakon kipillantva megláttam a Tescot, amelyet az elmúlt 5 napban szinte minden nap meglátogattunk és kifosztottuk csokoládé készletéből. Remélem nem megint csokit szándékszik venni, mert akkor falnak futok.
- Bejössz vagy megvársz itt? – kérdezte Louis miközben leállította a motort.
- Megvárlak, de siess.
Az ajtót hangosan becsapta, majd óriás léptekkel indult be a szupermarketbe.

Pontosan 6 perc múlva már-már rohanva közelítette meg az autót. Sietősen becspata, majd kapkodva gyújtást adott és amilyen gyorsan csak tudott, elindult. Ránéztem arcára, de idegesség helyett valami egészen más látvány fogadott. Izgatott volt, méghozzá nagyon.
- Hová megyünk? Mi történt, hogy ilyen gyorsan kellett indulni? Nem vettél semmit? – tettem fel sorjában a bennem kialakult kérdéseket.
- Már megint túl sok kérdést tettél fel egyszerre – mondta, miközben szemet forgatta,  de mégsem abban a lenéző formában, hanem a csipkelődőben – Tehát, megpróbálok válaszolni mindre. Haza és nem. Az egyik kérdésed elfelejtettem, ez van – vigyorgott rám.
Valami történt. Túl jó kedve van. Nem mintha ez probléma lenne, csak furcsa. Nem sokkal később Liam lakása előtt parkoltunk le. Louis az ajtót becsapva maga után indult el, csengetni. Fél perccel később Liam rohant le teljes harci díszben, ami nála annyit jelentett, hogy egy szürke, mintás póló, sima farmer és egy fehér Converse. Én is kiszálltam az autóból, hogy üdvözölni tudjam Liamet, ami nálunk annyit jelent, hogy 3 puszi és ölelés. Miután mindhárman kényelmesen elhelyezkedtünk a mini autóban, újra útnak indultunk.
20 perc autókázás után a fiúk közös háza előtt parkoltunk le. Louis sietősen kiszállt a Porschéból, majd az én felemre érve kitárta előttem az ajtót és kisegített a járműből, majd az ülésemet előre hajtva adott segítséget Liamnek is. Majd Lou ismét hozzám jött és kezünket összekulcsolta. Ismét nem kérdeztem, mert nem akartam. Pedig tudtam volna mit. Imádom ezt az önmagamban harcoló, egymást kiütő akaratokat.
A házba lépve, csendesség fogadott bennünket, ami szokatlan hisz láttam Zayn autóját a feljárón. Ha pedig az egyik fiú legalább itt van, akkor soha sincs csend. Louis kezemnél fogva húzott maga után, miközben Liam mögöttünk slattyogott, a kertbe, ahol a megdöbbenéstől két kis könnycsepp is kicsordult szemeimből, de ahogy félszemmel észrevettem Liam is meghatódott. Ajtócsapódás hallatszott majd, Harry is feltűnt a kertajtóban, Rebekával maga mellet. Hirtelen már nem éreztem Louis szorító ujjait az enyémek között, hanem helyet adva a fiúknak arrébb hátrált, hogy meg tudjanak ölelni bennünket.
Hogy mitől hatódtam meg, mikor kiléptünk a kertbe? Egyszerű. Zayn, Niall, Perrie, Danielle, Mich, Nick vártak bennünket. A kert csodásan volt feldíszítve. Három fa közé volt kifüggesztve 2 óriás felirat. Az egyiken Boldog Születésnapot, Liam, míg a másikon a Már Most Hiányoztok felirat díszelgett. Jobban körbenézve, szemügyre vehettem a két asztalt, ami mindenféle étellel volt megrakodva.
- Boldog szülinapot, Liam – suttogtam fülébe, miközben megöleltem.
- Köszönöm – válaszolt – Te pedig nagyon fogsz hiányozni, pöttöm.
Liam öleléséből Louiséba kerültem. Vajon direkt ő volt az utolsó?

2013. június 26., szerda

~ 23. fejezet ~

Ciao Bellas!
Nem tudok mit írni, de azért írok. Szeretünk titeket!!!<3
Pusziii: Zsuzsi és Szandi

2012. augusztus 20. (hétfő)

Az életem szinte csak rohanásból áll. Megint rohanok. Nem lehetne feltalálni végre valamilyen ketyerét amivel lehet teleportálni vagy időt megállítani? Nem? Hát jó. Nehezen, de bele fogok törődni. Lábaimat még gyorsabban szedtem, miután órámra pillantottam. Egy percem maradt odaérni a kórház elé, ami még vagy háromsaroknyira volt. Oldalam egyre jobban szúrt, a célt még mindig nem láttam sehol. Tempómon, amennyire csak lehetett, gyorsítottam. Soha sem szerettem gyorsan sétálni. Nem hiába mottóm a „Lassan járj, tovább élsz”. Ismét jobb kezemen fityegő órára pillantottam és muszáj volt megállapítanom, hogy most már biztosan elkéstem. A jó hír, hogy már csak egy sarokra vagyok célomtól. Ahogy befordultam a kórház utcájára megpillantottam a rám várakozó szürke sapkás, pilóta szemüveges srácot autójának dőlve. Fejét lefelé hajtotta, azt hiszem az óráját nézte. Pontosan az történt, amire számítottam. Nem szereti, ha valaki késik. Tempómon lassítottam, mikor fejét felemelte és felém nézett. Lassan, de vigyorogva csóválta fejét jobbra-balra, közbe elindult felém.
- Nem késtem. Biztos rosszul van beállítva az órád – kezdtem magam védésébe, mikor már csak egy méter választott el tőle.
Mondataimra mosolya még szélesebb lett, mondhatni fülig ért a szája. Elém érvén karjait kinyújtotta és várta az ölelést. Közelebb lépdeltem, majd kezei közé fészkelődtem és szorosan megöleltük egymást. A megszokottnál ezennel ez tovább tartott és jóval szorosabb volt. Olyan, mintha nem akarna elengedni, soha. Furcsa volt. Remélem, csak szeretethiánya van és nem egyéb.
- Tudom, tudom. Te soha nem késel – röhögött fel, miközben elengedett. Volt valami furcsa nevetésében, de nem tudtam hova tenni.
Szorosan, egymás mellett sétálva indultunk a kórház rideg falai közé. Tudtuk hová kell mennünk, így nem kellett megállnunk, csak beszálltunk a liftbe, ami felrepített minket a 3. emeletre. Kezelőorvosom ajtaja kopogásom után azonnal kinyílt, majd az asszisztens betessékelt. Louis úgy döntött inkább a váróba megvár.

Az autó hangosan felbőg, majd halkan szeli az utakat. A rádió halkan szól. Beszélgetés aláfestésnek tökéletesen megfelelne, de most semmilyen társalgás nem volt. Kifelé néztem az ablakon és emlékezetembe véstem London minden apró részletét. Hiszen egy hét múlva haza kell mennem.
- Mit is mondott az orvos pontosan? – törte meg Louis a csendet. Fejemet felé fordítottam, míg ő továbbra is az utat fixírozta tekintetével.
- Egy hétig kell még ezt a kötést hordanom – mutattam bal kezemre – és utána végleg megszabadulhatok a kötések bármilyen fajtájától – mosolyodtam el a végére.
Utunkat ismételten csendben folyattuk, csak Conor Maynard volt hallható az autóban, de nem sokára ő is elhagyott minket, de szerencsére csak annyi időre, míg Kelly Clarkson át nem vette a helyét. Louisval közös kedvencünket énekelte, amit max hangerőre szoktunk csavarni, ha meghalljuk és teli torokból ordítjuk, de ez ezennel elmaradt. Most már biztosan van valami baj. Túl sok a véletlen. Furcsa nevetés, szótlanság, merev vezetési stílus. Ezek egyike sem jellemző rá. Valami történt, valami amit, ha nem mondd el, megemészti őt belülről.
- Louis, ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? – kérdeztem óvatosan, közben arcvonásait próbáltam feltükrözni, hátha fel tudok fedezni valami furcsát, valami nem odaillőt. Egyenlőre semmi.
- Tudom – nézett felém és egy apró mosoly villant át arcán, majd tekintetét azonnal visszakapta az útra.
Dudaszókat hallottam magunk mögül, de úgy tűnik Lou nem hallotta azokat sem és azt sem vette észre, hogy a lámpa zöldre váltott. Óvatosan meglöktem bal kezét, válaszul csupán értetlenkedő tekintetet kaptam.
- Zöld van, mehetünk – feleltem.
Azonnal észbe kapott és folytattuk utunkat a Westfieldbe.

Rövid keresgélés után ráleltünk az ideális parkolóhelyre a mélygarázsban. Olyannyira volt tökéletes elhelyezkedése, hogy a rajongók biztosan nem fogják felfedezni lapos Porschéjét. Rettentő nehéz eme járműből kiszállni, így mindig segítségre szorulok. Valószínű, ezért megyünk mindig a nagy Porschéval, ami álmaim autója, de mivel az most szervizbe van, így kénytelen volt ezzel jönni. Szerencsére Lou mindig segítőkész és amit kiszáll egyből az én oldalamon terem, hogy kihúzzon a „gödörből”. Ismételten szorosan egymás mellett haladva sétáltunk a lift felé, ami először a női ruházati osztály szintjére vitt fel minket. Louisval mindig lassabban ment a vásárlás. Ugyanis ilyenkor nem ő szokott szenvedni, hanem én. Van, hogy órákat körözünk egy boltban, mire megtalálja a tökéletes mintájú, szabású és anyagú ruházatot. Mellette szóljon, hogy élvezet vele lenni eközben, hiszen rengeteget bolondozik és őszinte véleményt mond a ruhákról.

A második boltban, a negyedik felpróbált összeállítás után nem bírtam tovább és muszájnak éreztem rákérdezni a dolgokra, mert egyre nehezebb búskomor, gondolkozó képét bámulnom. Most mindenféle őrült megjegyzés nélkül hagyta még a legrosszabb szetteket is.
- Louis – előtte állva szólítottam meg. Ő most is, mint mindig az ötös fülke előtti széken foglalt helyet.
- Hm, igen, nagyon jól áll – mondta fel sem nézve. Lábát átvetette másikon, jobb kezével a jobb combján könyökölt és fejét támasztotta alá.
- Figyelnél rám? Kérlek!
Lassan felemelte fejét majd végignézett rajtam.
- Mondtam már, hogy jól nézel ki, megveheted. Hé, ebbe jöttél – vágott csodálkozó fejet.
- Louis, mi a baj? – kérdeztem ma már, másodszor, de ezennel nem fogom egy semmi válasszal annyiban hagyni. – És nekem nehogy azt mond, hogy semmi, mert tudom, hogy van valami.
Először csöndbe volt. Mintha azon gondolkodna, hogy hogyan mondja el vagy egyáltalán elmondja-e. Majd hangosan kifújta a levegőjét és visszatolt az öltöző fülkébe.
- Szakítottunk Eleanorral – suttogta fejét lehajtva.
Mindenre számítottam, csak erre nem. Ők ketten olyanok voltak, mintha egy romantikus filmből léptek volna ki. Tökéletesen passzoltak egymáshoz, mint két puzzle darab. Hiába volt Louis kilengése, hármasban leültünk és megbeszéltük a dolgokat. Utána, ha jól láttam kapcsolatuk csak erősödött és ennek én örültem a legjobban.
- Te-tessék? – dadogtam.
- Rég nem működött már ez köztünk. Mindent bevetve próbáltuk magunkkal is elhitetni, hogy a kapcsolatunk olyan erős, mint régen, de nem sikerült. Tegnap pedig elmentem hozzá és megbeszéltünk mindent  Kiderült, hogy mindkettőnk szíve már másért dobog, de ha nincs ez a beszélgetés, nem jövünk rá egyhamar. Így amennyire csak lehetett barátságban váltunk el egymástól – fejezte be mondókáját, majd a végén felpillantott rám.
Gyönyörű kék szemei csupa szomorúságot és fájdalmat sugároztak a tömérdeknyi könny mögül.
- Úristen, sajnálom – könnyek gyűltek az én szemembe is, majd olyan szorosan és szeretetteljesen öleltem őt, amennyire csak lehetett. Ő is szorított, mintha az élete függne tőlem.

2013. június 24., hétfő

~ 22. fejezet ~

Sziasztook!
Meghoztam a rééészt! Sálláláláá :D
Remélem örültök. :) A részről annyit, lett amilyen lett, szerintem pocsék, de mindegy.
Nagyon szépen köszönjük, a több, mint 8000 látogatót! <3
Jó olvasást, we hope you like it! ;)
 xx Zs & Sz


 
Vajon ki lehet az? Tűnődtem az ajtó felé menet. Mikor kinyitottam, nem várt személy látványa fogadott. Harry.
- Szia – köszönt. Hangja kissé szomorkás volt.
- Szia – üdvözöltem én is őt. – Bejössz? – válaszképp csak bólintott egy aprót. Pár perc múlva a konyha pultnál ültünk néma csendben.
- Mi járatban? – kezdeményeztem beszélgetést.
- Csak átjöttem megnézni, hogy vagy.
- És mit állapítottál meg?
- Hogy szerencsére nem fordultál magadba, vagy csak jól titkolod – mondta mosolyogva.
- Tényleg nincs semmi bajom. Kérsz valamit inni?
- Egy pohár innivalót elfogadok.
- Kóla?
- Jó lesz – bólintott, majd töltöttem 2 pohárba üdítőt és az asztalra tettem. – Köszönöm.
- Nincs mit.
- Többiek hol vannak?
- Elmentek vásárolgatni és mozizni.
- És te miért nem mentél?
- Nem volt hozzá kedvem. De ha már itt vagy, és van egy kis szabad időd, és hangulatod is van hozzá, akkor megnézhetnénk egy filmet, ha úgy van – mondtam mosolyogva.
- Benne vagyok.
- Akkor én gyorsan csinálok pattogatott kukoricát, addig te keress valami filmet. Ott a gépem a nappali dohányzóasztalán.
- Jól van – mondta, majd a gépemhez sétált. Én addig tettem a dolgom és tálcára pakoltam üdítőt, meg rágcsálnivalót, majd pár perc múlva a kukoricát is.
- Na, mit nézünk? – ültem le Harry mellé a kanapéra.
- Láttad már a Lopott idő című filmet?
- Nem.
- Akkor most megnézed – mondta széles vigyorral.
- Ha jó film, akkor nézhetjük.
- Az – majd kényelembe helyezkedtünk és a film elkezdődött.

A film felénél jártunk - ami egyébként nagyon tetszik – mikor megszólalt a telefonom a szobámba.
- Egy pillanat és itt vagyok – ugrottam fel és sietősen a szobámba mentem, hátha fontos hívás. Szerencsére csak Reb keresett, hogy megkérdezze, milyen ételt hozzanak nekem egy étteremből. Csevegésünk nem tartott sokáig, így pár perc után az asztalra tettem a telefont és az ajtó felé vettem volna az irányt, ha megfordulás után nem pillantom meg Hazzát az ajtófélfának dőlve komoly képpel. Csak nézett hol rám, hol pedig a megpakolt bőröndökre választ várva.
- Em, ez itt még is mi a fene? – bökött az egyik bőröndömre.
- Egy bőrönd? – próbáltam oldani a feszültséget, de nem jött össze.
- Most komolyan! Miért pakoltál össze? – kérdezte és elrugaszkodott az ajtókerettől és felém közelített. – Ugye nem akarsz elmenni?
- Harry… Muszáj elmennem – hajtottam le a fejem és a mondandóm végét már a földet pásztázva mondtam. – Nem tudok itt maradni.
- Nem Em, nem muszáj elmenned – jött még közelebb és az államnál fogva felemelte a fejem, ezzel arra kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. – Mondd, meddig fogod még magad büntetni? Kérlek, ne menj el! – mondta és egyre közelebb hajolt hozzám. – Fontos vagy számomra, számunkra – majd adott egy puszit az arcomra és megölelt. Még egy-két percig öleltük egymást, majd elhúzódtam tőle.
- Na elég legyen Hazza. Itt vagyok, még nem mentem el. Meg amúgy. Pár hét múlva alapból el kell mennem. Nem mindegy, hogy most vagy egy kicsit később? – mondtam halványan mosolyogva.
- Nem Em, nem mindegy mikor mész el!
- Jó mindegy. Én ezen nem vitázom most. Szóval van kedved befejezni a filmet?
- Befejezhetjük – válaszolt kissé duzzogva.
- Ne csináld már Harry! Itt vagyok, nem mentem el. Örülj addig, míg velem lehetsz – kacsintottam rá és megböktem a vállát. Erre csak elmosolyodott, majd a nappaliba mentünk megnézni a film hátralévő részét.


~1 óra múlva

A film már befejeződött. Ami azt illeti nem is volt olyan rossz. Harry meg már elment, mert a többiek hívták valami fontos dolog miatt. Szóval egyedül vagyok. Vagyis már nem sokáig, mert Rebiék mindjárt itt vannak.
- Hahóóóóó!t! Megjöttem!!! – hallottam meg barátnőm visító hangját. Nem is kellett sokat várnom rájuk, és a finom éltető kajára. Háát igen. Eléggé éhes vagyok.
- Te meg miért nem válaszolsz, ha szólok?? – kérdezi a semmiből feltűnt Rebi. Az előbb még nem volt itt. És szólt volna? Na mindegy, kicsit elgondolkodtam. Azon, hogy mennyire éhes vagyok.
- Nem hallottam.
- Na akkor, hogy most már hallod, még egyszer elmondom. Ott az étel a konyhába jössz enni?
- Megyeek! – pattantam fel fénysebességgel és a konyhába rohantam. Bár nem kellett sokat mennem, nem olyan nagy ez a lakás. Gyorsan leültem a megterített asztalhoz, majd a Rebit kezdtem el faggatni evés közben.
- Na milyen napotok volt? És hol van Mich?
- Jó napunk volt, Michnek pedig dolga akadt.
- És merre voltatok?
- Moziztunk és vásárolgattunk. A szobádban találsz egy kis meglepit – kacsintott rám.
- Hoppá, mi az?? – kerekedtek ki a szemeim.
- Majd meglátod – mondta széles vigyorral. – Remélem tetszeni fog és jó lesz.
- Majd mindjárt megnézem. És köszönöm! – néztem rá hálásan.
- Nincs mit. És a te délutánod hogy telt?
- Csak Harry volt itt, és filmeztünk egyet – válaszképp Reb csak bólintott egyet. Én meg gyorsan megettem a Mekis gyorskaját és a szobámba robogtam, hogy megnézzem mit kaptam.


2013. június 20., csütörtök

11-12-13. díj

A díjat nagyon szépen köszönjük Kikiih-nek!! :))

1. köszönd meg annak a díjat akitől kaptad.

2.tedd ki a díj képét az oldaladra , majd másold át a kérdéseket a díj adójának az oldaláról.
3.válaszolj a kérdésekre.
4.küld tovább 5 embernek.

2.

-Melyik közösségi oldalt használod leggyakrabban?
Zsuzsi: Facebook
Szandi: Facebook.
-Hány blogot olvasol?
Zsuzsi:Sokat, de próbálom csökkenteni a számukat
Szandi: Max 10-et.
-Valaki akire felnézel?
Zsuzsi: Biztos
Szandi: Van.
-Hiszel abban, hogy ha a növényekhez beszélsz akkor szebbek lesznek?
Zsuzsi: Én simogatom őket, csak néha beszélek hozzájuk.
Szandi: Nem.
-Milyen vadállatot tartanál otthon?
Zsuzsi: Borz
Szandi: Tigris *.*

3.
 Kérdések: (Elnézést a bugyuta kérdésekért)

  1. Jégkrém vagy fagyi?
  2. Tenger vagy medence?
  3. Kutya vagy macska?
  4. Igen vagy nem?
  5. Kék vagy zöld?


4.
Akiknek küldjük:
  1. ~Do~`
  2. TJ
  3. Cher Brooks
  4. domii. †
  5. csak egy lány


Köszönjük a díjat alice. ~-nak!


Szabályok:

1. Köszönd meg annak a díjat akitől kaptad!

2. Tedd ki a díj képét az oldalra, majd át a kérdéseket a díj adójának oldaláról!

3. Válaszolj a kérdésekre!
4. Írj 5 kérdést!
5. Küldd tovább 5 embernek!

Kérdések:

1. Nézel valamilyen sorozatot? Ha igen, milyet?
- Szandi: Igen, nézek. Kínos, Jóban rosszban, NCIS. Most ennyi. :)

- Zsuzsi: Nézek én mindenfélét. Barátok közt, Pretty Little Liars, Kínos, Sknis (US), Gossip Girl, Éjjel-nappal Budapest, CSI:Miami, most csak ennyi jut hirtelen eszembe
2. Melyik a kedvenc blogod?
- Szandi: Nincs kedvencem.
- Zsuzsi: Sooook, nagyon soook kedvencem van.
3. Van valamilyen furcsa szokásod?
- Szandi: Szerintem nincs.
- Zsuzsi: Nem tudok róla.
4. Mit tetszik neked a SAJÁT történetedben?
- Szandi: Fogalmam sincs. A szereplő élete, vagy nem tudom.
- Zsuzsi: Fogós kérdés... Talán, hogy ezt a történetet végre kedvem szerint alakíthatom.
5. Ki a kedvenc bloggered?
- Szandi: Nincs kedvencem bloggerem sem.
- Zsuzsi: Abból is soooook, soook van.

Kérdéseink:

  1. Szeretsz kint lenni a természetben?
  2. Happy vagy depi endeket kedveled jobban?
  3. Milyen sportokat szeretsz űzni?
  4. Terveid a nyárra?/Terezed, hogy nyáron dolgozni?
  5. Sokáig szoktál aludni?



Küldjük:

  1. V. xx
  2. Nomii & Katii
  3. Vanessza Csere
  4. Cynthia
  5. Lizzy




Nagyon szépen köszönjük Roxana&Fanni-nak.:)

Szabályok:
1.Írj magadról 11.dolgot!
2.Kérdésekre válaszolni!
3.11 kérdést feltenni!
4.11 embernek küldd tovább a díjat!

Szandi: 
- Kikészít a meleg!
- A hét elejét fejfájással kezdtem.:/
- Mostanában nagyon későn szoktam elaludni, és későn kelek.
- Aludnom kéne, mert holnap korán kelés... :/
- Nem tudok magamról 11 dolgot írni.
- Ideges vagyook!!!
- Imádom a ribizliit. :D
- El kéne mennem röpiznii.
- Tegnap én csináltam az ebédet.
- Amúgy nem szeretek főzni.
- Na végre 11. :

Zsuzsi:
- Van egy kiscicáááám. 
- Zizi a neve és tényleg zizi.
- Most épp az ülemben mocorog és nem hagy enni.
- Lassan hőgutát kapok.
- Egyik nap megtaláltam a rég keresett, kedvenc müzlimet a boltba.
- Van benne, csokis majom, fahéjas krokodil és mézes maci.
- Rengeteg időt töltök mostanában a teraszon.
- Mindennapos lett a meggyleves ebédre.
- Nem bírok enni, szóval majdnem csak iszok.
- Röpizni akarok.
- Végre az utolsó, megyek a müzlimért.

Válaszok:
1.Mióta írod a blogodat?
- Szandi: Január 1.
- Zsuzsi: Január 1.
2.Bíztat valaki a blogírásban?
- Szandi: Igen.
- Zsuzsi: Igen.
3.Szereted a kutyákat?
- Szandi: Igen.
- Zsuzsi: Igen, de cicám van.
4.Voltál már olyan helyzetben ,ami számodra nagyon ciki volt ?
- Szandi: Igen.
- Zsuzsi: Ki nem?
5.Hány éves vagy?
- Szandi: 16.
- Zsuzsi: Nem publikus
6.Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
- Szandi: Felnőtt. Amúgy meg még nem tudom.
- Zsuzsi: Felnőtt? Fogalmam sincs.
7.Állatbarát vagy?
- Szandi: Igen.
- Zsuzsi: Jááááá.
8.Környezet barát vagy?
- Szandi: Remélem.
- Zsuzsi: Gondolom.
9.Van testvéred?
- Szandi: Van.
- Zsuzsi: Van.
10.Melyik a kedvenc színed?
- Szandi: Mindet szeretem. De hangulatomtól függ, hogy melyiket jobban.
- Zsuzsi: A zöldet kivéve mindet szeretem.
11.Követed a divatot? 
- Szandi: Néha ja.
- Zsuzsi: Ha valami megtetszik, akkor igen.

Kérdések:
  1. Mennyire vártad a nyári szünetet?
  2. Nehezen találod ki magadról azt a bizonyos 11 dolgot?
  3. Mi inspirál?
  4. Mikor írsz, akkor world off vagy world on?
  5. Türelmesnek tartod magad?
  6. Jól bírod a meleget?
  7. Mennyire könnyen jön az ihlet az íráshoz?
  8. Szeretsz a szabadban mászkálni?
  9. Nyár vagy tél?
  10. Milyen sportokat részesítesz előnyben?
  11. Gyakran jársz strandra?
Akiknek küldjük: