~ 14. fejezet ~

Sziasztok!!
Meg is hoztuk a 14. fejezetet! :) Na, gyorsak voltunk?? :D
Nagyon kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, örülnénk ha leírnátok.
Nagyon szépen köszönjük a több, mint 2700 oldalmegjelenítést!

Zs & Sz

- Na, most már folytathatod a mesélést a tegnapról – kacsintott rám Rebi.

- Hát mit meséljek még?

- Mindenről!! Mit csináltatok?

- Hát elsőnek csak a csapat egyik felével találkoztam, a többiek épp egy kisebb maraton után jöttek haza, mert a rajongók elől menekültek. Utána Niall kisebb kupac CD-jét, DVD-jét írtam alá kb. fél óra alatt. Végül pedig kérdezz-feleleket játszottunk.
- Miket kérdeztek?
- Hát igazából mindenfélét, még olyat is, amit tudtak. Bár volt, amire nem válaszoltam.
- Karriered? – kérdezte barátnőm. Csendben bólintottam. Nagyon jól ismer, tudja minden kínom-bajom, örömöm-bánatom, és hát a gyenge pontjaim is. Egyszóval ismer, mint a rossz pénzt. Na jó, ez már több volt.
- És ki tetszik a legjobban? – mondta perverz mosollyal az arcán.
- A fél bandának van párja te bolond. Amúgy egytől egyig nagyon aranyosak, kedvesek meg minden, bár kicsit fárasztóak. De azt már szerintem említettem.
- Úúúúúgy meg szeretnéém őkeet ismerni!!! Em! Ugye bemutatsz nekik? Légysziiiii – váltott kisgyerekes stílusba és szinte minden szót elnyújtott.
- Jóó, majd egyszer. Biztos. Valamikor. Talán – mondtam széles mosollyal.

- Ne legyél gonoosz! Te banyaa.

- Szerintem inkább élvezzük ki az aquapark adta lehetőségeket és csobbanjunk egyet, kivéve Em. Ő fényképezni fog. Ezt még később is megvitathatjátok – Mich. Tény, hogy még mindig  nem fürödhetek, mert a gipszet egy jó ideig viselnem kell.
- Oksi. Na akkor menjünk fürdeni – Rebi.

~Este

A nap többi része jól telt, az egész napot a parkban töltöttük. 6 körül, nagyon fáradtan értünk haza, én egy gyors vacsi után megfürödtem, majd az ágyban félig fekve olvasni kezdtem egy magammal hozott könyvet. Nagyban belemerültem már Adam és Tessa bizarr szerelmi életébe mikor megcsörrent a telefonom. Ránéztem az éjjeli szekrényen lévő órára, ami ¾ 9-et mutatott. Ki kereshet ilyenkor? Kíváncsian nyúltam a készülékért, de meglepetés csak akkor ért, amikor megláttam a nevet a képernyőn. Lilla. Ezer éve nem beszéltünk. Ha valaki nem emlékezne, ő a menedzserem. Vajon mit akarhat? Aztán hirtelen felébredtem a gondolataimból és rájöttem, hogy fel kéne vennem a telefont, ha meg akarom tudni mit szeretne.
- Hello – szóltam bele kissé bizonytalanul. Régen beszéltünk már, és kissé hiányzik.
- Szia Em. Lilla vagyok. Zavarlak? – talán azért mutatkozott be, mert azt hiszi kitöröltem a számát miután abbahagytam a munkát? Dehogy tettem volna ilyet, hiszen megbeszéltük, hogy csak egy kicsi szünetet tartok, ami hát eléggé elhúzódott.
- Em, itt vagy?
- Igen persze. És nem zavarsz, örülök, hogy hívtál. Amúgy hogy vagy? Régen beszéltünk már.
- Köszi, jól vagyok, és te? Hát igen, nem most csevegtünk az biztos.
- Én is megvagyok, köszi.
- És milyen London?
- Nagyon jó. Imádom. Képzeld, most van 2 lakótársam is, Mich és Rebi is ideköltözött hozzám.
- Mich? – kérdezte meglepetten.
- Igen. Ő itt dolgozott a hotelban, nagyon jóban lettünk, és hát el akart már költözni otthonról így felajánlottam neki az egyik szobát a lakosztályomban. Most meg már a Nando’sban dolgozik – ismertettem röviden az elmúlt időt. – És hát nem épp a lányokhoz vonzódik– tettem hozzá, ne hogy azt higgye bepasiztam.
- Áá értem. Már azt hittem, hogy lett barátod és össze is költöztél vele.
- Nem dehogy! – tiltakoztam. – Arról már szóltam volna.
- Rebi hogy-hogy ott van nálad?
- Hát ez hosszú, de röviden csak annyi, hogy szétmentek a pasijával és rendbe akartuk hozni, amit még anno elrontottunk a barátságunkat illetően – válaszoltam. – Amúgy miért is hívtál? Nem mintha baj lenne, sőt, csak fura, hogy ilyen későn kerestél.
- Jó hogy szólsz, különben elfelejtettem volna, hogy miért is hívtalak. Na, szóval lenne jövőhétvégén egy jótékonysági est Londonban. És szerintem elmehetnél rá. Meg vagy hívva rá. És ez nagyszabású rendezvény, jó lenne, ha ott lennél.
- Hát – gondolkodtam el. – Nem is tudom.
- Még nem most kell válaszolnod, de azért hét elejére vissza kéne jelezned – mondta. Épp kérdezni akartam, hogy mit kellene csinálnom, de megelőzött és mintha a gondolataimban olvasna válaszolt is a fel nem tett kérdésemre. – A feladat csak annyi lenne, hogy lássák a rajongóid, hogy élsz és virulsz, mosolyogsz, és szépen csevegsz mindenkivel. Csak a szokásos. De ne felejtsük el, mindez jó cél érdekében, mert egy alapítványnak adományozzák az összegyűjtött pénzt. És egy csinos, elegáns, nem feltűnő, de azért elkápráztató ruhában parádézol majd egy partner mellett, akit választhatsz te, de kereshetünk egy modell fiút is, biztos lesz jelentkező, aki elvállalná.
- Gondolatolvasó! – mondtam mosolyogva, de ő ezt nem láthatta. – Azért köszi az infót, még meggondolom . Bár a modellfiús dolog elég jól hangzik. Hmm.
- Jaaj tee.
- Jóó na. Nőből vagyok. Amúgy meg szeretnék segíteni. De majd visszahívlak, hogy megbesz….
- EMÍLIA!!!!! – egy hangos üvöltés, ajtó kicsapódás majd egy Rebi az öledben. – Megjöttem – mondta széles vigyorral az arcán. – Zavarok?
- Épp telefonálok. Amúgy nem.
- Úúúúú ki az?? – kérdi kiskutya szemekkel.
- Lilla – válaszolom mosolyogva. Hirtelen kikerekednek a szemei a meglepettségtől, majd kikapja a mobilt a kezemből és boldogan belekiabál a készülékbe. Elhiszem, hogy örül Lillának, nagyon régen beszéltek már. 

~10 óra körül

- Jól van Lil, visszaadom Rebit, jó éjt, majd beszélünk pusziikaa – búcsúzott el végre Reb Lillától. Már vagy 1 órája csevegnek, barátnőm elmesélte a fél életét, amiről menedzserem lemaradt. Én közbe meg TV-ztem.

- Na végre – sóhajtottam fel, majd a fülemhez emeltem a telefont. – Szerintem én már megyek feküdni Lil, aztán majd a hétvége folyamán megbeszéljük a dolgokat.
- Okés. Jó éjt, vigyázzatok magatokra.
- Jól van, köszi, neked is, és te is! Szia!
- Szia Em! – azzal letette a telefont.
- Na, nyomás a helyedre! Aludni akarok! – mondtam Rebinek.
- Nem vagyok kutya, hogy így beszélj velem.
- Jó, tudom. Akkor kérlek szépen húzd át a feneked a saját ágyadba, mert itt ÉN akarok aludni, egyedül!
- Jól van na! Megyek is. Jó éjt Emília! – indult az ajtó felé kissé duzzogva.
- Neked is Rebim – mondtam mosolyogva viselkedésén, majd amint becsukta az ajtóm, fejemre húztam a takaróm, majd pár perc múlva már Álomországban jártam.