~ 18. fejezet ~

Ciao!

Megint én = megint új fejezet.

Kinek jó, kinek nem. Ezt döntsétek el ti.;)

A blog jobb oldalán megtalálható a "házi" hörcsögünk. Lehet etetni, meg futtatni a körbe és arra megy, amerre a kurzort mozgatod. Neve még nincs szegénynek, de várjuk a javaslatokat!!!

Okééé, ma is őrült hangulatban vagyok, szóval mielőtt elszaladna velem a ló, abbahagyom a szövegelést.

Pusszantok mindenkit, vagyis pusszantunk.

xx

Zs&Sz

Majd' elfelejtettem, itt a szavazás eredménye. Elég érdekes, de többet nem árulok el, úgy nem lenne értelme. Idővel mindenre fény derül...

2012. augusztus 06. (hétfő)

A tegnapi napon nem volt izgalmakkal, váratlan fordulatokkal teli. Sőt, ha lehet az mondani, semmilyen nem volt. Egész nap a bál fáradalmait pihentem ki és Rebekával töltöttem. Filmet néztünk, elmentünk a közeli boltba bevásárolni, ugyanis semmi nem volt itthon. Szó szerint semmi. Se kenyér, se vaj, se Nutella, még egy apró morzsácska sem. Út közbe elmeséltem az előző éjszakát, töviről hegyire. Délután 3 körül Mich is hazatért a munkából. Neki is csak a jól megszokott, sablon napja volt. Elmondása szerint valamilyen francia kirándulócsoport tért be hozzájuk. Nem tudtak angolul, így kézzel-lábbal elmutogatták, mit szeretnének. Izgalmas. Később Michael barátunk is beszámolót kért az estéről. 

Perrievel elhalasztottuk mára a találkozót, mert később rájött, hogy interjúra kell mennie a Little Mixnek. A mai nap aggasztóan fülledt volt. Itt a globális felmelegedés? Vagy csak hősugárzóval melegítik a földönkívüliek a Földet, hogy mi kihaljunk és ők minden gond nélkül elfoglalhassák azt. Most akkor kezdjünk el félni? Mielőtt a körmömet rágtam volna félelmemben, kezemmel elhessegettem eme furcsa gondolatokat. Bevánszorogtam a fürdőbe, lezuhanyoztam hideg vízzel, mert tényleg nagyon meleg volt, majd elvégeztem a szokásos reggeli teendőket, kivéve a sminkelést. Ilyen időbe minek felkenni magamra a sok szépségápolási cuccot? Felesleges, úgyis leizzadom. Ruhámat, szekrényből, bőröndömből és Reb bőröndjéből válogattam össze. Próbáltam nem túl sok réteget felvenni, így egy rövidke felső és egy nagyon vékony anyagból álló szoknya mellett döntöttem. Lábbelit és táskát Rebeka adta kölcsön.

Az autó mellett tettem le voksomat. Csupán két indokot találtam, miért. 1, mert nem tudom, hova kell pontosan menne, lehet a város másik részébe. 2, van lég kondi. Napom megmentője., csakúgy, mint a GPS. Az épület nevét harmadszorra sikerült jól beírnom és csak kétszer mondott rossz útvonalat a nőci, akinek hangja nagyon sértette fülemet. Az autóval leparkoltam a célpontomhoz legközelebb eső helyre és vártam. A várás nálam egyértelműen annyit jelent, hogy telefonomon pörgetem a menüket, belépek egy-két alkalmazásba, majd rájövök, hogy nem is akarom azt használni, így inkább átkapcsolok egy másikra. Egyszer csak kopogtattak az ablakomon, így eme rettentően izgalmas szórakozásomat fel kellett függesztenem. Perrie óriási vigyorával találtam magam szemben. Kiszálltam a kocsiból, majd egy gyors öleléssel köszöntöttük a másikat.

- Honnan tudtad, hogy 4 keréken jöttem?

- Hello csajszi! Én is örülök, hogy látlak. Nem tűnt fel, hogy csak te állsz itt? – köszöntött vadul vigyorogva. Nem tetszik ez nekem. Igaz 2 napja ismerem, de ezt bárkire nézve meg tudom állapítani, hogy valamit tervel – Nagyon örülök, hogy autóval jöttél. Így egyszerűbb lesz eljutni oda, ahova menni fogunk.- Miért? Hova megyünk? – kíváncsiskodtam.
- Nem mondom meg – nyújtotta rám nyelvét – Na, pattanj vissza a kocsiiba és menj arra, amerre navigállak. És könyörgöm, tégy úgy, mintha élveznéd.
- Jó-jó. Csak… áhh, mindegy.Visszaszálltam a járműbe, majd gázt adtam és repesztettem az utat arra, merre az anyósülésen csücsülő szőke mondta. Tudtam, hogy jól döntöttem, hogy nem gyalogosan indultam el, mert most tényleg a város másik felébe mentünk. Egy óriási stadion előtt álltunk meg. Kiszálltunk, majd Perriet követve indultunk el. Ez a létesítmény olyan, mint egy focistadion. Foci jövünk nézni? Nem tűnik túl jó ötletnek, valószínű csak felszakítaná a régi sebeket.

Beérve teljesen lenyűgözött a látvány. Kívülről is csodaszép volt, de belülről meg szebb. Mint utólag kiderült az olimpiai stadionba vagyunk. Nem tudom, miért, de valószínű, később arra is fény derül. Leültünk a legelső sorba, oda ahová a biztonsági őr vezetett minket. - Most már, elárulod, miért vagyunk itt? – fordultam szöszke felé.

- Csak figyel és ámulj! – kacsintott – Ha megbocsájtasz, nekem el kell rohannom valamiért, de fél perc és itt vagyok – felállt és már ott se volt.

„Nagyon csini vagy, kedves lb-m. Talán felemelhetnéd a popód és megfordulhatnál. xx L”

Homlokom ráncolva, bár megtettem Louis kérését. Sosem értettem miért jó a titokzatosság. Jobb szeretem a nyílt lapokat. Lassan, nagyon lassan megfordultam majd a One Directiont pillantottam meg. Pontosabban csak a 4/5-ét. Zayn nem volt köztük. Szóval ezért rohant el Perrie és erre fel volt ez a nagy titkolózás.

Mindenkit egyesével köszöntöttem, majd egy létfontosságú kérdés kívánkozott ki belőlem.

- Nagyon örülök nektek, meg minden. De valaki elárulná végre, hogy mit keresünk itt?

- Kedves Em! Várj, ez hülyén hangzik… Emi, Emily, Emilia. Neked miért nem illik a neved a kedveshez, mint minden normális embernek? – vont kérdőre Louis. Szombat óta nem lett normálisabb, sőt, ha lehet azt mondani, még agyalágyultabb lett.

- Illik az, csak béna vagy. Szóval választ még mindig nem kaptam.

- Fellépünk az olimpiai záró műsoron és szeretnénk meghívni – hadarta Harry. 

- Na neeee. Komolyan? Úristen ez tök jó – ujjongtam. Ez nagy siker egy előadónak.

- Teljesen komoly. És szeretnénk, ha te is itt lennél és megtekintenéd a produkciónkat élőbe – szónokolt Niall. A többi 3 csak csöndbe bólogatott.

- Ez még kérdés? Természetes, hogy itt leszek.

~ 17. fejezet ~

Aloha!!
Megérkezteem! Csak annyit szeretnék mondani, hogy aki még nem szavazott, az már csak holnap délig teheti meg. Úgyhogy, SzavazniSzavazniSzavazni!!! Nagyon kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre.:)
Jó olvasást!
xx
Zs&Sz

A bejárat elé érve a limuzin megállt. Fejem partnerem felé fordítottam, aki várakozóan rám pillantott.

- Na, mehetünk? – kérdezte. Válaszképp csak bólintottam. – Nagyon izgulsz?

- Persze, hisz ezer éve nem voltam hasonló kaliberű rendezvényen, sőt semmilyenen. 

Kiszálltunk az autókból, belekaroltam Natebe és utána már csak villódzó fényeket láttam. Minél közelebb lépdeltünk a kapu felé, annál több és több vaku villogott. Garantáltam látáskárosult leszek. A riporterek hangjukat nem kímélve kiabáltak furcsábbnál furcsább kérdéseket. A korlát mögött álló rajongók rettentően hangosan sikítoztak, őrjöngtek, néhányan mikor megpillantottak még a nevemet is kiabálták. El sem hiszem, hogy ennyi idő után, vannak, akik még rajonganak értem. 

A bejárathoz érve megkaptuk az utasítást, hogy adnunk kell egy röpke nyilatkozatot, majd „pózolnunk” kell a rendezvény hivatalos fotósainak is és csak utána foglalhatjuk el a helyünket. A kék szőnyegen tovább sétálva elérkeztünk a gála emblémájával felállított fal mellé, ahol a riporternő Jessie J-t faggatta arról, hogy mire számíthatunk tőle az év maradék részében. Hamar lezavarták a maradék kérdéseket, majd mi következtünk. Gyorsan végeztünk mi is. Arról faggatott minket, hogy mik a tervei is The Wantednek erre és a következő évre, mikor terveznek turnéra menni, stb… Persze én is górcső alá került, mikor jelenik meg új kislemezem, videó klip és mikorra tervezem visszatérésem. Felszínesen mosolyogva válaszoltam a kérdésekre.

Belépve a terembe gyönyörű látvány fogadott. Körasztalok voltak mindenütt, fehér terítővel. A székek szintén fehér lepellel voltak borítva, arany masnival átkötve, tökéletesen illett a bordó szőnyeggel borított padló és szintén bordó függönyökkel. Félkör alakú teremnek 2 oldalán svédasztal volt felállítva, mindenféle körettel, süteményekkel, hidegtálakkal. A helység közepének szélen egy kis színpad szerű emelvény volt felállítva. A hölgy az ajtóban eligazított minket, hogy merre találjuk a helyünket. Lassan sétáltunk a megadott helyre, miközben rengeteg színész, énekes, médiaszemélyiség, üzletember mellett haladtunk el. Asztalunk, szerintem tökéletes helyen volt, nem túl a szélen és nem is középen. Tökéletesen lehetett közlekedni és mindent láttunk onnan, amit kellett. „Padtársaink” a többi The Wantedos fiú volt és azok partnerei. Tisztelettudóan bemutatkoztam mindenkinek. Habár a 4 lányból 2 még felém se pillantott miközben bemutatkozott, kitartottam az eredeti tervem mellett, miszerint jól fogom ma este érezni magam.Fél óra elteltével, azt hiszem Kelsey és Gracie, még mindig nem volt hajlandó, egy szót sem szólni hozzám, sem a 2 normálisabb lányhoz sem. A fiúk mind nagyon rendesek és viccesek. Sokat kérdeznek, de engem az egyáltalán nem zavar. - Milyen érzés volt ennyi idősen ekkora sikereket elérni? – tette fel sokadik kérdését Siva.

- Felemelő. Különlegesnek éreztem magam, amiért sikerült megcsinálnom azt, amiről mások csak álmodnak. Most tuti, hogy beképzeltnek tűnhetek, de ez a teljes igazság – magyaráztam bőszen mosolyogva.

A mögöttem ülő asztalhoz éppen most érkezett egy nagyon hangos társaság. Megfordulni lusta voltam, így nagyon nem is izgatott és nem szerettem volna a beszélgetést sem félbeszakítani kíváncsiságommal, de valaki megtette mögülem, ugyanis vállonbökött.

- Pszt! – még egy bökés. – Pszt!

Továbbra sem törődtem a rejtélyes pisszegővel, tovább beszélgettem Sivával és Natetel. 

- Pszt! Em, figyelj már.

- Na, jó mé… - muszáj volt megfordulnom, de mikor megláttam az illetőt, elakadt a szavam – Neked miért kell pisszegned? Nem lett volna egyszerűbb szólni vagy köszönni? – vontam fel szemöldököm. Időközben Nate és Siva is elment ennivalóért. Gondolom feltűnt nekik, hogy kik ülnek az asztalnál, így inkább leléptek egy esetlegesen kialakulható vita előtt. Sebaj. 

- Hát így szórakoztatóbb volt, azt hiszem – villantottam meg teljes fogsorát. – Nem ülsz át egy kicsit beszélgetni hozzánk? Most úgyis leléptek a bájgúnárjaid.

- Lehet róla szó, de ha kijavítod az utolsó mondatodat, csak akkor – megvillantottam fogsoromat én is.

- Ahjj. DE csak azért, mert csíplek. Most úgy is elmentek a te kedves, aranyos, TEHETSÉGES barátaid, lenne kedved ideülni dumcsizni? – a tehetséges szót, meg az egyéb jelzőket nagyon „tündibündin” mondta. Inkább nem is részletezem, hogy.

- Hát persze Tomlinson, de csak azért, mert ilyen cukorbogyó vagy – kócoltam össze haját.

- Ez most mire volt jó? Tudod mennyi idő egy ilyen mesterművet összehozni? – sápítozott.

- Nehogy leszakadjon a plafon.

A többiek észre sem vették, hogy plusz egy fővel bővült asztaluk. Mindenki le volt foglalva a mellette ülővel. Liam egy gyönyörű, göndör hajú lánnyal, ha jól értesültem Danielle, Zayn egy csinos, szőkével hajúval, Perrievel, míg Harry és Niall egymással.

- Egyébként, hol van Eleanor? – kérdeztem Louist, aki a kanalat tükörnek használva próbálta rendbe hozni a szénakazalt a feje tetején.

- Vissza kellett mennie az egyetemre. Mulaszthatatlan előadása volt és lesz.

- Szegény, pedig jó lett volna találkozni. Mellesleg, nem mutatnál be az asztalnál ülő, számomra ismeretleneknek? 

- Jaaa, hogy ti még nem ismeritek egymást – csapta homlokon magát – Khm, khm. Figyelmet szeretnék. Danielle és Perrie, szeretném bemutatni nektek Emet – s, mint aki jól végezte dolgát, leült.

- Ezt nem mondod komolyan? Te aztán nem tudsz bemutatni senkit. Sőt többet nem is mutatkozom veled nyilvánosan. Gáz vagy – csaptam játékosan oldalba.

Mielőtt megszólalhatott volna, Perrie sétált elém, majd kezét nyújtotta.

- Szia. Perrie Edward. Örülök, hogy megismerhetlek – mosolygott.

- Fazekas Emília. Én is örülök, sok jót hallottam rólad – öleltem meg. Lehetséges, hogy kezdek beangolosodni? Közben Danielle is odaért hozzánk.

- Danielle Peazer. Sokat hallottam már rólad és nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek.

- Fazekas Emília. Én is rengeteg jót hallottam rólad – öleltem meg őt is. Igen, már biztos beangolosodtam. 

- Nos, drámakirálynő, barátkozzatok, nem szeretnék utatokba állni. Mi történne, ha miattam nem jönne létre csodálatos és harmonikus barátságotok? – játszotta magát Louis.

- És még én vagyok drámakirálynő – morogtam orrom alatt – Tényleg nem fogom magamat égetni veled többet. Ennyi, vége a barinőségünknek – jelentettem ki határozottan, de nem komolyan.

- Neeeeeee. Ne tedd ezt velem. Kicsi szívem most tört porszem méretűre – törölgette szemeit – Kicsilány, csak ügyesen. Miért mondom? Jómagam sem tudom – nyomott egy puszit arcomra majd átült Danielle helyére, Liam és Niall közé. Ezek után, tuti el fogom vinni egy elmegyógyintézetbe. 100%, hogy nem normális.

A lányokkal nagyon gyorsan közös nevezőre kerültünk. Rengeteg dologról tudtunk csacsogni. Például, pasik, ruhák, zene, stb… Tervem, miszerint jól fogom érezni magam, sokkal jobban sikerült, mint gondoltam. Perrie felajánlotta, hogy holnap elmehetnénk vásárolgatni és vidámparkba is. Sajnos Dani nem tud velünk jönni, mert fellépése lesz, de majd legközelebb. Ami késik, nem múlik.

Otthon Rebeka és Mich is az álmok tengerén járhattak. Biztosan tudom, mert benyitottam a szobájukba is. Mindegy, akkor majd holnap mesélek nekik. Elmentem letusolni, majd én is találkoztam az álmom manócskáimmal.

~ 16. fejezet ~

Sziasztok! Itt is van a 16. fejezet! ;)
Több mint 3700 oldalmegjelenítés!! Köszönjük szépen!
Amint láthatjátok, kitettünk egy szavazást is, hogy szerintetek kivel jön össze Em. Várjuk a szavazatokat! :)
További infó lesz még a rész alatt.
Jó olvasást, we hope you like it!

Sz & Zs

~ 2012. augusztus 4 (szombat)

Eljött a szombat, a jótékonysági est napja. Viszonylag korai keléssel kezdtem a napot, már 10-kor fent voltam. Utána egy gyors reggeli, majd pedig kisebb vásárló körútra mentünk Rebivel. Addig is telt az idő, és nem az estén gondolkodtam. Vártam nagyon, régen voltam már ilyen nagyszabású eseményen. Bevallom, izgultam. Féltem attól is, hogy esetleg összevesznek a srácok Nathannel.

Délután 3 fele értünk haza. Ekkor kaptam egy hívást Lillától, hogy 4-re jön egy csapat felkészíteni az estére, hogy a kinézetem tökéletes legyen. Háát jó, nekem mindegy. Addig is leültünk filmet nézni Rebivel és Mich-el.
Már csak fél óra volt hátra a filmből, mikor a csengő megszólalt. Hangjára összerezzentem, és azon gondolkodtam az ajtó felé menet, hogy ki lehet az. Aztán leesett, hogy a Lil áltál küldött csapat lehet az. Kinyitottam az ajtót és:
- Hello! Jane vagyok. Nagyon örülök, hogy találkoztunk – ráz velem kezet és gyorsan megölel, majd folytatja a beszédet. – Srácok, csak 2 óránk van, szóval sietnünk kell, befeléééé!! – hadarja, aztán félretolva engem egy csapat ember tódul be a szállodai lakásba mindenféle kellékkel együtt. Én csak eltátott szájjal, csodálkozva néztem. Őrült ez a nő??? Elmélkedésemből és ámulásomból egy hatalmás kiabálás /vagy inkább üvöltés?/  rántott vissza:
- Hol van Emília????? – gyorsan becsuktam az ajtót és a nappali felé igyekeztem.
- Öhhm itt vagyok – mondtam.
- Na végre, hogy előkerültél.
- Eddig sem voltam eltűnve – válaszoltam.
- Jó mindegy ez. 2 óránk van szóval, emberek! – üvöltötte el ismét magát, majd 2 kart éreztem magamon, ahogy a fürdő felé tolnak. 

~ Este 6 óra körül

Ohh végre kész vagyunk mindennel. Már azt hittem megőrülök. Ez a Jane nem normális egyén, már bocsánat. Épp a fotelban ültem teljes harci díszben és néztem a rakodó sereget mikor az előbb említett személy lépett elém. Gyorsan felálltam, hogy közel egy szinten legyünk, báár én a törpe méretemmel nem sok ember szemébe tudtam nézni.

- Na kész is lennénk. Köszönöm szépen az együttműködést. Remélem jól fog sikerülni az este, érezze jól magát és ajánljon mindenkinek minket – hadarta egy kacsintással egybekötve és egy névjegykártyát nyomott a kezembe. – Indulás! – és a csapat már indult is kifelé utánuk pedig Jane.
- Elnézést! – kiáltottam után.
- Igen? – fordult vissza hozzám.
- Köszönök mindent – néztem rá hálásan.
- Igazán nincs mit.
- Öhhm és mivel tartozom?
- A számla már rendezve van – azzal sarkon fordult és elhagyta a lakást. Értetlenül álltam és néztem a csukott ajtót. Rendezve van?? Tényleg! – ötlött a fejembe. Úgy érzem jövök eggyel Lilnek. Vagy inkább többel? Mindegy. Na szóval magamra maradtam Rebivel és Mich-vel.
- Úúúúúú Emi!! Gyönyörű vagy!! – hallottam meg barátnőm hangját.
- Köszönööm – öleltem meg óvatosan, -vigyázva a ruhámra, sminkemre, frizurámra- Rebit.
- Tényleg csodálatosan festesz Emília! – mondta Mich is.
- Köszönöm Michael! – öleltem meg őt is.
- Na csajszi, vigyázz az öltözékedre, mindjárt itt a lovagod!
- Reb, NEM a lovagom, nincs köztünk semmi, csak barátok vagyunk.
- Akkor mennyi idő múlva is jön ez a „barát” – kérdezte kis cukkolással a hangjában Mich. Már ő is kezdi a szekálódást??! Agybajt kapok komolyan!!
- Még van olyan 20 percem, mert félre jön, szóval Rebi légyszii hozd ki a gépem, hadd írjak pár tweetet a követőknek – néztem rá kérlelően.
- Ugye tudod, hogy ez egy egyszeri alkalom, hogy kihozom a géped? De csak azért, nehogy boszorkány váljék belőled. Muhahaha. Mert a végén még megbotlasz a küszöbben és bebukfencezel a szobába, így szétjön a hajad és elszakad a ruhád – mondta egy széles vigyorral.
- Haha Rebi nagyon vicces vagy. Na de szedd a lábad, mert mindjárt itt van Nathan és én még tweetelni akarok! Amúgy meg majd kitalálok neked valami ajándékot oksi??
- Ó, mit fogok kapniii? - csillantak fel a szemei.
- Majd meglátod csak hozd a gépeem!!
- Jól van – azzal elszaladt.
- Az este folyamán meg okosan jó? – mondta Mich kissé aggodalmasan.
- Jól van, de ne aggódj, nem fog semmi sem történni – válaszoltam, miközben a kanapéra helyeztem a testem. – Ott lesznek a srácok is, meg minden. Elrabolni sem fognak. Ha meg Natere gondolsz, ő nem olyan fiú – válaszképp Mich csak bólintott.
- Na, itt vagyok – száguldott elő Rebi a laptopommal.
- Köszönöm – majd elvéve gyorsan tőle a gépet egyből bekapcsoltam, majd amint betöltött már nyomtam is a böngészőre és indítottam a Twittert. Kiírtam vagy 3 nyelven egy kis üzenetet, aztán már hallottam is a csengő hangját. Felpattantam és táskámat felkapva, csókot dobva a két lakótársamnak az ajtóhoz igyekeztem.
- Szia Nate– köszöntöttem partnerem egy mosollyal.
- Szia Em – mondta ő is fülig érő szájjal, majd megölelt. – Csodásan nézel ki.
- Köszönöm – pirultam kissé bele. Hát igen, a bókok kezelése nem az előnyöm.
- Indulhatunk? – nézett az órájára majd rám.
- Igen. Sziasztok srácok! – kiáltottam, majd becsukva magam mögött az ajtót a lift felé vettük az irányt. Időnk még van, mert 7-től kezdődik meg a bevonulás a vörös szőnyegen, szóval ha olyan fél 8 körül odaérünk az már jó. Bár ha nem lesz dugó akkor olyan negyedre már ott leszünk. Uhh kezdek izgulni …

5. díj

Köszönjük szerecsendionak!:)

Szabályok:

• Írj magadról 11 dolgot!
• Válaszolj 11 kérdésre!
• Írj 11 kérdést!
• Küld tovább 11 embernek!

11 dolog rólunk:
Zsuzsi:
- feledékeny vagyok, de nagyoooon
- aludnom kéne
- gyűlölöm a villamosokat, külön szabályok vonatkoznak rájuk...
- szeretek tök lényegtelen dolgokon gondolkodni
- vezetni akarok mááááááár
- nem tudom milyenre fessem holnap a körmöm
- holnap befejezem az angol keresztrejtvényes könyvemet
- nyugtató hatással van rám a rágózás
- gondolkodom, hogy mit írjak még, de semmi nem jut eszembe
- leragad a bal szemem
- szombat és vasárnap találkozásakor írtam(00:00)

Szandi:
- nyertem egy pöttyös pendrive-ot!!! :D
- nagyon fáradt vagyok :S
- igyekszem a résszel ...
- aludnii akarok!
- azt hiszem, csokiillatú a körömlakkom ..
- szoktam origamizni
- már derékig ér a hajam :) de vágatnom kell belőle :/
- tegnap kaptam 4 körömlakkot, hogy enyhítsék a bánatom :)
- hatalmas nagy franciaágyam van
- szeretek skype-olni
- véégreee az utolsó :)

11 kérdés:

Hallgatsz zenét ebben a pillanatban?

Zsuzsi: igen

Szandi: igen

Legutolsó könyv, amit olvastál?
Zsuzsi: azt hiszem a SzJG 8/2
Szandi: annyira régen olvastam, hogy már nem emlékszem rá :$
Milyen színű a szemed?
Zsuzsi: kékes-zöldes-barnás-sárgás-szürkés, de csak annyit szoktam mondani, hogy kék
Szandi: kék
Csak 1D-s fanfictionokat olvasol?
Zsuzsi: jelenleg igen
Szandi: nem
Van testvéred?
Zsuzsi: van
Szandi: van
Szeretsz énekelni vagy táncolni?
Zsuzsi: neeeeeeem
Szandi: nincs jó hangom, ezért énekelni nem szeretek, de táncolni mindennél jobban
Ki a példaképed?
Zsuzsi: nincs példaképem
Szandi: nincs példaképem, de a szüleimre nézek fel a leginkább
Laptopon vagy számítógépen írsz?
Zsuzsi: laptop
Szandi: laptop
Mi a kedvenc filmed?
Zsuzsi: nincs kedvencem
Szandi: nincs kedvenc filmem
Van Tumblr-od?
Zsuzsi: noo
Szandi: nincs
Tudsz bowlingozni?
Zsuzsi: noo
Szandi: nem

11 kérdés:
1. Mennyire vagy kíváncsi?
2. Tél vagy nyár?
3. Mi motivált az írásra?
4. Hogyan merítesz ihletet egy-egy rész megírásához?
5. Mi a rossz tulajdonságod?
6. Vígjáték vagy horror?
7. Milyen csokit szeretsz?
8. Mitől félsz a legjobban?
9. Éjjeli bagoly vagy reggeli pacsirta vagy?
10. Örülnél egy ikertestvérnek?
11. Szerencseszámod?

11 ember:
- Lizzy
- Harkai Lilla
- Nessa
- Diana Lindsey
- V. xx
- Kikiih
- Angéla:)
- domii. †
- Selena
Most, csak ennyi embernek küldenénk.:)

~ 15. fejezet ~

Merhaba! 
Csak, hogy fényezzem magam, ez az egyetlen török szó, amit tudok. Ismét itt egy rész. Elég termékenyek vagyunk mostanában. Nem félreérteni...
Az igazság az az , hogy Szandival abban állapodtunk meg, hogy változtatnunk kicsit. Ez csak mindenkinek jobb lesz, remélhetőleg. Szóval annyi lenne, hogy külön fogjuk írni a részeket, a megszokott fele-fele helyett. A részek érkezését pedig annyiba segíti, hogy így heti 2 részt tudunk majd hozni. Szandi hétvégente, én pedig   hétköznapokon.
Közérdekű közleményként szolgál, hogy megváltoztattuk Rebeka karakterét. Nekem sokkal szimpatikusabb ez a lány, mint volt.:D
Ééés végül, MINDENKINEK KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK! És sok locsolót, bár én ki nem állhatom őket.
xx Zs & Sz

~2012. augusztus 3. (péntek)

Holnap lesz a jótékonysági rendezvény. Mondanám, hogy totál kikészültem, de nem teszem, ugyanis van partnerem. Miután szombaton beleegyeztem, hogy elmegyek, Lilla már is nekiállt kísérő után keresgélni. Este 6-kor már érkezett is a hívás, miszerint megtalálták a nekem legideálisabb férfit. Név szerint Nathan Skyest, a The Wanted egyik tagját. Másnapra Natetel egyeztettünk egy találkozót, hogy még se úgy érkezzünk a rendezvényre, mint akik akkor találkoztak volna először. Szóval aznap elmentünk egy nem túl népszerű étterembe és kezdetét vette az „Ismerjük meg a kísérőnket az ünnepély előtt, hogy ne legyünk idegenek” akció. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól ki fogunk jönni egymással. Először csak a sablonos kérdések záporoztak, például: hol születtél, kedvenc szín, van-e testvéred, kedvenc étel, ital, állat, stb…
A One Directionos fiúkkal szinte minden nap összefutottam. Niallel közös ebédeket tartottunk. Liammel, Harryvel és Zaynnel többször is körbejártuk Londont, néha környékére is kitévedtünk. Általában Niall és Louis is velünk tartott, de egy-kétszer előfordult, hogy nem értek rá. Sok bevásárlóközpontot is meglátogattunk, mert valakinek mindig szüksége volt valamire és egyedül nem volt hajlandó elmenni, ekkor kerültem a képbe én. Louisval pedig egyre szorosabb lesz a barátságunk. Megígérte, hogy nemsokára segít összehozni egy találkát Eleanornak és nekem. A nemsokára pedig ma van. Ezen kívül elmeséltem neki, hogy megyek erre a jótékonysági rendezvényre. Kiderült, hogy ők is jönnek. Tudattam vele, hogy ki lesz a kísérőm, mire nem kicsit akadt ki.
- Képzeld, megyek egy jótékonysági rendezvényre. Tudod, hogy a rajongók, tudják, hogy élek és virulok, meg nagyon régen szerettem volna jótékonykodni – mosolyogtam miközben meséltem.
- Arra, amelyiket beteg gyerekek segítésére szerveztek? – bólintottam – Oda mi is megyünk.
- Komolyan? Ne máár. Legalább lesz, még akiket ismerek a kísérőmön kívül – ujjongtam.
- Miért? Ki a kísérőd? – húzogatta a szemöldökét.
- Nathan Skyes, a The Wantedból. Nagyon jó fej, már találkoztam vele.
- Te most komolyan vele mész. Könyörgöm, mond, hogy viccelsz. Miért nem szóltál, hogy partner kell? Harrynek és Niallnak még mindig nincs senkije – mondandója közben csapkodott, pufogott, hüledezett. Nem értettem mire fel csinálja ezeket.
- Most meg mi ütött beléd?
- Csak annyi a bajom, hogy te vele mész el. Mikor 2 barátod közül is választhatsz, de neeeeem. Neked az idegen kell – még mindig csapkodott, mint egy őrült és majdnem felborította az előtte lévő poharat.
- Hagyd már ezt abba és mond el, hogy mi a bajod! – követeltem erélyesebben, mert már kezdett kihozni a sodromból.
- Annyi, hogy mi sosem voltunk jóba a The Wanteddel. A média „segítségével” már-már ellenségekként voltunk feltüntetve. Soha nem jelentünk meg egy, azonos rendezvényen sem. Most meg, ha mondhatjuk úgy, lepaktálsz az ördöggel.
Miután megtudtam, miért akadt ki, tisztáztuk a dolgokat, de akkor is Natetel fogok elmenni. Ez ellen senki nem tehet semmit.
Rebekát és Michet egy városnézős, vásárolgatós túra alkalmával bemutattam a fiúknak. Rebet nagyon jól fogadták, de Michaellel voltak fenntartásaik először. Később tisztázták az egészet, hogy egyikőjük sem az esete, így nem kell tartaniuk tőle és vele is jól kijöttek.
Mint említettem, ma Eleanorral fogok találkozni. Kíváncsi vagyok mennyit változott. Bár láttam képeken, de azoknak nem mindig lehet hinni.
Délután 2 óra van már, fél óla múlva találkozom, Ellel. Időjárásának megfelelően öltözködtem. Mostanában kicsit lehűlt az idő Londonban.

Gyorsan elkészülődtem, hajamat laza kontyba fogtam össze és késznek tituláltam magam. Az utat futva tettem meg, mert majdnem elkéstem, végül 2 perccel korábban értem oda, de hiába El már a Starbucks előtt várt rám. Odalépkedtem elé, majd nyakába vetettem magam. Annyira hiányzott, hogy leírni lehetetlen. Könnyezni kezdtem, majd mikor nagy nehezen elváltunk egymástól, láttam, hogy ő sem jár más cipőben. Egyszerre nevettünk fel és indultunk befelé. Bent mindketten rendeltünk magunknak, majd egy szimpatikus asztalhoz leülve egymás szavába vágva kezdtük elmesélni az elmúlt több mint egy évet. Néha hasunkat fogva nevettünk, néha potyogtak könnyeink a múlt felelevenítése közben.
- Szóval, ha jól értelmezem, most egy hónapra jöttél felejteni Londonba és felkészülni az iskolára? Mikor is mész haza pontosan? – kérdezte.
- Augusztus utolsó hetében. Pontos dátumot még nem tűztünk ki.
- Huhh, akkor nincs olyan sok időnk bepótolni az elmaradt időt – szomorodott el.
- Megígérem ezen túl többször fogunk találkozni. Majd jövök sokszor Londonba, te pedig jössz hozzám Magyarországra – nyújtottam kezem és nem csodálkoztam mikor a saját kézfogásunkat alkalmazta. Ezt még a fotózás ideje alatt találtuk ki, hogy ilyenje biztos nincs senkinek és ez által különlegesek legyünk. Ez után elmesélte, hogy találkozott Louisval. A hallottak alapján nagyon aranyosak lehetnek együtt. Bár Louis is szokott mesélni, csak lányszájból sokkal aranyosabb az egész.
Este 9 körül járhatott már az idő, mikor az indulás mellett döntöttünk. Más választásunk nem is nagyon lehetett volna, mert már zárták a kávézót.
- Akkor holnap találkozunk a rendezvényen? – kérdezte meg századszorra, mintha félne, hogy nem lát vagy találkozunk.
- Igen El, holnap találkozunk.
- Rendicsek. Jó éjszakát, aludj jól, álmodj szépeket rólam – ölelt meg.
- Hééé, ezt én mondtam mindig. Te lopós – nyújtottam rá nyelvem. Három puszival és egy végső, nagyon erős öleléssel elváltak útjaink, de ezennel nem olyan hosszú időre. Hazafelé bandukolva, töprengtem azon, hogy alig van 3 hetem és megyek haza, tanulni. Nagyon várom már, mert általános iskola óta nem igazán jártam iskolába, magántanárom volt. De azt a részét nem várom, hogy elhagyjam ezt a várost. Nagyon a szívemhez nőtt. Rengetek dolog történt velem itt. Szereztem 6 új barátot és visszakaptam 2 régi legjobb barátnőmet. Felejtetem, amit felejtenem kellett. Olyan élményekkel gazdagodtam, mint eddigi életem során, soha. Vissza fogok jönni ide, minimum havonta. Bátran kijelenthetem, London megváltoztatta az életem.