2013. július 25., csütörtök

~ 28. fejezet ~

Sziasztok!!!
Meg is hoztam az új részt! ;) Remélem elnyeri a tetszéseteket. És örüljetek, hogy nem gonoszkodtam a végén. :) Pedig szándékomban állt, de akkor nem itt hagyom abba, hanem írok még hozzá. De ez most csak ilyen rövid rész lett.
I hope you like it. Jó olvasást!! :)

Zs & Sz



~ 2012. szeptember 13. (csütörtök)

Még csak egy hete járunk suliba, de már most unom. Sajnos ez van. Nem szeretek suliba járni. Nekem ez túl monoton, hogy minden reggel időben kelés, aztán suli, tanulás, majd megyünk haza, evés, tanulás aztán este van. Jó persze ez nem így van mindig, de ez az alap szitu. Az elmúlt években túlságosan hozzászoktam a pörgősebb élethez, bár már visszavonultam, de még nem volt alkalmam visszaszokni. Majd idővel ez is megtörténik. Vagy nem.
Amúgy mennyi is az idő? 06:30 Kicsit korábban ébredtem fel, mint általában, mert csak 06:45-kor szoktam kelni. Van időm elkészülni bőven, mert kocsival megyek mindennap suliba. Na de most nem ez a lényeg, hanem, hogy korán van ééééésss Niaall szülinapjaaa!! Muhahahaha. Fel is keltem – és tárcsáztam gyorsan a számát. Kicsörög … és csak csörög és csörög. Ajj vegye már fel!! Éééés felvette!! Úgy 10. csörgésre.
- Halló?! – szólt bele egy igen álmos és kissé talán dühüs hang.
- BOLDOG SZÜLINAPOOOT!!! – kiabáltam bele, bár csak akkora hangerővel, hogy a ház népét azért ne keltsem fel.
- Emília?! – kérdezte Niall.
- Bizoooony.
- Hát nagyon szépen köszönöm, drága, a köszöntést. Jó ébresztés volt – mondta még mindig komásan.
- Tudom, hogy az volt – válaszoltam vigyorogva. – Amúgy mizujs?? Hogy vagy? És a többiek?? Milyen szülinaposnak lenni? – kezdtem el bombázni a kérdéseimmel. Ma azt hiszem kicsit túlbuzgó vagyok.
- Em. Most komolyan ezt ilyen rémisztően korán akarod velem megbeszélni??!!!
- Ahham. Miért ne?
- EM!! Drágaságom! Hajnal van méég!! Hagyj aludnii! Majd később beszélünk.
- Most komolyan lerázol??!! Pedig szépen felköszöntöttelek – bigyesztettem le ajkaim, de ő ezt nem láthatta.
- Emili, ne haragudj, de én most visszaalszom! Majd később még beszélünk – majd ásított egyet. - Jó éjt Em!
- Jól van. Szép álmokat Ír Manó! – adtam meg magam. Hadd aludjon. Ő megteheti. Válaszomat hallva le is rakta egyből a telefont, én meg erőt véve magamon készülődni kezdtem.

Fél 8 körül útnak indultunk, majd lassan a tanítás is megkezdődött. Amúgy a suliban semmi érdekes nem történt, szerencsére még sok tanulnivaló sincs, így felvetettük egyik szünetben Rebivel, hogy a hétvégén elmegyünk Londonba a srácokhoz. Hiszen még is csak nagyon jóba lettünk mind az 5 fiúval, így egyértelmű, hogy meg szeretnénk ünnepelni jó barátunk Niall szülinapját. Meg a srácok is hívtak minket, hogy ha elengednek, akkor mindenképp utazzunk el hozzájuk. Hazafelé a kocsiban még megbeszéltük, hogy átjön 5 körül, és együtt felhívjuk a fiúkat. Addigra ő is, és én is megkérdezzük a szüleinket, hogy van-e valami ellenvetésük ezzel kapcsolatban.
 

~ Délután 5 körül
 
- Emili!!! Megjött Rebi! – kiáltott fel anya.
- Megyeeek! – válaszoltam vissza, majd felpattanva az ágyamról lesiettem.
- Hi Rebi.
- Szia Em.
- Összeszedek egy kis kaját, aztán mehetünk is fel, oké?
- Jó jó, bár én nem vagyok éhes.
- De én az vagyok – válaszoltam vigyorogva. Aztán a konyhába száguldottam, és egy tálcát megfogva rápakoltam pár zacskó chipset meg kekszet, és egy üveg limonádét is meg 2 poharat. Utána anyához siettem és adtam egy puszit az arcára.
- Felmentünk – ő válaszképp csak mosolyogva bólintott. Mi meg elindultunk az emeletre a szobámba. Leülve az ágyamra egyből faggatni kezdtem Rebit.
- Na, mit mondtak?
- Elsőnek nem nézték jó szemmel, mivel nemrég jöttünk vissza Londonból, meg hát suli idő van, de meggyőztem őket azzal, hogy még csak most kezdődött a suli, nincs sok tanulni való. Szóval könnyen ment. És itt mi volt?
- Sima ügy volt, bár egy kicsit nálam is akadékoskodtak, de elintéztem. Szóóóóvaaal, holnap Londonba repülüüünk!!!! – ugrottam Rebi nyakába. Pár percig még örömködtünk, majd a holnap délutáni repülő menetrendet kezdtük el nézni. Megkerestük a legkorábbi járatot, amit suli után el tudunk érni, így a 15:30-as repcsivel fogunk Angliába utazni.
- Hívjuk fel a fiúkat, és közöljük velük, hogy holnap este jöhetnek értünk a reptérre – mondtam Rebinek. Aztán tárcsáztuk is Niallt, hiszen ő a szülinapos. Amint felvette, belekiáltottunk: Boldog Szülinapooot Niaaaall!! Majd elmondtuk nekik, hogy holnap utazunk hozzájuk, aminek nagyon örültek, de szó szerint annyira, hogy Liam szerint a nappaliba futkároztak és kiabáltak. Ebből egy keveset hallottunk is. Magamban pedig megállapítottam, hogy ezek megőrültek. Még egy kicsit beszélgettünk velük, miután lehiggadtak, majd egy ’Holnap találkozunk.’ mondattal elbúcsúztunk tőlük. Rebi sem maradt sokáig, hiszen ma még be kell pakolnunk. Így miután elment, előhalásztam egy bőröndöt, és elkezdtem belepakolni 3 napra.

2 megjegyzés: