~ 12. fejezet ~ (1. rész)

Sziasztoook csillagbogárkáim!
Amint látjáktooot megérkeztük. Bocsánat a késésért,  nálunk ez kiszámíthatatlan. Muhahaha.

Jó olvasást, we hope you like it uuund várjuk a véleményeteket.(minden félét) 

Zs&Sz

Az elmúlt fél órát, amit a One Directionös fiúk 3/5-ével töltöttem, csak egy szóval tudom jellemezni. Fárasztó. Amióta leültem, kérdezgetnek. Teljesen alapkérdéseket, például: „Hogy hívnak?” Már ennél a kérdésnél sejtettem, hogy ez nem lesz egy könnyű menet, főleg, hogy az a személy érdeklődött a nevem felől, aki „nagy rajongóként” mutatkozott be. Furcsa. A lényeg, mi lényeg, a nappaliban ülő társaság mindent megtudott egymásról, vagyis nem minden mindent, csak a fontosabbakat, és amit érdekesnek és számára fontosnak talált.
- Szereted a répát? – kérdezte Louis. Eddig ő csak mosolyogva figyelte az eseményeket, mivel ezekre a kérdésekre ő is tudott volna válaszolni helyettem. Annyira már ismer. Visszatérve az előbbi felszólalásának okához, arra is tudta már a választ, de láttam az arcán, hogy muszáj megkérdeznie, hogy tudjon dicsekedni.
- Igen, szeretem. Van egy jól bevált vásárlási módszerem, amivel csak finom, édes répákat szerzek – feleltem mosolyogva. Na, igen, azt tudta, hogy szeretem, de azt nem, hogy speciális vásárlással jutok hozzá az ízletes darabokhoz, így ennél a mondatomnál elkerekedett a szeme.
- Ezt eddig miért nem említetted? – sápadozott. – Muszáj lesz megmutatnod vagy megtanítanod vagy tudom is én mit csinálnod, de nekem tudnom kell a trükköt! – hadonászott, idegeskedett és még egy csomó másik jelzőt csinált eme mondata alatt.
- A-a. Biztos lehetsz benne, hogy nem mutatom meg. – ráztam a fejem.
- Hogy miiii??? – csúszott nagyon magasra a hangja.
- Jól hallottad. Nem! – és ez volt az a pont, amikor Harry és Zayn már a hasukat fogva röhögtek és szemeiket törölgették.
- De könyörgöm mááár Em, ne tedd ezt velem – beszélt és beszélt és mily meglepő, még mindig beszélt, mikor 2 igencsak csapzott fiú lépett be a nappaliba. Ezzel félbeszakították Louis „megteszek bármit, csak mondd el listáját”, ami rettentő hosszúnak tűnt. Mikor megpillantottak mind ketten másképp reagáltak. Liam aranyos mosolyra húzta a száját, odajött és megölelt, majd helyet foglalt az egyik fotelban. Eközben Niall olyan édibédin eltátotta száját, hogy egy repülő simán befért volna.
- Szia, Fazekas Emília vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. – mosolyogtam és kezemet nyújtottam. De nem. Jött a jól bevált angliai szokás és olyan szorosan magához húzott, hogy azt hittem ott halok meg. Szerencsére Louisval szemben voltam, így észrevette egyre jobban pirosodó fejemet, segítségemre sietett.
- Niall, azt hiszem elég lesz. Mindjárt megfullad. – mondta, de közben alig bírta visszafojtani nevetését. Fiatal halálom elkerülésének érdekében Niall elengedett.
- Niall Horan vagyok. Imádom a filmjeid. Az összes CD-d megvan. Ugye aláírod őket? – hadarta, közben szeme csillogott, mint egy 5 éves kisfiúnak, aki a kirakatban meglátta hőn áhított markológépét.
- Nagyon szívesen aláírom. – mosolyogtam. Ebben a pillanatban már rohant fel az emeletre, gondolom az aláírandóért. Közben a 3 fiú Liamet faggatta.
- Mi történt veletek? – röhögött Zayn megállás nélkül.
- Körbefutottuk a fél kerületet, rajongókkal a nyomunkban.
- De nem kocsival mentetek? – húzta fel szemöldökét Harry, aki szintén pukkadozott a nevetéstől.
- De igen, csak Niall elfelejtett tankolni.
- Tovább, kérem! – könyörgött folytatásért Louis, közben már szemét törölgette.
- Szóval megálltunk az autóval az egyik szupermarket parkolójában, de Niall fejéről leesett a szemüveg, mikor visszahajolt a telefonjáért a kocsiba és mázlinkra egy csapat fiatal lány sétálgatott arrafelé. Ezzel eddig nem lenne baj, ha Niall észreveszi, hogy nincs rajta szemüveg. Aztán megfordult, a lányok üldözni kezdtek, mi pedig maratont futottunk velük. – hadarta el Liam a rövid, de annál lényegre törőbb sztorit. A 3 fiú annyira röhögtek, hogy levegőt se vehettek, szerintem. – Amúgy Em, nagyon örülök, hogy újra találkoztunk. – mosolygott felém Liam.
- Ti ismeritek egymást? – hüledezett Louis.
- Igen. Múltkor találkoztunk a Nando’sba, mikor bezártalak titeket a kocsiba. Muhahaha.
- Teeeee.. – fenyegetőzött Louis ujjal. Mielőtt bármi más történhetett volna Niall száguldozott le egy nagy pakkal a kezében. Később kiderült, hogy abban a pakkban 3 CD-m, az összes filmem és pár fotóm van. Letette elém mindet és csillogó szemekkel várta, hogy aláírjam, de toll nélkül nem látok rá semmi esélyt.
- Öhm, esetleg kaphatnék egy tollat is? – kérdeztem.
- Jaa. Persze-persze. – ismét elrohant. Pár pillanat múlva már egy tollal várta, hogy kezdjem el és végezzek a dedikálással. Mivel eléggé kijöttem a rutinból, így kicsivel több időt vett igénybe a nevem leírása, mint régen.

Na most egyenlőre ennyi lenne.