~ 26. fejezet ~

Sziasztok!!
Itt is a rész! ;)) Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni. Remélem azért nem lett olyan borzalmas. :D
Különösebb hozzáfűznivalóm nincs.
Köszönjük a több, mint 9900 látogatót!!
Jó olvasást!
Puszii: Zsuzsi & Szandi

- Ha nem próbáljuk meg, akkor soha nem tudjuk meg.
- Ez igaz Lou, de én holnap utazom haza. Most egy ideig biztos nem találkozunk, és – kissé megálltam mondandómban, hogy még egyszer átgondoljam a válaszom. Nem akarom megbántani, de most egyenlőre mindkettőnknek ez lesz a legjobb. - Ez nem lenne jó, hogy összejövünk aztán meg pár óra után elutazok a világ másik felére. Aztán maradna a telefon és az internet ahol tarthatjuk a kapcsolatot.
- Szóval, te most nem akarsz velem együtt lenni? Csak mert ez csupa kifogás. Mindent meglehet oldani! – húzódott el tőlem.
- Loouis! De én nem így akarok kezdeni egy kapcsolatot! És kérlek, ezen most ne vitázzunk. Majd máskor megbeszéljük ezt. Ha együtt kell lennünk akkor együtt leszünk előbb vagy utóbb – majd adtam az arcára egy hosszú puszit. Épp indulni akartam ki az udvarra, hogy friss levegőt szívjak, mikor Louis a csuklómnál fogva visszahúzott, és egy hosszú csókban részesített.
- Hova mész? – kérdezte elválva ajkaimtól.
- Kiszellőztetem a fejem. Mindjárt jövök – csak bólintott és adott egy puszit.
Kiérve a ház elé mélyen beszívtam a levegőt, és leültem a ház elé a pár fokos lépcsőre. A fejem tele volt gondolatokkal. Nem tudtam, jól döntöttem-e. Bár próbáltam magam meggyőzni, hogy ez volt a helyes döntés, azért voltak kétségeim. Próbáltam elhessegetni a gondokat, hiszen ez az utolsó estém itt. Még egyszer mélyen beszippantottam az éjszaka hűvös levegőjét, majd felálltam és mosolyt varázsolva az arcomra bementem.
- Azt hittem már elvittek a baglyok Picim – karolta át a vállam Louis és adott egy apró csókot. Éreztem a piaszagot, ami őt körülvette, ebből tudtam, hogy ivott még pár pohárral miután kimentem.
- Nem történt semmi ilyen. Megyünk táncolni? – kérdeztem, mert ki akartam élvezni az este további részét, és ezzel is le tudtam foglalni Louist, hogy a csalódottságtól esetleg még több piát igyon.

*2012. augusztus 27. (hétfő)

Megérkeztünk a reptérre. Ennyi volt... Ilyen gyorsan ér véget minden?? Nem lehet. Nem akarom, hogy vége legyen..
Kiszálltunk Rebbel Mich kocsijából, majd a bőröndöket fogva mindhárman az épület felé indultunk. Bent egy biztonsági őr egy eldugottabb helységbe vezetett, ahol már ott voltak a One Direction fiúk. Végignéztem rajtuk. Arcukon egy halvány mosolyféleség ült, de a szemükön látszott, hogy szomorúak, távozásunk miatt. Még egyszer végigfuttattam rajtuk a szemem, majd megállapodott a tekintetem Louison. Engem nézett. Figyelte minden mozdulatom, mintha bele akarná vésni az emlékezetébe.
- Nemsokára indul a gép - hallottam meg az egyik ember hangját. Próbáltam összeszedni a gondolataim, nehogy itt makogjak össze-vissza.
- Na, hát srácok ... indulnunk kell - mondtam ki az utált szavakat. Rebeka szedte össze magát elsőnek, és megindult Harry felé. Nagy nehezen én is erőt vettem magamon és Mich felé indultam. Egy kicsit hosszabb ölelés és pár jókívánság meg még 2 puszi, és indultam is tovább immár az 1D-s fiúk felé, akiktől ugyanígy búcsúztam el. Utoljára Louis maradt. Elé léptem, és hirtelen nem tudtam mit tegyek. Csak néztem a gyönyörű szempárt, aminek fogságába estem és nem tudtam mit tenni. Ekkor hirtelen Louis megfogta a csuklóm és magához húzott, majd megcsókolt. Kezeit a derekam köré fonta én meg az enyéimet a nyaka köré. Pár perc múlva a levegő hiányában szakadtunk el egymástól, de csak annyira, hogy az orrunk így is összeért.
- Szeretlek Em! Vigyázz magadra! És ha megérkeztek hívj!
- Louis! Én is nagyon szeretlek - mondtam könnyes szemmel. - Amint leszállunk, azonnal hívlak.
- Indulnotok kell! - mondta az egyik őr.
- Hiányozni fogsz, nagyon! - csókolt meg újra, de már rövidebben.
- Te is nekem - válaszoltam és éreztem, ahogy végigfolyik az arcomon egy könnycsepp.
- Ne sírj! Sokat beszélünk majd! - törölte le a könnyem. Erre csak bólintottam válaszképp, mert egy hatalmas gombóc költözött a torkomba, ami nem engedett megszólalni, mert akkor utat tör az összes könnyem. - Szeretlek! - adott még egy gyors csókot.
- Szeretlek - mondtam ki én is, majd elléptem tőle. Intettem még egyet a többieknek, majd az ajtó felé indultunk Rebivel, ahol még visszapillantottam a srácokra, aztán véglegesen is elhagytuk a termet. Rebi a vállamat átölelte és így sétáltunk a repülőgép felé.

Kb. fél órája szállt fel a repülőgép, Rebi pedig már el is aludt, fejét a vállamra hajtva. Nem csodálom, hisz az 5 óra alvás engem is kikészített, de még nem bírok elaludni. Hihetetlen volt az a nyár. De most már vége és irány a suli. Jó lesz viszont látni a családom, de eszméletlenül hiányozni fognak a Londonban megismert fiúk. Miközben visszagondoltam a nyárra, emlékek hada futott végig az agyamon: Mich megismerésére, Rebivel való kibékülésem, mikor párszor szó szerint összefutottunk Louisval és a többi fiú megismerése. Aztán ott volt a jótékonysági bál a The Wanteddal, újra találkozás Eleanorral és az 1D barátnők megismerése, a buli és következményei, Harry látogatása, mikor hirtelen haza akartam utazni, és Liam szülinapja a búcsúpartival és Louis vallomásával. Meg még ezernyi emlék cikázott a fejemben. Megint könnyek gyűltek a szemembe és pár végig is folyt az arcomon. Ezeket gyorsan letöröltem. Közben egyre álmosabb lettem, majd végül az álmok birodalmába kerültem.

- Hölgyem! Hölgyem! – rázogatta a vállam a stewardess. – Kérem, kapcsolja be az övét, mindjárt leszállunk!

- Köszönöm – válaszoltam álmosan, majd felébresztettem Rebit is.

Leszállva a repülőről egy pillanatra megálltam. Üdv újra Budapest! – mondtam kissé fájdalmasan magamban, majd Rebi karolt belém és tovább húzott a várakozó családjaink felé. Még gyorsan összeszedtük a csomagjaink, majd a családjainkhoz siettünk.

- Emília!!!! – hallottam meg anya hangját, majd pár pillanat múlva már éreztem ölelését is. – Úgy hiányoztál! – mondta mintha már ezer éve mentem volna el.
- Szia Anya! Nekem is hiányoztál! – válaszoltam. Aztán adott még két puszit, majd átengedett apának és öcsémnek. Közben fél szemmel Rebi felé pillantottam, akit épp anyukája ölelgetett még. Miután a család meg volt még Rebi szüleitől is kaptam egy gyors ölelést, és barátnőm is az enyéimtől, majd a kocsi felé indultunk s közben egy egész kérdésáradatot zúdítottak ránk, amire igyekeztünk válaszolni. Hiába mondtuk nekik, hogy van egy csomó időnk mindent megbeszélni, ők most akartak tudni mindenről, de pár perc alatt egy ilyen eseménydús nyarat nem lehet elmesélni. Még a kocsi előtt beavattak minket a tervükbe, miszerint holnap este lesz egy kis buli - család, rokonok, barátok – a megérezésünkre. Örülök neki, hogy nem mára szervezték, legalább ki tudjuk pihenni magunkat holnap estére. Még gyorsan elbúcsúztam Rebitől, hiába laknak a szomszédban, hosszú az út, aztán az autóba beszállva hazafelé vettük az irányt.