~ 22. fejezet ~

Sziasztook!

Meghoztam a rééészt! Sálláláláá :D

Remélem örültök. :) A részről annyit, lett amilyen lett, szerintem pocsék, de mindegy.

Nagyon szépen köszönjük, a több, mint 8000 látogatót! <3

Jó olvasást, we hope you like it! ;)

 xx Zs & Sz



 

Vajon ki lehet az? Tűnődtem az ajtó felé menet. Mikor kinyitottam, nem várt személy látványa fogadott. Harry.

- Szia – köszönt. Hangja kissé szomorkás volt.

- Szia – üdvözöltem én is őt. – Bejössz? – válaszképp csak bólintott egy aprót. Pár perc múlva a konyha pultnál ültünk néma csendben.

- Mi járatban? – kezdeményeztem beszélgetést.

- Csak átjöttem megnézni, hogy vagy.

- És mit állapítottál meg?

- Hogy szerencsére nem fordultál magadba, vagy csak jól titkolod – mondta mosolyogva.

- Tényleg nincs semmi bajom. Kérsz valamit inni?

- Egy pohár innivalót elfogadok.

- Kóla?

- Jó lesz – bólintott, majd töltöttem 2 pohárba üdítőt és az asztalra tettem. – Köszönöm.

- Nincs mit.

- Többiek hol vannak?

- Elmentek vásárolgatni és mozizni.

- És te miért nem mentél?

- Nem volt hozzá kedvem. De ha már itt vagy, és van egy kis szabad időd, és hangulatod is van hozzá, akkor megnézhetnénk egy filmet, ha úgy van – mondtam mosolyogva.

- Benne vagyok.

- Akkor én gyorsan csinálok pattogatott kukoricát, addig te keress valami filmet. Ott a gépem a nappali dohányzóasztalán.

- Jól van – mondta, majd a gépemhez sétált. Én addig tettem a dolgom és tálcára pakoltam üdítőt, meg rágcsálnivalót, majd pár perc múlva a kukoricát is.

- Na, mit nézünk? – ültem le Harry mellé a kanapéra.

- Láttad már a Lopott idő című filmet?

- Nem.

- Akkor most megnézed – mondta széles vigyorral.

- Ha jó film, akkor nézhetjük.

- Az – majd kényelembe helyezkedtünk és a film elkezdődött.

A film felénél jártunk - ami egyébként nagyon tetszik – mikor megszólalt a telefonom a szobámba.

- Egy pillanat és itt vagyok – ugrottam fel és sietősen a szobámba mentem, hátha fontos hívás. Szerencsére csak Reb keresett, hogy megkérdezze, milyen ételt hozzanak nekem egy étteremből. Csevegésünk nem tartott sokáig, így pár perc után az asztalra tettem a telefont és az ajtó felé vettem volna az irányt, ha megfordulás után nem pillantom meg Hazzát az ajtófélfának dőlve komoly képpel. Csak nézett hol rám, hol pedig a megpakolt bőröndökre választ várva.

- Em, ez itt még is mi a fene? – bökött az egyik bőröndömre.

- Egy bőrönd? – próbáltam oldani a feszültséget, de nem jött össze.

- Most komolyan! Miért pakoltál össze? – kérdezte és elrugaszkodott az ajtókerettől és felém közelített. – Ugye nem akarsz elmenni?

- Harry… Muszáj elmennem – hajtottam le a fejem és a mondandóm végét már a földet pásztázva mondtam. – Nem tudok itt maradni.

- Nem Em, nem muszáj elmenned – jött még közelebb és az államnál fogva felemelte a fejem, ezzel arra kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. – Mondd, meddig fogod még magad büntetni? Kérlek, ne menj el! – mondta és egyre közelebb hajolt hozzám. – Fontos vagy számomra, számunkra – majd adott egy puszit az arcomra és megölelt. Még egy-két percig öleltük egymást, majd elhúzódtam tőle.

- Na elég legyen Hazza. Itt vagyok, még nem mentem el. Meg amúgy. Pár hét múlva alapból el kell mennem. Nem mindegy, hogy most vagy egy kicsit később? – mondtam halványan mosolyogva.

- Nem Em, nem mindegy mikor mész el!

- Jó mindegy. Én ezen nem vitázom most. Szóval van kedved befejezni a filmet?

- Befejezhetjük – válaszolt kissé duzzogva.

- Ne csináld már Harry! Itt vagyok, nem mentem el. Örülj addig, míg velem lehetsz – kacsintottam rá és megböktem a vállát. Erre csak elmosolyodott, majd a nappaliba mentünk megnézni a film hátralévő részét.

~1 óra múlva

A film már befejeződött. Ami azt illeti nem is volt olyan rossz. Harry meg már elment, mert a többiek hívták valami fontos dolog miatt. Szóval egyedül vagyok. Vagyis már nem sokáig, mert Rebiék mindjárt itt vannak.

- Hahóóóóó!t! Megjöttem!!! – hallottam meg barátnőm visító hangját. Nem is kellett sokat várnom rájuk, és a finom éltető kajára. Háát igen. Eléggé éhes vagyok.

- Te meg miért nem válaszolsz, ha szólok?? – kérdezi a semmiből feltűnt Rebi. Az előbb még nem volt itt. És szólt volna? Na mindegy, kicsit elgondolkodtam. Azon, hogy mennyire éhes vagyok.

- Nem hallottam.

- Na akkor, hogy most már hallod, még egyszer elmondom. Ott az étel a konyhába jössz enni?

- Megyeek! – pattantam fel fénysebességgel és a konyhába rohantam. Bár nem kellett sokat mennem, nem olyan nagy ez a lakás. Gyorsan leültem a megterített asztalhoz, majd a Rebit kezdtem el faggatni evés közben.

- Na milyen napotok volt? És hol van Mich?

- Jó napunk volt, Michnek pedig dolga akadt.

- És merre voltatok?

- Moziztunk és vásárolgattunk. A szobádban találsz egy kis meglepit – kacsintott rám.

- Hoppá, mi az?? – kerekedtek ki a szemeim.

- Majd meglátod – mondta széles vigyorral. – Remélem tetszeni fog és jó lesz.

- Majd mindjárt megnézem. És köszönöm! – néztem rá hálásan.

- Nincs mit. És a te délutánod hogy telt?

- Csak Harry volt itt, és filmeztünk egyet – válaszképp Reb csak bólintott egyet. Én meg gyorsan megettem a Mekis gyorskaját és a szobámba robogtam, hogy megnézzem mit kaptam.