2013. május 5., vasárnap

~ 20. fejezet/2 ~


Dugó, dugó hátán. Fél órája indultunk el, de még csak az út felét tettük meg. Ez az út, egyébként negyed órába telik normálisan. A fiúktól kapott Up All Night cd ezerrel pörög a lejátszóban. Mich, hogy unalmát űzze, ülve táncolt és hamiskásan énekelt. Reb is néha bekapcsolódott, csak neki nem hamis a hangja. Én pedig, ültem és figyeltem az utat, hogy mikor indul meg végre a sor vagy pedig a GPS-be pötyögtem, kerülőutat keresve. Jelezném, eddig sikertelenül.
10 perccel később és 100 méterrel előrébb megpillantottam egy eldugott kis utacskát. Szerencsére nem volt olyan messze, hogy ne lássam az utcanevet, így leolvastam, bepötyögtem és voilá, meglett a kerülőút. Most az egyszer nem bántam, ha többet fogyaszt az autó. Csak érjünk végre oda. Nehézségek árán, de sikerült épségben megúsznunk a manőveremet. Ha hússzor nem dudáltak ránk, akkor egyszer sem.
- Em, miért kanyarodtál le? – kérdezte Mich, miközben úgy kapaszkodott az első ülésekbe, mintha az élete függne tőle.
- Mert, bár kicsit hosszabb lesz, de jelenlegi állás szerint előbb érünk oda – tudattam vele.
20 perc kocsikázás után értünk a stadionhoz, ahol újabb probléma merült fel. Parkolóhely keresése. Hosszas keresgélés után Rebeka felkiáltott:
- Nézd, nézd, nézd Ott egy! Siess! – mutogatott, közben pattogott fel-le az ülésén.
- Csigavér, ez már a miénk.
Igazam volt, bekanyarodtam a helyre, majd kiszálltunk az autóból. Becsatlakoztunk az örvénylő tömegbe, majd velük együtt sodródtunk, a bejárathoz, az ellenőrző kapuhoz, végül a nekünk szánt helyekre.
- Úristen, innen mindent látni fogunk – ujjongott Reb.
- Igen, tudom. Látom. Remélem, örültök.
Egymásra néztek és folytatták:
- Egyszerűen imádunk – mind a két oldalamról kaptam egy-egy szoros ölelést és egy-egy óriási cuppanós puszit.
Kezdésig már csak pár perc volt hátra, mikor kaptam egy smst.
„Remélem nem felejtetted el, hogy amikor vége van, jöttök hozzánk. xx L”
Egyem a zúzáját, de cuki. Megmutattam Rebnek és Michnek is, akiknek egy széles vigyor terült szét az arcukon. Gyorsan bepötyögtem a választ.
„Nem felejtettem el, sőt Rebeka és Michael sem. De neked, vagyis nektek most a fellépésre kellene koncentrálni. Sok sikert, mindenkit puszilj meg helyettem is, magadat is. xx Em”
Hihetetlen mennyi tehetséges sztárja van Angliának. Fantasztikus, a mit produkáltak. A One Direction következett.  Mi hárman és gondolom még sokan mások állva, őrjöngve tapsoltak, tapsoltunk. A fiúk egy kamion hátsó részén gördültek ki. Közben a leghíresebb dalukat énekelték, amit imádok. Ugráltak, pörögtek, forogtak, majd elgurultak. Ennyi volt. Végül is, minden csoda 3 percig tart nem? Vagy az 3 nap? Nem tudom.
***
Szándékosan megvártuk, míg nagyjából kiürült a nézőtér és csak akkor hagytuk el az épületet. Zseniális ötletemnek köszönhetően, egész normálisan tudtunk a fiúk közös házáig utazni. A kapu előtt nem tudtam eldönteni, hogy csöngessek vagy telefonáljak, de az első mellett döntöttem. Egyszerűbbnek tűnt. Kiszálltam az autóból és nem túl kedves módon rátenyereltem a csengőre. Repesni fognak az örömtől. Rövid időn belül Harry csoszogott ki. Kitárta előttünk az ajtót, majd üdvözölt bennünket.
- Szia Harry! – köszöntem, majd megöleltem és még egy puszit is kapott.
- Tudod, Em, legközelebb egy-két kis csengetést használj. Nem vagyunk süketek, de ha így folytatod, azok leszünk.
Két oldalamról kaptam egy-egy kis lökést. Hogy milyen türelmetlenek tudnak lenni.
- Értem, de így jobban tetszett. Harry, ő lenne Rebeka, ő pedig Mich – mutattam be őket egymásnak.
Harry üdvözölte őket puszi és ölelés kíséretében.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek benneteket. Sok jót hallottam már. Gyertek! – invitált be bennünket.
Bent mindenki ott volt, aki barátnak számított. Volt, akiket személyesen nem ismertem, csak újságból, tévéből, rádióból. Ott voltak a fiúk és a barátnőik, ha jól láttam Ed Sheeran, Nick Grimshaw, a Little Mixesből Jade és Jesy és még páran.
Miután az ismeretlenek bemutatkoztak, kimentünk a kertbe sütögetni. Rebeka eltűnt mellőle, csakúgy, mint Mich is. Ha jól láttam Reb Danielle, Liam, Ed trióval társalgott. Mich pedig megtalálta társát Nick személyében. Én pedig Louisval, Eleanorral, Niallel és Harryvel társalogtam, már ha lehet a folyamatos vihogásunkat beszélgetésnek hívni.
- És akkor, összeszedtem minden bátorságom, hogy megszólítsam, odamentem hozzá. Mire ő megfordult, nekem pedig a hullánál is fehérebb lett az arcom. A dögös csaj, nem is csaj volt, valami cicafiú, csini csajszinak öltözve. A lehető leggyorsabban hagytam el a helyszínt – fejezte be a sztoriját Harry. Belőlünk pedig az eddiginél is hangosabb röhögés tört elő.
- Kész a hús! Vályúhoz! – rikkantott Zayn.
Mindenki kapott két szelet húst és leültünk a tűz köré. Nem néztem volna ki Zaynből, hogy ilyen finom ételt tud készíteni. Minden elismerésem az övé.
Evés után maradtunk a tűz körül és mindenki elmesélte a legcikibb sztoriját. Közbe mindenkibe dőltek a különböző fajtájú alkoholok. Mindenkibe, még belém is, aki maximum szilveszterkor iszik egy pohár pezsgőt.
- Játsszunk 1D féle felelsz vagy merszet! – kiáltott fel Louis.
- Az milyen? – ráncoltam a szemöldököm.
- Olyan kedves Em, hogy ha valamit nem csinálsz meg, innod kell.
Ismét előtte a „kedves Em” poénját, az elmúlt 3 napban tizenhatodszorra. Niall berohant még pár üveg italért, addig Liam keresett egy üres üveget, amit megjegyezném, nem volt nehéz feladat. Nemsokára Niall is visszatért és kezdetét vehette a játék.
- Had pörgessek. Légyszi, légysziiiiiiiii – nyavalygott Harry, majd pörgetett is. Csodák csodájára én voltam az első áldozat.
- Kedvem Em, felelsz vagy mersz? – húzogatta szemöldökét.
- Merek – vágtam rá kapásból. Mikor lettem én ilyen bátor?
- Hmmmm, ez jó. Louis segítened kell.
Mindketten elrohantak. Pár perc múlva valami löttyel a kezükben tértek vissza.
- Tessék. Fenékig – nyújtotta felém Harry. Belenéztem a pohárba és valami furcsa színű lötty volt benne. Szaga, igen szaga pedig valami orrfacsaróan büdös volt.
- Mi van ebben? – kérdeztem.
- Ha megiszod, megtudod – vigyorgott Louis.
Számhoz emeltem, de nem ment. Próbáltam, hogy befogom az orrom, de úgy sem volt jobb, ugyanis akkor a szemem csípte. Hagyma biztos volt benne.
- Én ezt meg nem iszom – csaptam le magam elé.
- Akkor innod kell.
- Nem érdekel. Inkább az, mint ez a förtelem.
Hazza felém nyújtott valamit. Pár korty volt már csak benne, de az nagyon csípte a torkom. Játszottunk tovább, mindenki ivott, akkor is, ha teljesítette a feladatot, ha nem. Rebeka, El és Perrie a második kör végére már teljesen kiütötték magukat. Számomra csak a 3. után jött el a teljes képszakadás.

2012. augusztus 13. (hétfő)

Valami keménybe ütközött a kezem. Szemeim azonnal kipattantak. Körülnéztem, de nem a saját ágyamba voltam. Soha nem jártam még itt. Elfordítottam a fejem, ahol az a kemény dolog volt és akkor tudatosult bennem, hogy valaki fekszik mellettem. Hogy kerültem ide és ő hogyan? Ugye nem történt köztünk semmi? Mi fog történni ezután, ha történt? Bökdösni kezdtem a személyt, hogy minél előbb választ kapjak kérdéseimre. Lassan nyitogatta szemeit, közben morgott. Körülnézett, majd tekintete megállapodott rajtam. Ő is olyan meglepettnek tűnt, mint én pár perccel ezelőtt.
- Jó reggelt! 



6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett. :) A résszel kapcsolatban: Naggggyonszuperfennomenálisfantasztikusfergeteges volt! :DD Új design: Nekem a fejléc nagyon bejön a hátterét is imádom. Csak így tovább!:)Siess a kövivel! ;)
    ~Puszi: Kriszti

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok :)
    Sajnálom, hogy eddig nem írtam, csak nem volt időm :) Ez a rész hatalmas lett, nagyon tetszett és kíváncsi vagyok, hogy ki az :D :OOOOO A másik meg, hogy az előző bejegyzésben írtad alulra, de nekem nem tűnt fel a sok 'majd' végül pedig ez az eddigi legjobb kinézet <3 Xx

    VálaszTörlés
  3. úúúhh de jó lett :DDD
    de siess kiváncsivagyok ki mellett ébredt és hogy mi történt :DD
    remélem louis ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönjük:D
      és hát, ami azt illeti, egyenlőre én sem tudom ki mellett ébred.:D majd eldől.:)
      xx

      Törlés