2013. július 29., hétfő

~ 31. fejezet ~

Földöntúli boldogság járta át testem minden négyzetcentiméterét. Ilyen boldog – meg merem kockáztatni – talán még soha sem voltam. De mint minden boldogságforrásnak van egy, esetleg több hátulütője. Az én, vagyis mi esetünkben a többiek voltak azok, akik miatt mégsem éreztem magam teljesen felhőtlenül. Vajon mit fognak szólni? Hogyan fognak fogadni minket az előző eset után? Haragszanak? Egyelőre még nem tudom, de már csak egy lépés választ el minket attól, hogy megtudjuk rájuk a válaszokat.
Louis bedugta a kulcsot az zárba, de nem fordította el. Ehelyett felém fordult és halkan beszélni kezdett.
- Figyelj, bármi történjék is, de én itt vagyok veled.
Bólintottam, majd szorosan átöleltem. Nem tartott sokáig ölelésünk, de ez alatt átadott egy kevés erőt. Végül egy apró puszit lehet számra és elfordította a kulcsot. Kitárta előttem az ajtót és engedte, hogy előtte menjek be. Amint becsukta azt lábdübörgés hallatszott egyre közelebbről. A hangokhoz már lábak is kapcsolódtak. A szűk kis előszobába most 7-en kuporogtunk, 2 csoportra válva. Voltunk mi ketten Louisval és a többiek. Csak álltunk egymással szemben, de láthatóan senki sem akart megszólalni.
Hosszú másodpercek, percek elteltével Zayn szólalt meg.
- Ne haragudjatok! Nem kellett volna így felkapnom a vizet.
- Nem haragszunk ám meg, ha kiderül, hogy tényleg együtt vagytok. Csak, mint villámcsapás ért minket, a derűs égből – folytatta Niall.
- Bár azt nem értem, hogy hogyhogy nem láttuk, hogy köztetek valami – Liam is beszállt.
- Igen, de azért igazán elmondhattátok volna, hogy valamicske dolgocska alakulgat köztetek – mondta Harry, miközben kacsintgatott.
Louis kérdőn rám nézett. Sejtem mit szeretne, így csak egy bólintással válaszoltam és vártam, hogy mi fog ebből az egészből kisülni.
- Na jó. Elég – felnevetett – Az igazság az, hogy mielőtt elutaztak volna, már volt köztünk valami, de az csak szimplán több volt, mint barátság és kevesebb, mint egy biztos kapcsolat alapja. De most már büszkén kijelenthetem, hogy ez a csodás nőszemély itt mellettem, a barátnőm – maga mellé húzott és puszit lehelt homlokomra.
A többiek arcáról döbbenet tükröződött, később átváltott valami mássá. Azt hiszem örömmé. Igen, határozottan állíthatom, hogy örültek. Mind az öten odanyomultak hozzánk. Legelőször Rebeka és Zayn értek oda, mert ők álltak legelöl, így nekik könnyebb volt. Mindketten gratuláltam és megöleltek bennünket és őket követték a többiek, sorban, egyesével.  Tisztára olyan érzésem volt, mintha esküvőn lennénk és a násznép gratulálna a ceremónia végén a friss házaspárnak. Pedig ez más volt.
- Szerintem erre inni kell – ajánlotta fellelkesedve Harry.
A többiek csak hevesen bólogattak, így nem volt mit tenni, elindultunk a konyhába. Mind helyet foglaltunk volna az asztal körül, de az csak 6 személyes volt.
- Öhh, asszem’ van egy kis probléma – vakarta meg fejét Louis – Az asztal csak 6 személyes, de mi 7-en vagyunk.
- Hol van itt a probléma? – vonta fel szemöldökét Zayn.
- Én nem látok semmi extrát – szállt be Liam is.
- Én sem. Én sem. Én se – mondta a kimaradt három személy is.
- Akkor ki fog állni? – kérdeztem.
- Senki – vágták rá egyszerre. - Egyértelmű, hogy te – mutatott rám Zayn – Louis ölébe foglalsz helyet.
Döbbentem néztem körbe. Örülök neki, hogy ezt ők így eldöntötték. Igazából eszembe sem jutott volna ez a lehetőség.
Harry időközben a hűtőszekrényben turkált és felkiáltott, amikor talált valamit. Megfordult és felmutatta az eddig bontatlan pezsgősüveget egy csatakiáltással megspékelve. Kidurrantotta a dugót, majd mindenkinek töltött egy pohárral. Én időközben leültem Louis ölébe, aki azonnal körém fonta izmos karjait és állát a vállamra támasztotta. Fülig érő mosollyal babráltam ujjaival és néztem, ahogy Harry kiosztja a poharakat.
- Köszönöm – mosolyogtam a fiúra, amikor nekem nyújtotta oda.
- Akkor hát nincs más hátra, minthogy – hatásszünet – Éljen az ifjú pár! – kiáltott fel.
Koccintottunk mindenkivel, majd ittam egy kortyot. Megborzongtam, mert nem volt túl finom, sőt. Ahogy körbepillantottam, kétféle arckifejezést láttam. Az egyik fele, hogy ugyanolyan fancsali képet vágnak. Míg a másik, hogy visszaköpik a pezsgőt.
- Mi volt ez? – kérdezte Niall, miközben valami kaja után kutatott a hűtőben, gondolom, hogy eltüntesse ezt az ízt a szájából.
- Pezsgő – válaszolta könnyelműen Harry és megitta az egész pohárral.
- Ez ugyan nem pezsgő volt. Te meg akarsz mérgezni minket? – háborodott fel Louis.
- Várjatok. Harry, ez az az üveg volt, amelyik leghátul volt? Leges leghátul? – kérdezte Zayn.
- Azt hiszem, igen.
- Akkor ez nem is pezsgő volt – röhögött fel Zayn. Mindenki értetlenül meredt rá. – Igazából én sem tudom, hogy mi volt benne, mert egy rajongótól kaptam és mikor megszagoltam, elborzadtam, így inkább eldugtam a hűtőbe.
- És akkor miért nem dobtad ki? – kérdezte Rebeka. Teljesen jogos kérdés volt. Ha valami büdös, akkor azt ki kéne dobni.
- Mert nem volt szívem. Mégiscsak rajongótól kaptam – vont vállat egyszerűen.
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én rettentő álmos vagyok – nyomott el egy ásítást Liam.
Mindenki aktív bólogatásba fogott. Eddig eszembe sem jutott, milyen hosszú nap áll a hátam mögött. Reggel és délelőtt még iskolában ületem, délután már utaztam majd’ 2000 km-t, amint megérkeztünk a fiúkhoz, 10 perc után összevesztem velük, elrohantam, Louis és…
- Hát akkor mindenkinek jó éjszakát, én felmegyek – búcsúzkodott.
- Megyünk mi is? – suttogott fülembe Louis, ezzel kizökkentve engem az igen fontos bambulásomból.
- Mi? Ja, öhm, igen. Persze – zavarodtam meg teljesen. de bólintottam.
Louis megvártam, míg két lábra állok, majd ő is feltápászkodott és a többiektől elköszönve indultunk meg a fiú szobájába. A helységbe érve Lou bekapcsolta a TV-t, ami elegendő fényt adott. Nála ez volt a szokás, hogy villany helyett mindig televíziót kapcsol. Állítása szerint ez vele született szokás. És bármennyire furcsa, én is mindig a készüléket kapcsolom fel inkább, mint a lámpát.
- Mész vagy menjek előbb fürdeni? – kérdezte – Tudod mit? Menj te. Én addig elrendezem a szobát.
- Okééé. Várj, hol van a bőröndöm? Abban van a pizsamám.
- Nem tudom hova rakták a többiek, de lemegyek, megnézem a nappaliba, addig te előkeresnéd a törölközőket? – válaszomat meg sem várva lépett ki a szobából és a hangok alapján futva indult lefelé a lépcsőn.
Tanácstalanul forogtam körbe a szobába. Fogalmam sem volt, hogy hol kereshetném. Próba szerencse elven a fürdőajtóhoz legközelebb lévő szekrényhez léptem és kitártam annak ajtaját. Siker. A szekrény legfelső polcán, szépen hajtogatott, törülköző kupacot pillantottam meg. Otthoni szokásomhoz híven, megragadtam az alsó kettőt és kihúztam őket, figyelve arra, hogy le ne borítsam a tornyot. Amint ezzel a művelettel végeztem, Louis toppant be, maga mögött húzva a kis kék bőröndömet. Odaszökdeltem hozzá, felpipiskedtem magam és nyomtam egy puszit a szájára. Kezéből kivéve a bőröndöt, elfektettem a padlón, kicipzáraztam, majd a legalulra elhelyezett pizsamáért túrtam át az egész tartalmát. Mikor sikerrel jártam, Louishoz libegtem, nyomtam még egy puszit a szájára és bevonultam a fürdőbe.

Nekem nem tűnt sok időnek, de mikor kiléptem a fürdőszobából, Louis feltűnően unta magát. Már a laptopjába temetkezett, ami nála annyit jelent, hogy tényleg itt a vég. Nehezen, de elszakította tekintetét a képernyőről és csipkelődő megjegyzést tett.
- Azt hittem lefolytál a lefolyón. Többet nem mész előttem fürdeni.
- Nem is voltam olyan sokáig bent, kikérem magamnak – tetettem teljes felháborodottságot.
- Kérd, akkor is sokáig voltál bent.
Szemeit megdörzsölte, így nyilvánvalóvá vált, hogyha még pár percig tovább maradok, akkor elalszik. Lustán feltápászkodott, elővett az egyik fiókjából egy rövidnadrágot és odasétált hozzám.

- Feküdj le aludni. Nemsokára jövök – suttogta számba, majd váltottunk egy rövid csókot és eltűnt a fürdőből áradó vízpárába.
Tettem,amit mondott, csak előtte el kellett raknom a laptopját, hogy le ne rántsam véletlenül, amikor betakarózom. Gyorsan lehajtottam a ketyere tetejét és átraktam az íróasztalára. Visszamentem az ágyhoz és bebújtam annak a jobb oldalára, ami szemből a bal és magamra húztam az óriás, egyszemélyes takarót. Átnyúltam a másik oldalon lévő éjjeliszekrényhez és megkaparintottam a kapcsolót és lekacsoltam vele a tv-t. Ezen művelet végrehajtása után megigazgattam a párnát és ráhajtottam a fejem. Sokáig próbálkoztam azzal, hogy ébren megvárom Louist, de annyira kifárasztott ez a nap, hogy nem bírtam tovább.
Szemeimre ólomsúly nehezedett, majd teljesen elfeketedett a világ. Annyit még észleltem, hogy nyílik az ajtó, süpped az ágy és bebújik mögém egy meleg, tusfürdő illatú test, ami magához ölelt, így hátam és az ő mellkasa szorosan tapadt egymáshoz.
- Szép álmokat, angyalom – suttogta és egy csókot nyomott a fülem mögé.
Most már biztos szép lesz.

1 megjegyzés: