~ 16. fejezet ~

Sziasztok! Itt is van a 16. fejezet! ;)
Több mint 3700 oldalmegjelenítés!! Köszönjük szépen!
Amint láthatjátok, kitettünk egy szavazást is, hogy szerintetek kivel jön össze Em. Várjuk a szavazatokat! :)
További infó lesz még a rész alatt.
Jó olvasást, we hope you like it!

Sz & Zs

~ 2012. augusztus 4 (szombat)

Eljött a szombat, a jótékonysági est napja. Viszonylag korai keléssel kezdtem a napot, már 10-kor fent voltam. Utána egy gyors reggeli, majd pedig kisebb vásárló körútra mentünk Rebivel. Addig is telt az idő, és nem az estén gondolkodtam. Vártam nagyon, régen voltam már ilyen nagyszabású eseményen. Bevallom, izgultam. Féltem attól is, hogy esetleg összevesznek a srácok Nathannel.

Délután 3 fele értünk haza. Ekkor kaptam egy hívást Lillától, hogy 4-re jön egy csapat felkészíteni az estére, hogy a kinézetem tökéletes legyen. Háát jó, nekem mindegy. Addig is leültünk filmet nézni Rebivel és Mich-el.
Már csak fél óra volt hátra a filmből, mikor a csengő megszólalt. Hangjára összerezzentem, és azon gondolkodtam az ajtó felé menet, hogy ki lehet az. Aztán leesett, hogy a Lil áltál küldött csapat lehet az. Kinyitottam az ajtót és:
- Hello! Jane vagyok. Nagyon örülök, hogy találkoztunk – ráz velem kezet és gyorsan megölel, majd folytatja a beszédet. – Srácok, csak 2 óránk van, szóval sietnünk kell, befeléééé!! – hadarja, aztán félretolva engem egy csapat ember tódul be a szállodai lakásba mindenféle kellékkel együtt. Én csak eltátott szájjal, csodálkozva néztem. Őrült ez a nő??? Elmélkedésemből és ámulásomból egy hatalmás kiabálás /vagy inkább üvöltés?/  rántott vissza:
- Hol van Emília????? – gyorsan becsuktam az ajtót és a nappali felé igyekeztem.
- Öhhm itt vagyok – mondtam.
- Na végre, hogy előkerültél.
- Eddig sem voltam eltűnve – válaszoltam.
- Jó mindegy ez. 2 óránk van szóval, emberek! – üvöltötte el ismét magát, majd 2 kart éreztem magamon, ahogy a fürdő felé tolnak. 

~ Este 6 óra körül

Ohh végre kész vagyunk mindennel. Már azt hittem megőrülök. Ez a Jane nem normális egyén, már bocsánat. Épp a fotelban ültem teljes harci díszben és néztem a rakodó sereget mikor az előbb említett személy lépett elém. Gyorsan felálltam, hogy közel egy szinten legyünk, báár én a törpe méretemmel nem sok ember szemébe tudtam nézni.

- Na kész is lennénk. Köszönöm szépen az együttműködést. Remélem jól fog sikerülni az este, érezze jól magát és ajánljon mindenkinek minket – hadarta egy kacsintással egybekötve és egy névjegykártyát nyomott a kezembe. – Indulás! – és a csapat már indult is kifelé utánuk pedig Jane.
- Elnézést! – kiáltottam után.
- Igen? – fordult vissza hozzám.
- Köszönök mindent – néztem rá hálásan.
- Igazán nincs mit.
- Öhhm és mivel tartozom?
- A számla már rendezve van – azzal sarkon fordult és elhagyta a lakást. Értetlenül álltam és néztem a csukott ajtót. Rendezve van?? Tényleg! – ötlött a fejembe. Úgy érzem jövök eggyel Lilnek. Vagy inkább többel? Mindegy. Na szóval magamra maradtam Rebivel és Mich-vel.
- Úúúúúú Emi!! Gyönyörű vagy!! – hallottam meg barátnőm hangját.
- Köszönööm – öleltem meg óvatosan, -vigyázva a ruhámra, sminkemre, frizurámra- Rebit.
- Tényleg csodálatosan festesz Emília! – mondta Mich is.
- Köszönöm Michael! – öleltem meg őt is.
- Na csajszi, vigyázz az öltözékedre, mindjárt itt a lovagod!
- Reb, NEM a lovagom, nincs köztünk semmi, csak barátok vagyunk.
- Akkor mennyi idő múlva is jön ez a „barát” – kérdezte kis cukkolással a hangjában Mich. Már ő is kezdi a szekálódást??! Agybajt kapok komolyan!!
- Még van olyan 20 percem, mert félre jön, szóval Rebi légyszii hozd ki a gépem, hadd írjak pár tweetet a követőknek – néztem rá kérlelően.
- Ugye tudod, hogy ez egy egyszeri alkalom, hogy kihozom a géped? De csak azért, nehogy boszorkány váljék belőled. Muhahaha. Mert a végén még megbotlasz a küszöbben és bebukfencezel a szobába, így szétjön a hajad és elszakad a ruhád – mondta egy széles vigyorral.
- Haha Rebi nagyon vicces vagy. Na de szedd a lábad, mert mindjárt itt van Nathan és én még tweetelni akarok! Amúgy meg majd kitalálok neked valami ajándékot oksi??
- Ó, mit fogok kapniii? - csillantak fel a szemei.
- Majd meglátod csak hozd a gépeem!!
- Jól van – azzal elszaladt.
- Az este folyamán meg okosan jó? – mondta Mich kissé aggodalmasan.
- Jól van, de ne aggódj, nem fog semmi sem történni – válaszoltam, miközben a kanapéra helyeztem a testem. – Ott lesznek a srácok is, meg minden. Elrabolni sem fognak. Ha meg Natere gondolsz, ő nem olyan fiú – válaszképp Mich csak bólintott.
- Na, itt vagyok – száguldott elő Rebi a laptopommal.
- Köszönöm – majd elvéve gyorsan tőle a gépet egyből bekapcsoltam, majd amint betöltött már nyomtam is a böngészőre és indítottam a Twittert. Kiírtam vagy 3 nyelven egy kis üzenetet, aztán már hallottam is a csengő hangját. Felpattantam és táskámat felkapva, csókot dobva a két lakótársamnak az ajtóhoz igyekeztem.
- Szia Nate– köszöntöttem partnerem egy mosollyal.
- Szia Em – mondta ő is fülig érő szájjal, majd megölelt. – Csodásan nézel ki.
- Köszönöm – pirultam kissé bele. Hát igen, a bókok kezelése nem az előnyöm.
- Indulhatunk? – nézett az órájára majd rám.
- Igen. Sziasztok srácok! – kiáltottam, majd becsukva magam mögött az ajtót a lift felé vettük az irányt. Időnk még van, mert 7-től kezdődik meg a bevonulás a vörös szőnyegen, szóval ha olyan fél 8 körül odaérünk az már jó. Bár ha nem lesz dugó akkor olyan negyedre már ott leszünk. Uhh kezdek izgulni …