Hát sziasztok!
Ismét itt vagyok új fejezettel.
Nem fűznék hozzá semmi különöset.
Jó olvasást!
xx
Zs & Sz
Egy szó. Egyetlen egy. Őrült. Mint ezek a fiúk és, mint a
próbájuk. Soha nem hittem volna, hogy látni ilyet is. Amikor én próbáltam még
régen, akkor mindig arra törekedtem, hogy minél tökéletesebben menjem minden.
De amit tanultam tőlük, az az, hogy nem kell feltétlen a hibátlannak lenni.
Hibákkal ugyanolyan ember az ember.
- Hogy tetszett pindur? – kérdezte Lou. Kissé izzadt volt, kissé kócos, de, mint mondtam őrültek és annak ez az eredménye.
- Eszméletlen volt. Azért remélem élesben nem így adjátok elő – ciccegtem. Jót derültem az arckifejezésükön. Minden pénzt megér.
- Nem tetszett? – biggyesztette le száját.
- Mondom, hogy eszméletlen, fantasztikus, lenyűgöző, fenomenális, überszuperkirály lesz. De nagyon remélem, hogy fogjátok ott is előadni a kézenállás, éneklés kombinációt.
- De akkor tetszett?
- Louis, nem tudok több szinonimát az eszméletlen kifejezésre – mosolyogtam bájosan.
Közeledett felém izzadt testével, mire én csak távolodtam tőle. Gondolom meg akart ölelni.
- Na, most miért? – szomorodott el megint, kezeit pedig széttárta.
- Csupán azért, mert ne ölelgess össze izzadtan. Sőt, ha izzadt vagy, sehogyan. Majd, ha lezuhanyoztál, na, akkor lehet, addig nem – világosítottam fel.
- Értem, akkor várj itt, mindjárt jövök – azzal elrohant a… valamerre.
- Gyere, menjünk ki – intett Niall.
Lassan mellélépkedtem és elindultunk kifelé. De vajon hova tűntek a többiek? Zaynről tudom, hogy Perrievel van. Ők, ahogy végeztek elköszöntek. Harryről és Liamről semmit nem tudok. Talán elszippantották őket a földönkívüliek. Odakint kerestünk egy eldugott, árnyékos helyet, amit egy fa alatt találtunk meg és odacsüccsentünk.
- Gondolom, Louis elfelejtette mondani, hogy hivatalosak vagytok a záróünnepségre – mondta.
- Komolyan? Rebeka és Michael is jöhet? Ugye nem versz át? – csücsörítettem, ferde szemmel méregettem és próbáltam hozzá komoly arcot vágni.
- Nem, nem verlek át. Szerinted, csak poénból használok többes számot? Nem. Meg szeretnénk ismerni a barátaidat.
- Ennek nagyon örülök. És nagyoooon szépen köszönöm, köszönjük – öleltem meg.
Pár pillanatig még öleltem, mikor egy hang szólalt fel mögölünk.
- Őt miért ölelgeted?
- Azért Louis, mert Niall, már zuhanyozott – adtam meg a legkézenfekvőbb választ, ami teljesen igaz volt.
- De akkor is. Ez igazságtalan.
- Nem, nem igazságtalan.
- De az.
- Nem.
- De.
- Nem.
- Hagyjátok már abba – röhögött Niall – Tényleg nem ölelted meg, mert izzadt volt?
- Nem. Nem szeretem, kifejezetten undorodom az izzadtságtól.
- Ez jó. Mitől undorodsz még? – kérdezett Niall megint.
- Ne már, hogy erről fogunk beszélgetni – fintorgott Lou.
- A lábaktól, helyesbítek, csak a talpaktól, amiket nem fedi semmi. A nyáltól. És mint mondtam az izzadtságtól.
- Furcsa vagy te lány – jegyezte meg Louis.
- Szerintem is – kontrázott Niall.
- Nem fogom azt mondani, hogy ez van, ezt kell szeretni, elég elcsépelt szöveg, szóval inkább szó nélkül hagyom – mosolyogtam rájuk.
- Éhes vagyok. Menjünk Nando’sba – Niall.
- Muszáj? – Louis.
- Igen. Tegnap megígérted, hogy el fogsz vinni oda.
- Akkor gondolom, nincs kifogás.
- Nincs. Em, velünk tartasz? – kérdezte Niall felém fordulva.
- Ne haragudjatok, de haza kell mennem. El kellene intéznem valamit. De jó étvágyat.
Elbúcsúztam tőlük, egy-egy puszival, ölelés kíséretében. Igazából semmi elintéznivalóm nincs, de nagyon keveset vagyok mostanában Rebekával és Michaellel. Bepattantam az autómba és meg sem álltam hazáig.
- Hogy tetszett pindur? – kérdezte Lou. Kissé izzadt volt, kissé kócos, de, mint mondtam őrültek és annak ez az eredménye.
- Eszméletlen volt. Azért remélem élesben nem így adjátok elő – ciccegtem. Jót derültem az arckifejezésükön. Minden pénzt megér.
- Nem tetszett? – biggyesztette le száját.
- Mondom, hogy eszméletlen, fantasztikus, lenyűgöző, fenomenális, überszuperkirály lesz. De nagyon remélem, hogy fogjátok ott is előadni a kézenállás, éneklés kombinációt.
- De akkor tetszett?
- Louis, nem tudok több szinonimát az eszméletlen kifejezésre – mosolyogtam bájosan.
Közeledett felém izzadt testével, mire én csak távolodtam tőle. Gondolom meg akart ölelni.
- Na, most miért? – szomorodott el megint, kezeit pedig széttárta.
- Csupán azért, mert ne ölelgess össze izzadtan. Sőt, ha izzadt vagy, sehogyan. Majd, ha lezuhanyoztál, na, akkor lehet, addig nem – világosítottam fel.
- Értem, akkor várj itt, mindjárt jövök – azzal elrohant a… valamerre.
- Gyere, menjünk ki – intett Niall.
Lassan mellélépkedtem és elindultunk kifelé. De vajon hova tűntek a többiek? Zaynről tudom, hogy Perrievel van. Ők, ahogy végeztek elköszöntek. Harryről és Liamről semmit nem tudok. Talán elszippantották őket a földönkívüliek. Odakint kerestünk egy eldugott, árnyékos helyet, amit egy fa alatt találtunk meg és odacsüccsentünk.
- Gondolom, Louis elfelejtette mondani, hogy hivatalosak vagytok a záróünnepségre – mondta.
- Komolyan? Rebeka és Michael is jöhet? Ugye nem versz át? – csücsörítettem, ferde szemmel méregettem és próbáltam hozzá komoly arcot vágni.
- Nem, nem verlek át. Szerinted, csak poénból használok többes számot? Nem. Meg szeretnénk ismerni a barátaidat.
- Ennek nagyon örülök. És nagyoooon szépen köszönöm, köszönjük – öleltem meg.
Pár pillanatig még öleltem, mikor egy hang szólalt fel mögölünk.
- Őt miért ölelgeted?
- Azért Louis, mert Niall, már zuhanyozott – adtam meg a legkézenfekvőbb választ, ami teljesen igaz volt.
- De akkor is. Ez igazságtalan.
- Nem, nem igazságtalan.
- De az.
- Nem.
- De.
- Nem.
- Hagyjátok már abba – röhögött Niall – Tényleg nem ölelted meg, mert izzadt volt?
- Nem. Nem szeretem, kifejezetten undorodom az izzadtságtól.
- Ez jó. Mitől undorodsz még? – kérdezett Niall megint.
- Ne már, hogy erről fogunk beszélgetni – fintorgott Lou.
- A lábaktól, helyesbítek, csak a talpaktól, amiket nem fedi semmi. A nyáltól. És mint mondtam az izzadtságtól.
- Furcsa vagy te lány – jegyezte meg Louis.
- Szerintem is – kontrázott Niall.
- Nem fogom azt mondani, hogy ez van, ezt kell szeretni, elég elcsépelt szöveg, szóval inkább szó nélkül hagyom – mosolyogtam rájuk.
- Éhes vagyok. Menjünk Nando’sba – Niall.
- Muszáj? – Louis.
- Igen. Tegnap megígérted, hogy el fogsz vinni oda.
- Akkor gondolom, nincs kifogás.
- Nincs. Em, velünk tartasz? – kérdezte Niall felém fordulva.
- Ne haragudjatok, de haza kell mennem. El kellene intéznem valamit. De jó étvágyat.
Elbúcsúztam tőlük, egy-egy puszival, ölelés kíséretében. Igazából semmi elintéznivalóm nincs, de nagyon keveset vagyok mostanában Rebekával és Michaellel. Bepattantam az autómba és meg sem álltam hazáig.
***
- Halihó, van itthon valaki? – rikkantottam hazaérve. Nagyon
remélem, hogy legalább Rebeka itthon lesz.
- Konyha – sipított Reb.
Lassan, ráérősen sétáltam az előbb említett helység felé, de a küszöbön megakadtam. Az a látvány, az valami borzalmas. Rebeka és Mich ügyetlenkedtek, véleményem szerint sütit sütöttek. A konyhát majdnem mindenhol fehér por borította, néhol tojásdarabkák, néhol pedig összekevert tészta mócsingok.
- Ti mit műveltek? – kérdeztem.
- Sütit sütünk. Kérsz? – rebegtette szempilláit Michael.
- Aranyoskáim, sütit nem így kell sütni, hogy az egész konyha disznóól lesz. Biztos, hogy nem fogok takarítani helyettetek.
- Nem is kell. Majd mikor mindennel végzünk, ámulni és bámulni fogsz, hogy a kupi ellenére is, milyen ínycsiklandozó muffint sütöttünk – húzta fel az orrát Reb.
Furcsa szagot, igen szagot, éreztem, ezért a sütő felé vettem az irányt. A muffinjuk leginkább széndarabkákra hasonlítottak.
- Mich, gyorsan, adj egy kesztyűt. Leég a konyha – sietősen lekapcsoltam a szerkezetet, majd megfordultam és kérdőn pillantottam rájuk, hogy miért nem adnak végre egy kesztyűt vagy rongyot vagy tudom is én mit, bármit – Csak azt ne mondjátok, hogy nincs semmi ilyenünk itthon? És így kezdtetek el sütni? – semmi válasz, csak a cipőjüket bámulták – Jézusom! Akkor Mich hozz gyorsan egy divatjamúlt, régi vagy valamilyen szakadt pólót vagy gatyát, akármit.
5 perc elteltével kihalásztam a sütőből a széndarabokat, majd szobám felé indultam volna, mikor eszembe jutott valami.
- Hoppá, majdnem elfelejtettem. Meg vagyunk hívva az olimpia záró műsorára. 12-én lesz, szóval aznapra ne tervezettek semmit.
- Tessék? Jól hallottam? Miért? Vagyis hogy-hogy? – értetlenkedett Rebeka.
- Meghívott minket a One Direction. Szeretnének megismerni benneteket – vigyorogtam.
- Hát én kihűlök – legyezte magát Mich, majd egy szempillantás alatt padlót fogott.
- Konyha – sipított Reb.
Lassan, ráérősen sétáltam az előbb említett helység felé, de a küszöbön megakadtam. Az a látvány, az valami borzalmas. Rebeka és Mich ügyetlenkedtek, véleményem szerint sütit sütöttek. A konyhát majdnem mindenhol fehér por borította, néhol tojásdarabkák, néhol pedig összekevert tészta mócsingok.
- Ti mit műveltek? – kérdeztem.
- Sütit sütünk. Kérsz? – rebegtette szempilláit Michael.
- Aranyoskáim, sütit nem így kell sütni, hogy az egész konyha disznóól lesz. Biztos, hogy nem fogok takarítani helyettetek.
- Nem is kell. Majd mikor mindennel végzünk, ámulni és bámulni fogsz, hogy a kupi ellenére is, milyen ínycsiklandozó muffint sütöttünk – húzta fel az orrát Reb.
Furcsa szagot, igen szagot, éreztem, ezért a sütő felé vettem az irányt. A muffinjuk leginkább széndarabkákra hasonlítottak.
- Mich, gyorsan, adj egy kesztyűt. Leég a konyha – sietősen lekapcsoltam a szerkezetet, majd megfordultam és kérdőn pillantottam rájuk, hogy miért nem adnak végre egy kesztyűt vagy rongyot vagy tudom is én mit, bármit – Csak azt ne mondjátok, hogy nincs semmi ilyenünk itthon? És így kezdtetek el sütni? – semmi válasz, csak a cipőjüket bámulták – Jézusom! Akkor Mich hozz gyorsan egy divatjamúlt, régi vagy valamilyen szakadt pólót vagy gatyát, akármit.
5 perc elteltével kihalásztam a sütőből a széndarabokat, majd szobám felé indultam volna, mikor eszembe jutott valami.
- Hoppá, majdnem elfelejtettem. Meg vagyunk hívva az olimpia záró műsorára. 12-én lesz, szóval aznapra ne tervezettek semmit.
- Tessék? Jól hallottam? Miért? Vagyis hogy-hogy? – értetlenkedett Rebeka.
- Meghívott minket a One Direction. Szeretnének megismerni benneteket – vigyorogtam.
- Hát én kihűlök – legyezte magát Mich, majd egy szempillantás alatt padlót fogott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése